html, kódolás

valahogy sehogy nem bírtam működésre bírni sem a számlálót, ami eddig működött, sem pedig hátteret nem tudtam elhelyezni a blog bal szélén. most tök üres, és szeretnék oda valami mutatósat. ötlet? :)
most van egy új számlálóm, ez szép barna.

pénz

a Kedvesemmel egyszer elkezdtük gyűjteni az egy- és kétforintosokat. most bevonják, úgyhogy rolnizhatjuk be mind a három kilót.

viszont cserébe az '56-os ötvenforintos az idei (év) legszebb pénzérme.

sör

tegnap este FT felhívott, hogy menjünk sör. kivételesen nem mondtam nemet, bár a legtöbbször éppen van valami nagyonfontos és halaszthatatlan dolgom, amikor valaki hirtelen elhív valahová, de most mentem, mert tényleg sokkal ritkábban találkozunk, mint kellene. ott volt még két leányzó, LM és KJ, és megérkezett VG is. biliárdozni indultunk a Plázába, de miután minden asztal foglalt volt - ami nem, az is, csak előre -, ezért átballagtunk a Szinvapark hasonló jellegű intézményébe. közben átmentem a nagysikerű Iposz büféhez megkeresni NTS-t, meg is lett, az Iposz zárva volt, úgyhogy visszamentünk biliárdozni a második helyre. ittunk sört, biliárdoztunk (szegény FT mindig kikapott miattunk, pedig nagyon igyekeztünk :)), megosztottuk egymással (meg mindenkivel) Besenyő NNNK István munkásságát, beszéltünk barátokról, ismerősökről, és a játék utolsó tíz percében biliárd deathmatch zajlott: a fehér golyó egy pillanatra sem állhatott meg :)

ennél jobb új sport már csak a Baseby ("bézbi") volt, amit a Hermanban találtunk ki még hatodikos korunk környékén... nagyszerű játék volt, az iskola sportcsarnokába vezető légifolyosóban elhelyezkedett egy dobó meg egy ütő meg egy kapó játékos, a dobó eldobta a pingponglabdát, az ütő ha tudta, egy pingpongütővel elütötte, és megpróbálta áttessékelni (további rúgásokkal vagy dobásokkal) a folyosó túlsó végére, ha pedig nem találta el a labdát, akkor a kapó kapta el, és ő a dobóval együtt próbálta meg eljuttatni ugyanoda; viszont ha a labdát valaki nemcsak átjuttatta a célvonalon, hanem le is pattintotta a vonalon túl, az a touchdown-hoz hasonlóan még több pontot ért. régi szép idők...

a biliárd után leballagtunk a Városháztérig, ettünk némi (májas!) gyrost, aztán kiültünk a Zenepalota elé a padra csövelni LM vodkájával együtt :) aztán amikor elkezdték az emberek eléregetni az utolsó buszaikat, elindultunk mi is, már csak hárman fiúk (FT, NTS meg én), végül FT-vel elsétáltam a "kereszteződésig" (azaz először a mi házunkig, aztán "ej ráérünk arra még" fel a dombra az ő házukig). egy ideje már keveset beszélek vele, régebben - sokkal régebben - még sokkal többet beszélgettünk, amikor suli után együtt mentünk zenesuliba vagy programozni vagy csak úgy a suliban lógtunk... aztán ahogy barátnőink lettek, már kevesebbet találkoztunk - nem csak vele, a legtöbb barátommal így történt. nem lehet az ember egyszerre több helyen, pedig igény volna rá... szóba jött az egyetem, néhány mondat erejéig a barátnők is, de ezt a témát sose feszegettük túlságosan. vagyishogy de, régen igen, de azt hiszem, én sokkal többet meséltem akkor, mint ő, és amikor észrevettem, hogy igazából csak a problémáimat tukmálom rá, szépen leszoktam róla. azóta pedig csak ritkán kerülnek szóba a barátosnék, sőt igazából a zenén kívül bármi. amit bánok... de sose voltam jó beszélgetésben. hallgatni, azt tudok, ő meg sztorizni. és ez így nagyon jól is megy, főleg mivel mindent elfelejtek egy pár hónap alatt, újra és újra jók a régi történetek :) bár írtam volna naplót a hermanos évek alatt... így maradtak az osztálytársaim meg a szüleim történetei (akár rólam is), amiket meghallgatok, elhiszek és újra elfelejtek. igazából rengeteget szeretnék vele beszélgetni, meg NTS-sel is, JM-mel is, SzP-vel is... majd ha egyszer nagy leszek, meg okos, meg sokmindent fogok olvasni és sokminden történik velem, akkor majd beszélek Mindenkivel Sokat, de most még jobbára csak hallgatok... de legalább ezt szeretem.

de igény már jó ideje volna rá...

ma reggel Staindet hallgattam. előszedtem az első lemezemet tőlük, beültem a szoba közepébe, és gyönyörködtem a szövegkönyvben. igazából mindegyik olyan cédémet imádom, amire még régen a zsebpénzemet spóroltam össze, hogy végre megvehessem, és addig nem is hallgattam máshonnan, amíg meg nem lett. bár egy ideje már nem vettem új lemezt... egyébiránt ilyen zenét szeretnék csinálni majd egyszer, függetlenül attól hogy most mennyi mindent szeretek hallgatni és játszani. Staindet, Metallicát és A Perfect Circle-t. de most még megelégednék a Csámisivel is :)

casting minden

ma megnéztük a Kedvesemmel a fent említett filmet. szerintem nem volt rossz, bár neki kevésbé tetszett. Oláh Ibolya bemutatja, hogy egy árva cigánylány hogy nyeri meg a Megasztárt - bocs, Sztárhangárt -, meg Kern András alakít egy lovirajárós, kocsmábanzongorázós énektanár-fazont. meg benne volt Szilágyi István is (kiskoromban ő volt Lópici Gáspár, az utca hírmondója) (úgy is mondhatnánk, ő irányítja a közvéleményt :)), meg Oroszlán Szonja, aki szokásához híven megint hisztis p.csát alakított :)

a film után beültünk a Maňana rétesbe (nem találom a ng-betűt :)) egy teára (meg egy forrócsokira). nagyon hangulatos hely, tetszett a berendezés, a színek, a képek a falon, még az itallap is nagyon szép volt, kis alakú, műbőrkötéses könyvecske. közben kitárgyaltuk a Kedvesemmel a Nagy Szerelmeinket (mármint egymáson kívül, persze :)), aztán szépen lassan haza-hazajutottunk.

későn este, tőlük hazafelé általában abban reménykedem, hogy nem jön a busz... olyankor abban a tizenhárom-tizenöt percben (cipőtől és táskától függően :)) nyugodtan tudok zenét hallgatni, és ez mindig olyan nyugodt befejezést ad a napnak. (kivéve persze amikor két perc után lemerül az mp3-lejátszóm, mert úgy nem az igazi.) korábban ilyenkor készültek a Toul Syes-os bejegyzések...

egy új kezdet

arra jutottam, hogy ideje valamit kezdenem a blogommal.

az eddigi írások is megmaradnak, de azt remélem, hogyha rövidebb lélegzetvételű dolgok kapnak majd itt helyet, akkor gyakrabban fogom frissíteni, és lesz néha egy kis aktualitása is az egésznek :)

végeztem a vizsgaidőszakkal… a Műegyetem Villanykarának első félévét 3.66-os átlaggal zártam, ami nem is olyan rossz így elsőre, de lesz ez még jobb is, remélem. aztán annak örömére hogy végeztem (az utolsó vizsgám majdnem ötös lett, nem sokon múlt…), hazajöttem, kitavaszodott, és Hermanhét lett :) bent voltam majd’ egész héten, segítettem kicsit a Kedvesemnek kampányolni. annyira édes osztálytársnői vannak… :) de tényleg, mind egy szálig. ott sürögtek meg forogtak meg mosolyogtak a narancssárga teaházban a narancssárga pólójukban, és igyekeztek az osztályuk nem dolgozó fiútagjait is pótolni, meglehetős sikerrel. meg volt Bárányfelhő koncert is, meg volt még sok más koncert is, az egyik háromfős, épphogyösszerakott csapat fantasztikusan jókat produkált, a Vologda is jó bulit csapott, meg volt pár gyengébb és még annál is gyengébb banda is. (az egyikük még az Offspring Kids c. számát is képes volt rosszul játszani, az már tehetség.) szóval jó volt a H7, nyertek a Jóbarátok, és beszereztem egy csomó kampányújságot :)