kitöltős

mém M-től, megaztán Boritól is.

angolul van, én meg nem fordítgatom le, ej.

- Growing up, who was the easier mark: Mom or Dad?

igazából nem volt nehéz egyikükkel sem. én rendes voltam itthon, ők is velem, meg egymással is, nem kellett küzdenünk sosem :)

- What is the stupidest pet that you ever saw?

a szőrmével bélelt kapucnis mellénykébe öltöztetett húsz centis marmagasságú vérebektől én is agymenést tudok kapni, de igazából a tengerimalacot mint olyat sem tudom mire vélni. olyan, mint egy hatalmas hörcsög, csak lustább, és sokkal kevésbé helyes.

- Tell us about a band whose every CD is a “must have”.

a Staind nálam egyértelműen egy ilyen zenekar, még ha néhol kicsi be is poposodnak 1-2 lemezen. a Subscribe is odatette magát az albumain igenjól, és az Offspringet is mondanám. meg most van néhány új versenyző, lassan majd róluk is eldöntöm.

- Where you surprised when Jim Parsons came out?

szerintem hamarabb hallottam arról, hogy meleg, mint hogy először láttam volna őt az Agymenőkben. ami elég hülyeség, mert miért érdekes ez annyira, hiszen az ő dolga. vagy ez most menő? lehet hogy menő. egy ideje kezdek arra jutni, hogy egyre felkapottabb magukra vállalni hollywoodi színészeknek, hogy melegek - mint ahogy a pesti (híres/hirtelen) embereknek is, hogy zsidók. pedig ehhez egyrészt mi köze bárkinek is, másrészt meg miért érdekeljen?!

- Have you ever driven a Ferrari?

maximum toltam kiskoromban, de különösebben nem érdekelnek az autók. azért majd lassan lehet, hogy megtanulok vezetni, de kb csak szükség esetére. (hogy Apa végre nyugodtan sörözhessen :))

- What do you call those little plastic things on the ends of shoelaces?

nem szoktam hívni őket sehogy, de mondjuk cipőfűzővég?

- Have you ever walked more than a mile?

hogy sétáltam-e valaha többet, mint egy mérföld? csaknem ennyi volt nyolc évig minden nap a Herman, azóta a BME-re kellett legalább ennyit gyalogolnom minden nap, az MTA-ig is van ennyi a metrómegállótól, de könyörgöm... az egyetemen a két fő épületünk között van egy mérföld távolság, ezt a távot kb kétóránként le kellett sétálnom évekig. méghogy hev jú evör.

- Do you believe in magic?

a mesékben hiszek, azokban meg van varázslat, úgyhogy naná!

- Have you ever skinny dipped?

"fürdőkádban mindig, nyilvánosan soha."

- Explain what you think about hippies.

öhm... batikolt póló, napszemüveg, pszichedélia, képzeltriport? ritkán látok hippiket.

- Have you ever been dumped?

végülis.

- What are you wearing right now?

pizsamaaaa!

- Did you watch the series finale of House?

elakadtam valahol a 4-5. évad környékén, amikor épp elvonóra megy. de rövidesen bepótolom, ha már így ráérek meg minden.

- Name 4 things you always have with you.

víz, rágó, pengető, mp3.

- How many SERIOUS exes do you have?

egy; három év szerintem elég serious. (meg persze néhány plátóibb történet, ami részemről abszolút komoly volt, de korántsem biztos, hogy ezekről mindkét érintett fél tudott.)

- What causes you to admire people?

"azokat az embereket csodálom, akik tiszta házasságban élnek, kimutatják egymás felé a szeretetüket, szerelmüket, és a legnagyobb odafigyeléssel és gondoskodással nevelik a gyerekeiket úgy, hogy közben van idejük a munkára, a főzésre, a házimunkára, a barátaikra, megamindenre."

és ezért imádom annyira a szüleimet :)

- Would you have sex after marriage? Why or why not?

ez egy nagyon érdekesen megfogalmazott kérdés, de akkor inkább "why not?" :)

- Do animals go to Heaven?

ha van ilyen hely, akkor szerintem szinte csak ők.

- Last time you had a great time with your dad?

épp tegnap kaptam tőle a diplomámra egy hatalmas zacskó PEZ cukorkát :D

- Do you like your name?

becézve.

- When was the last time that you quit your job?

15-16 évesen egy nyáron újságot hordtam, aztán annak vége lett, na akkor.

- When you wake up, what is the first thing you think?

hát milyen édesen alszik már itt ez a lány már vagy 11 órája ^^

- Have you ever pulled an all-niter?

amikor Borival kb először beszélgettünk msn-en, az estétől kitartott reggel 7-ig :) ő utána még ment bioszdogát írni, én meg inkább aludtam otthon egy két órát, mintsemhogy ugyanezt a medencében adjam elő. aztán az évi rendszeres LAN-partikon (meg Szilvesztereken) korábban simán volt ilyen, de most már, azt hiszem, öregszem. ó, és persze az egyetemen kb egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan vizsgám volt, ami előtt vállalható mennyiséget sikerült aludnom.

- Last time you cleaned the bathroom?

a múlt héten valamikor. tanulás közben minden érdekes.

- Have you ever failed a grade? Why?

a fizikának többször is neki kellett futnom, mire rájöttem, hogy hogyan kéne összerakni fejben a dolgokat. mondjuk nem biztos, hogy sikerült, de végül csak meglettek.

- Have you met anyone online?

volt egy elevelezőtársam, akivel chat.hu-n találkoztam véletlenül. évekig emaileztünk, és úgy írtam neki kb, mint egy távoli, idősebb unokatesómnak. aztán valahogy ez elkopott... pedig ha tudná, sokat segített nekem abban az időben.

2009

bár úgy terveztem, hogy csak a vizsgaidőszak után írok évértékelést, de annyi mindenki írt most, hogy muszáj lesz nekem is megpróbálkoznom vele.

2009 januárjában vizsgaidőszak volt, vasárnap Pestre fel, régikedvessel együttanulás és beszélgetés, hajnalban vizsga, jóidő, Her Morning Elegance hangulat, jókedv és fáradtság esetén még némi összefutás, aztán haza, majd újra ez. a vizsgaidőszak után végre kicsit ráértem, találkoztam a barátaimmal is, filmeket is néztem, és egy keveset még olvasni is volt időm. Hermanhét is volt, remélem most is lesz, és most is leszek. és nagyon remélem, hogy lesz még ott 1-2 ember, aki megismer...

2009 februárjában elkezdődött a negyedik félév, elhatároztam hogy aktívan stúdiós-hangosítós-szakkolizni fogok, amit a félév végéig próbálgattam is, de az este hosszadalmas közlekedés a koliig, a koliba való félórás, segítségkérős bejutás, és a minden buli vége előtt hazaindulás elég sokat rontott a dolgon. a zéháidőszak elkezdtével időm sem volt már mindig menni, aztán ősztől már egyáltalán nem, szóval erről ennyit, hiába emiatt jöttem ide, nekem a szakkoli nem való. megpróbáltam anyumnak elmagyarázni, hogy miért is jó ez, de amiket elmondtam neki, hogy a tagok miért szeretik ezt csinálni, nagyrészét én nem szeretem, így asszem nem is érdemes ezt az egészet erőltetnem. de ha majd megcsináltam végre egy-két idevágó és tényleg érdekes tárgyat is, akkor lehet hogy újra megpróbálkozom vele. februárban befejeztük a Bárányfelhőzést, ami egy (számomra legalábbis, és remélem nem csak számomra) nagyon szórakoztató, összehozó és érdemes dolog volt. új zenekar azóta sincs, igény pedig volna rá, és tényleg kéne is, de el nem tudom képzelni, hogy tudnám beleszorítani az időmbe. pedig muszáj lesz, mert ha elfelejtek gitározni, akkor nagyon szomorú leszek. és nem kicsit hiányzik az együtt zenélés. (bár ez talán egy ideje már csak rajtam múlik.)

2009 márciusában elmentem egy Depresszió koncertre az Ifiházba, egyedül és rosszkedvűen, amiért mégis fantasztikusan hálás vagyok. csakazértisjólfogoméreznimagam hangulatban mentem befelé, és egy kis társaságból egy ismerős arc visszamosolygott, és kénytelen voltam megtorpanni és ott maradni, ahelyett hogy egyedül végigüvöltöttem volna a koncertet a tömeg közepén. (persze végül egyedül üvöltöttem végig a koncertet a tömeg közepén, de ez most más kérdés.) ebben a kis társaságban - mint kiderült - hermanosok voltak, egy sráccal nagyon jól eldumáltunk az előzenekarok közötti szünetekben, egy lány akit korábbról ismertem pedig nagyon szépen nézett, bár jórészt nem rám, de végül mégiscsak elkísértem a buszig, és megbeszéltük, hogy majd zene-ügyben még beszélünk egyszer. aztán átbeszélgettünk egy éjszakát Pest-Miskolc között, aztán átsétáltunk egy nappalt Miskolcon... aztán még egyet-kettőt. volt még itt tanulás, stúdiós újonckodás, Nemjuci hangulat, napsütésben biciklibelső-pénztárca keresés és eközben sétálgatás Pest eddig ismeretlen és napsütéses és régiházas és hangulatos részein, és újblackout-hallgatás mindeközben.

2009 áprilisában volt némi biliárdozás és összefutás, újonckodás és Pestensétálás, és elkezdtem megszeretni ezt a Budapest-dolgot... persze ehhez a jóidő és a jókedvem is közrejátszott, amiből legalább az egyiknek az a bizonyos leányzó is az oka volt, akivel aztán napokkal később arra jutottunk, hogy türüpp-türüpp :) volt Tankcsapdakoncert, Pesten még koncert, és sör és gitár és társai.

2009 májusában volt Depi, 30Y, Subscribe és Alvin a MEN-en, és mi is voltunk a MEN-en, hallgattunk zenét otthon és domboldalon ülve, napsütést és várost nézve, volt egyetem és itthon barátokkal sörözések, és persze tanulás.

2009 júniusában befejeztem a vizsgáimat, Kistürüpp úgyszintén, nyár lett és Operafesztivál, ami annyira jó volt, nagyon élvezem amikor mozdul a város és kirakodók és emberek és zenék és zenészek és ismerősök és jóidő és szabadidő és üldögélés és beszélgetés és későnfekvés-későnkelés, volt lanparty, és volt Bükki Maraton, erdő és eső és napsütés és beszélgetés és a többi.

2009 júliusában volt újra írkoncert, aztán egy darabig aggódtam Kistürüpp további elhelyezkedését illetően, de végül ez meglehetősen jól zárult, azt hiszem. volt még Zsóry meg Tiszató, egyik csapattal meg másik csapattal, beszélgettünk és játszottunk és zenéltünk és jó volt.

2009 augusztusában baráti összejövetelek voltak, meg Gyárfeszt, meg Sziget -1.nap Kistürüppel és a Tankcsapdával (és egyéb barátokkal és ismerősökkel), volt Balaton a kiscsaláddal, és volt lézeresszem-műtét, és azóta hivatalosan már látok, és ez jó. és ha még zene is lett volna közben, és a nyugtatót sem felejtik el ideadni előtte, egészen szórakoztatóan pszichedellikus lehetett volna a színes, forgó, idegenszerű fényekkel... aztán onnantól napszemüveget hordtam, amit nem szeretek, nem tudok úgy beszélgetni az emberekkel hogy napszemüveg van rajtuk, nekem viszont mégiscsak erre kellett kényszerítenem őket. de most már végre nem kell.

2009 szeptemberében volt ARC kiállítás (és odamenet hirtelen feles), sétálgatás és vásárlás és Ikea és berendezkedés és zöldszobafestés Kistürüpp kolijában. volt Magyardalnapja, aztán újra elkezdődött az egyetem, és szerettem volna kicsit örülni az ősznek, de túl sok időm nem volt rá, mert tanulni kellett, meg mert elmúlt az ősz hirtelen.

2009 októberében újracsak tanultam rengeteget. muszáj volt, de talán volt haszna is, mert bár szinte semmi másra nem maradt időm, de legalább értettem az anyagot. cserébe még a kétheti együttebédek is elmaradoztak, Türüppel találkozni is jórészt csak reggel nyolc előtt sikerült (ráadásul minden kedden esőben...). viszont voltunk gólyabálon, több délutánt is eltöltöttünk együtt tanulva a koliban, itthonról végleg elköltöztek a halaim, volt egy remek háromnapos hétvége, amikből annyira lehetne több is...

2009 novemberében a gyorsan elmúlt ősz helyett inkább a telet kezdtem el várni, itthon szerettem volna lenni a családommal, időt tölteni Kistürüppel, de ehelyett rengeteget kellett tanulnom. nem szerettem ezt, de legalább volt haszna, hiszen:

2009 decemberében összesen négy darab jelest zsebeltem be az egyetemen. a dolgozatok között már végre találkoztam egy-két réglátott barátommal, beszélgettem is velük, jó is volt. elmaradt a félévre tervezett vokál, de újra tervben van, majd hátha most. rengeteg mindent szerettem volna csinálni a tanulás helyett, de tényleg rengeteget, és amíg bármi érdemeset csináltam, nagyrészt piszkált a lelkiismeretem, hogy tanulnom kéne helyette. volt némi tél, kiderült hogy megyünk Metallicára, aztán végül a két elővizsgát letudva hazajöhettem, itthon pedig nyugi volt, és barátok, és család, karácsony, találkozások és ebédek és vacsorák, színház és némi könyv, és sosem aludtam ki magam, pedig lett volna időm... Kistürüpp kórházban volt, aztán ügyesen hazajött és azóta ügyesen jobbulgat, de vele sem tudtam korántsem megcsinálni mindent, amit "majd a téli szünetben..." aztán volt egy pici írzenélés, volt beszélgetős teázás, és volt egy kellemes és nyugis szilveszterezés a közepén egy hangos és vidám másik szilveszterezéssel, és lett boldog új év...

és most itt vagyunk. sokminden történt ebben az évben, és nagyon tetszetős év volt. megtaláltuk egymást egy fantasztikus lánnyal (aki között és köztem állítólag szinte csak a szakáll a különbség...), sok helyre és sok koncertre eljutottunk, sok időt töltöttem a régi (és 1-2 új) barátaimmal a nyáron. szerencsére mind megvannak, még ha nincsenek is sokkal többen az egy kézen megszámlálhatónál... de talán nem is kell több. már csak az kéne, hogy gyakrabban lássam őket, ne csak havonta egyszer. és továbbrais hermanosokról van szó, és továbbrais nagyon sokat jelentenek nekem. amúgy így visszaolvasva még a tanulós időszakok is egészen kellemesnek tűnnek, csak évközben volt kicsit (nagyon) fárasztó a nemalvás és a ki nem kapcsolódás, meg az egyetemi ismerőseimmel kellett volna kicsit többet beszélgetnem. (de legalább már lassan csak annyian maradunk, mint egy normál gimnáziumi osztály.) aztán most jön még három vizsga, aztán remélhetőleg egy kis télvégi pihenés, amit azért szeretek, mert bár még nem tavaszodik, de lassan az jön majd, jóidővel és új illatokkal, és új tárgyak jönnek az egyetemen, amik hátha érdekesek, és olyankor végre egy kicsit nincs rajtam az a mindig-ott-ülő érzés, hogy tanulnom kéne, mert nem leszek kész... várom már nagyon. de addig még van dolgom rengeteg, most megyek is kipihenni kicsit magam. és ebben a félévben zenélni fogok, feltétlenül. remélem, többetekkel is :)

300

ez a "spártai" bejegyzés egy kis megemlékezés lesz majd, hogy mi minden is történt velem a 2008-as évben.

hm, nem egyszerű.

vizsgákkal kezdődött ugye, életem első vizsgaidőszakával, egy meglehetősen közepes átlaggal, ami azért le tudja törni az ember kedvét, ha addig nem ehhez volt szokva. (esetleg feldobni, de azokat nem vették fel ugye.) dehát az egyetem az ilyen, nem ugyanaz mint a gimnázium. kár, mert nekem egyelőre nem igazán jön be ez az egyetemista "életstílus", mármint éjszakázni jó dolog, meg előadáson aludni, meg saját magadnak összeállítani az órarendet, meg azt kezdeni a szabadidőddel amit csak akarsz... de az kevésbé tetszik, hogy sokkal több ember van az "osztályban", akik közül sokkal kevesebbnek tudom a nevét; lányok, no azok a villanykaron csak nagyon-éppencsak vannak, ami nem sok; a sokáig fennmaradás - nappal órán alvás összeállítás hosszú távon nehezen bírható, még tíz-tizenegyedikes koromban okés volt, tizenkettedikben már kevésbé voltam hajlandó fölkelni a nulladik órák (és titkos találkozók) kedvéért, egyetemen meg egyenesen szenvedés reggel felkelni, mert hideg van, odakint sötét, és háromnegyed órányi BMV vár rám korareggel, hogy aztán a lelkiismeretesen végigült előadásnak a felét ne értsem a fáradtságtól... ami furcsamód akkor is így volt, ha rögtön lefeküdtem aludni, amint hazaértem. de ettől függetlenül mindig ott voltam, mert az előadások jók, fontosak, hátha éppen akkor hangzik el valami életbevágó amikor nem vagyok ott, hátha szakmailag mindenek felett való hallanom néhány tanári megjegyzést, és a másoktól elkért jegyzetek amúgyis szörnyűek, hiszen a sajátomat se mindig értem, pedig azt legalább elolvasni el tudom.

szóval vizsgaidőszakkal kezdődött, aztán amint véget ért... egy dicsőséges négyes szóbelivel ért véget, ahol a tanár ötöst szeretett volna adni, csak hát ugye én nem hagyhattam ezt. és ezután hazaérve Miskolcra a Hermanban Hermanhét volt, ami jó dolog, zene is volt meg süti meg ismerősök meg régiszépidők, szóval jó volt erre hazajönni. aztán lett újra egyetem, voltak koncertek amire elmentünk és jóvót, voltak saját koncertjeink is egy kevés, voltak baráti és blogger-összejövetelek, voltak szülinapi bulik, volt ballagásra menés matekzéhá helyett, volt ajándékkajtatás, volt esténként házikészítés (tanulás helyett persze, nehogymár arra is maradjon idő), határidő előtti éjszaka befejezés és leadás után padon elalvás, jött a jóidő, imádom a jóidőt... mondjuk a félig rossz időt is széllel meg felhővel meg esővel, meg néha az egészen rossz időt is, de a hideget nem. azt semmilyen körülmények között nem. (ha valaki 36 fokos, és a környeze ennél hidegebb, akkor szerintem egyértelmű, hogy egy idő után ki fog hűlni... ami nem jó.) szóval volt jó idő, végre kis felszabadulás-érzés, aztán fizikavizsga, egyponthíja, kettesértszóbeli, kétszeris, végül pedig nyár lett, nekem meg egy szörnyű átlagom.

a nyárra rengeteg tervem volt, szuperboti-prodzsekt meg minden, amiből aztán a fele nem valósult meg. mondjuk erről jobbára én tehetek, mint ahogy most is elég gyorsan telnek el a napjaim, gyorsabban mint én azt gondolnám. (amúgy szerintem említésre érdemes, hogy az éjfél mint olyan nem az éjszaka felénél van, legalábbis nem sok olyan városi embert ismerek, aki este nyolckor fekszik és hajnali négykor kel... az éjfél nálam kb a lefekvés ideje, és reggel nyolc lenne az ideális ébredési idő, zenére és/vagy napsütésre (nem pedig sötét hidegre és ébreszőórára...). és a délelőtt-délután-dolog, hát az sincs egészen rendben: a délelőtt ugye mondjuk reggeliidő után, kilenctől tart délig, ez három óra, míg a délután legyen ebéd utántól, egytől este nyolcig, az hét óra; szóval szerintem ez nem egészen igazságos felosztás.) volt tehát egy rövid nyár, családi és baráti nyaralással, végre egy valódi könyv olvasásával, kevéske zenéléssel és mágusozással, filmnézéssel és bulizással és együttlógással... szeretem a nyarat, úgy általában. bár az írzenekar hiányzott, és hiányzik még mindig.

aztán ősz lett, új félév, nehezebb tanulmányok, és egy hosszú kapcsolat vége. vagyis vége... inkább csak megváltozása. vagy talán fordítva, nem tudom, mostanra már mindenképpen változott is, eleinte... hm, bonyolult ez. legyen elég annyi, hogy vége tért. aztán megtudtam szépen lassan néhány dolgot néhány olyasvalakiről, akiről nemigen (sőt, talán egyáltalán nem) hittem volna, dehát na, ígyjárni is kell valakinek, ugye. furcsa érzés volt, de maradtak az órák, maradt a tanulás, a néhaesti koncertek, és úgy kb ennyi... meg persze a kézenfogós séták továbbra is, csak hogy egyszerűbb legyen. eldönteni és várni és múlni látni és hiányolni és csalódni és rádöbbenni és visszanézni és újraszeretni, minden játszott. aztán ugye ekkortájt nemcsak én, hanem még sokan mások kaptak hasonló lábbelit, mindenki vidám volt és kisimult, -not-.

aztán voltak még koncertek, hazaséták és -futások, rengeteg zenehallgatás, és egy 37. Schönherz Qpa (ha jól számolom), ami jó dolog. lett néhány új látásbólismerős, néhány régivel váltottam pár szót, néhány kevésbérégivel viszont egyet sem. lett társaságom néhány ebédhez és sétához, aludni még mindig nem aludtam eleget, és elegendő mennyiségű szőke lányismerőst is csak éppenhogy sikerült összeszámolnom. azt viszont egy kezemen sikerült, hogy hányszor gondolkoztam bármi értelmes dolgon az ősszel... elég kiábrándító ez így utólag visszanézbe, bár élőben se volt sokkal jobb. volt viszont Jethro Tull koncert, ez a legnagyobb szabású koncertek közé tartozik, amire valaha is eljutottam. ami azért baj, mert rengeteg koncerten és fesztiválon szeretnék még ott lenni, de ez nemigen szokott így alakulni; a Metallicának meg valamiért nem akaródzik mostanság Magyarországra jönni.

aztán nem sokkal később megint megkaptam hogy antiszociális vagyok. pedig pont annyi időt szánok az emberekre, mint bármi másra ami érdekel... aztán a következő hónap december hó volt, hó nem volt, még karácsonyra sem, sem a bécsi adventre, pedig mindkettőnek jót tett volna. a szorgalmi időszak végére egész jól éreztem magam megint, meglehetősen jól alakultak a jegyeim (szokás szerint ponthatáros volt ami csak lehetett, csak most kivételesen épp a kedvezőbbik oldalról), végre megint tölthettem időt a családommal, pihenhettem, volt karácsony és karácsonyikészülés... és volt Szilveszter is, ami viszont nem volt olyan vidám az embereknek, mint általában szokott. dehát van ez így, az emberek hülyén intézik a dolgaikat; és nem csak a saját, de más dolgait is, szóval nem egyszerű ez. végül aztán túl lettünk ezen is, új év lett és új vizsgaidőszak, nekem vegyes - közepes eredménnyel zárult, másoknak még tart, és most itt vagyok Miskolcon, és idén sem látom Szentendrét hóesésben a Kedvesemmel, és nem sétálok Pesten csakúgy mert unatkozom... de kellett ez, jó itthon. akkor is, ha nem csinálok semmit. vannak filmek, van gitárom, még korábban vettem fel zenéket, voltam egy pesti vizsgám után múzeumban, szóval volt itt kérem kultúúra is, talán a közeljövőben még színházba is eljutok végre újra, mióta nincs hermanbérletem, azóta nemigen jutottam el túl sok színházi vagy komolyzenei előadásra.

és most újra van az, hogy ráérek, itthon vagyok, tudok találkozni, moziba menni, társasozni és abszintot inni a barátaimmal, zenélhetek amikor csak szeretnék (már csak ötlet kéne bele...), olvashatok bármikor (vissza kéne adnom lassan Mihának a könyvét, amit még kb tizedik vége felé kértem tőle kölcsön), nézhetem sorra az animéket és sorozatokat ha van kedvem, és ébresztőóra-mentesen kelhetek fel, és már csak ez utóbbi tudat is simán megéri. hát ez volt, ilyen volt a kétezer-nyolcas évem. (miért kell bele kötőjel, ó mondd, miért.) leginkább úgy jellemezhetném, hogy ez egy gyors év volt, nem olyan rossz év, de kb annyi negatív dolog volt benne, mint az azelőtti három-négy évben összesen. sok zene volt benne amit hallgattam, sokkal kevesebb amit én csináltam, majd' végig itt volt egy kisebbfajta szürke fátyol a világ előtt, és az idő most már biztos hogy gyorsabban telik mint korábban, megmértem. kéne egy kis időt szakítanom arra, hogy emlékezzek a dolgokra, vagy többször kéne fényképezőgépet magammal hordanom, naplót írnom, emberekkel beszélgetnem, titkos zugokba üzeneteket írnom, a világra odafigyelnem, a csillagokat néznem, új helyeken járnom, városban csakúgy-sétálnom, és egy kicsit kevesebb zenét hallgatnom, hátha akkor majd magamtól is jön valami, vagy talán kevésbé vonja el a figyelmem az élettől... majd meglátjuk, mit hoz ez az év.
remélem, színeket.


ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs a blogom.

még mindig

és két hét kellett hozzá, hogy leessen.

re

visszatértem.
voltunk sokat a strandon kedvezményesen a jéghideg medencékben (meg a főzővízben is néha), rendre esett az eső milőtt / miután ott voltunk, a többi alkalommal meg nem voltunk ott. voltunk Mezőkövesden fúvós-mazsorett koncerten, voltunk Tescoban, ettünk görögdinnyét, túróstésztát, hagymásrántottát, héjassültkrumplit, bacardisszalonnát és a többit. és magusoztunk is, igaz egyik kalandot se fejeztük be egészen, de olvastunk rengeteg maguskönyvet, meg társasoztunk meg gitároztunk meg aludtunk is néha. és voltak kulturális programjaink is, hála JM-nek.
azt hiszem, kb ennyi. jó volt.

ma meg biliárdoztunk a Kedvesemmel, aztán hirtelen mindenkivel, aztán hazajöttem enni.

Zsóry

és most egy hétre eltűnök, és gitározni fogok és beszélgetni és sörözni és dinnyét enni és strandolni és magusozni, és végre a Kicsimmel is találkozhatok :)

nyárközép

Subscribe - The weight of oneness

néhány dolog az idei nyárról:

a Kedvesem Spanyolországban van már vagy két hete (na jó, majdnem két hete), és majd csak most hétvégén ér haza. hiányzik, rég töltöttünk már ilyen sok időt egymás nélkül... de már mindjárt hazajön :) amúgy mosogat, meg barnul, és mindenkit üdvözöl (gondolom ;)).

a Bárányfelhővel eddig kb kétszer próbáltunk egész nyáron, most ketten vizitúrán vannak (egyszer nekem is el kéne mennem oda!) (meg akkor már Hegyaljára is :)), jövőhéten megintcsak nem lesz teljes a legénység, valószínűleg csak augusztus első két hete lesz, amikor bármit is csinálhatunk együtt, az meg nem olyan sok.

az ír zenekarunk énekesnője elutazott Írországba egy évre. az első búcsúpartijára nemhogy én felejtettem el elmenni, de még neki se szóltam hogy jöjjön :) a másodikon azért már voltunk vagy öten a régi Vokálból, meg még egy lány. azért jó volt, még akkor is ha szakadt az eső, sajnálom hogy sokan nem tudtak eljönni. és jó utat az Írországba utazóknak, és remélem, karácsony környékén valami kis koncertszerűséget meg tudunk ejteni! :)

a blues-zenekar egyelőre egy teljes próbát sem tud felmutatni, azért még nincs vége a nyárnak, hátha lesz valami. másokkal is kéne zenélnem, de nem tudom hogy komolyan összejön-e bármelyik is... közben munkát is akartam találni, de több mint két hete váratnak a válasszal hogy kellek-e egyáltalán - szóval talán ezt is elfelejthetem. és ezzel együtt a Szigetet, a Maiden-koncertet is.

két ide nem vágó megjegyzés: egyrészt a központozásom hanyagsága önkéntes, vannak helyek ahová egyszerűen nincs kedvem odaírni, mert nem érzem szükségesnek, szóban sem tenném (noha tudom, hogy kellene); másrészt olyan hogy könyörgöm nincsen, mert a könyörög nem ikes ige.

van egy könyv, ami az egyik kedvenc íróm, Douglas Adams kedvenc könyve volt, A vak órásmester. ezt kértem kölcsön még tizenegyedikben MG-től. már majdnem befejeztem, lassan ideje lesz visszaadnom neki.

a "szólóalbum" nagyon nemigen akaródzik elkészülni... egy pár dal már van, de sok szöveg, sok ötlet és sok összerakás kell még, aztán persze kigyakorlás, és végül a felvétel, ami az egésznek a legjobb része lesz :) végre szórakozhatok a hangrögzítő-vágó-keverő-masterelő programmal :)

jövő héten megyünk Zsóryba (Mezőkövesd mellé) egy hétre FT-ékkel. már voltunk régebben, de pár év óta sikerült végre újra megszervezni. lesz sör meg dinnye meg strand meg gitár meg talán magus. jó lesz :)

még pár dolog maradt a nyárra, de remélem időm is lesz még rá. augusztus vége felé elmegyünk a szüleimmel a Balatonra, kilenc éve nem voltunk ott, kiváncsi vagyok emlékszem-e még valamire Földvárról :)

ezt pedig csak úgy.

Nem támogatom
szépségedet, csak tűröm.
Süssem a Napot?

(Fodor Ákos)

(itt találtam, és itt van még)

mindezt csak azért, hogy ne csak youtube-os videók legyenek a blogomon... ;) (amik amúgy azért vannak, mert ha megtetszik valamilyen zene, akkor azt szeretném megmutatni azoknak is, akiket esetleg érdekel. hallgassatok Másfelet :))

papa roach, szenny és egyéb nyalánkságok

még kb 13 évesen, amikor nagyon sokat hallgattam ezt az albumot, hosszú autós utakon vagy kirándulásokon amíg végigment az album, leforgattam a fejemben egy filmet rá. meglehetősen drasztikus (és nyilván hatásvadász) fordulatok voltak benne, az életem egy alternatív folytatása (befejezése?) volt, több osztálytársam és osztálytársnőm is szerepelt benne, de egy másik (vagy legalábbis másmilyen) városban játszódott, mint ahol laktam. a számok hangulata vitte előre a történetet, néhány hangulat még mindig megvan, és meglehetősen furcsa érzés, amikor ezek zenehallgatás közben még ma is beugranak.

amúgy ekkoriban nem volt internetem, sem webkamerám, és nem volt módom a ruhatáramat az ízlésemnek megfelelően összeválogatni, és még barátaim is voltak. valószínűleg csak ennyi választott el attól, hogy emós legyek. meg ez a dal, meg még egy másik (egy offspring, ha jól emlékszem), amitől egy hétre megőrültem, és mivel utána sem múlt el, sokkal jobban érzem magam azóta. azóta vagyok pesszimista helyett realista.

igazából a barátaim tehetnek erről, akikkel együtt jutottunk el a rockzenéig (és tovább), akikkel együtt hallgattuk az Alvint, a Papa Roachot, Linkin Parkot, Limp Bizkitet, a szennyet (KoRnt :P), meg még sok mást is. életem végéig hálás leszek nekik ezért. a másik, akinek hálás vagyok, az a Kedvesem. őóta vagyok realista helyett optimista.

remélem, ezt hívják pozitív jellemfejlődésnek :)

hangulatjelentés

egész szimpatikus most a világ. otthon voltam és találkoztam a Kedvesemmel (bár elfelejtette elhozni a bérletemet), a barátaimmal (bár nem volt az a hűdenagy buli), volt egy egészen jól összeszedett koncertünk (bár nem volt az a nagy tömeg), nemrégiben felvett SzP egy számot nálunk és jó lett (bár a szomszédok biztosan panaszkodni fognak), volt borongós idő és nosztalgikus hangulat, volt népszavazás (amúgy miért is kell mindhárom kérdésre ugyanúgy válaszolni? egy olyan plakátot sem láttam, hogy "nem-nem-igen" stb.), volt vonatozás SzP-vel, tervbe jött egy zenekar FT-vel, egy koncert holnap estére (kivételesen nézői szemszögből), és... most olyan nyugodt minden.

de majd meglátjuk, mi lesz. nem mindig érzem úgy, hogy tényleg kellett nekem ez az egyetem. rengeteg mindent tanulnék szívesen, bölcsésztárgyaktól kezdve az építészeten át a dzsesszbőgőzésig (mondjuk), de a mostani tárgyaim közül van, amit kihagynék. de állítólag ez mind-mind nagyon fontos. ám legyen. de azt azért vésse az eszébe az egyetem, hogy bár mindhárom felvételi jelentkezésemmel villamosmérnökit jelöltem meg, én NEM villamosmérnök akarok lenni. és ehhez tartsa magát.

amúgy újra Pesten. néha már szombatról vasárnapra múló éjszaka, Miskolcon is azt álmodom, hogy péntek van, és végre mehetek haza. olyankor annyira jó.

egy hét röviden

amúgy volt nemisolyanrég egy egészen nagy nyilvánosságnak örvendő Bárányfelhő-koncertünk, jó volt, én élveztem :) még a húrszakadás ellenére is. volt sok ember, volt Kocsonyafesztivál, volt sok koncert (Acoustic Enemy, No Thanx... :)), volt drágabéka ("pont tíz deka gumibékát kérünk szépen" "173 gramm. maradhat?"), volt szerelmesfilm (9 és 1/2 randi), volt beszélgetős összejövés barátokkal (kisebb ki- és beborulással, TZsV, azaz Teszkó Zsazdaságos Vodka meg ilyenek), volt nemrég cicaszülinap szűk baráti körrel és társasozással és beszélgetéssel és filmnézéssel és zenehallgatással és süteménysütéssel és némi alvással (nagyon szeretem ezt a kis kupac embert!), volt igenjó Bran-koncert VE-vel és FT-vel, vagyis az írzenekar felével, volt némi beszélgetés fent említett FT-vel az emlékezésről, a megbocsátásról, az elveszített barátokról, az egyetemekről, a zenéről és az antiszocialitásról, volt lakásbúcsúztató buli SzP-nél (vagyis inkább SK-nál) (NEM a gitárosnál! :)) Reál és Royal vodkával és dinnyésfantával és gofrival és überszendviccsel ("a Reál vodka az igazi vodka?" :D) és sokáig éjszakaibuszravárással, volt barátok iwiwes képeinek gyűjtése képernyővédőnek (Miskolc...), és volt vagyis van VG itt, merthogy otthon nincs internete, ezért CzSz-szel WOWoznak tanulás helyett... :)

és van fárasztó egyetem, meg nehéz programozás, meg a szükségesnél napi két órával kevesebb alvás (és halmozódik!), meg holnap végre hazaút, ahol lesz dalszövegírás (remélhetőleg), meg Cica, meg alvás, meg Bárányfelhőpróba, meg írpróba, meg kis családozás, meg programozás meg tanulás meg visszajövés Pestre... és kb minden héten ez a program, mármint ez utóbbi pár sor.

szeretném, ha beleférne még egy kis olvasás, gitározás, tévézés (Fate: Stay night, Dr House, Jóbarátok, meg talán valami film esetleg...), még egy-két koncert, több családozás, több barátkozás, több cicázás, meg egy kis szabadidő... meg a régi Herman a régi emberekkel.

hiába, az új sulim már nem a régi.

maminden

mozgalmas nap volt ez... vagyis inkább csak hirtelenjött, de azért jó :)

először is volt egy úszásóránk. új tanárt kaptunk, akinél baromi korán be kell érni, hogy aztán elengedjen hamarabb, de mivel még reggel tíz sincs addigra, ebédelni még nem lehet, másba fogni meg nem érdemes. és utálom a klóros vizet, főleg ilyen ipari mennyiségekben, ahogy az egy úszómedencében előfordul...

aztán egy tűrhető matekóra előtt kaptam egy smst, hogy igény szerint azonnal fussunk össze, úgyhogy óra után sürgősen találkoztam is VD barátommal a Hősökön. az újbóli felvételijére tanulni érkezett Pestre, de ma éppen baromira ráért. pénzem nem lévén hazajöttünk, ha már ebédidő volt, sikeresen elindítottunk egy rockzenekart a Kudos Rock Legend c. játékban (majd végigszemléltük hanyatlását, tagcseréit, tiszavirág-életű újjáéledését és újbóli bukását), megtanított pár dologra, amit a Miskolci Egyetemen első félévben oktatnak, míg nálunk csak most kezdik. bár ő már nem nagyon fog többet ilyesmivel foglalkozni... ;)

röviddel később összefutottunk SzP-vel és MG-vel, buszra fel és buszról le és vissza, aztán eljutottunk a Nyugatiig, ahol sikeresen visszaváltottam a jóelőre megváltott jegyemet (és helyjegyemet) csekély kezelési költség ellenében, merthogy kiderült, hogy haza tudnak vinni éppen kocsival, és ennek örömére ezt a pénzt ÉTELRE költöttem, ami már igazán rám fért :) meg így a tankönyvre is jut pénzem (mert kiderült, hogy drágább, mint gondoltam...), meg talán a holnapi gólyatáboros szobatalálkozóra is (ha megyek).

a Nyugati után a Westendet támadtuk meg, egyrészt ugye táplálkozási célokkal, másrészt útközben megtekintettünk néhány hangszert egy gitárboltban, harmadrészt MG-vel meglehetősen látványos és akciódús csatákat vívtunk különböző álélőlények, pénzérmék és burgerkinges papírdobozok segítségével. nagyságrendileg olyan ütközetek voltak, mint amiket még egyszer régen vívtunk TG-vel az unalmasabb órákon: ő rajzolt valamit a füzetembe, ami rendszerint világuralomra tört, én ezt egy másik rajzzal igyekeztem meggátolni, és így Csirke matektanárnőnktől kezdve a szuperhősökön át egészen a sajtszagot permetező atomrakétáig minden egy lapra került :) és a mai harcokban a kémia-/bioszórák vérszomjas és laaaassúúúú vércsigái és más szörnyei is megjelentek. szóval volt ott akció rendesen... :)

aztán kerestünk zsiráfot, na nem a MG-től megszokott elvont értelemben, hanem a sörtoronyhoz hasonlítható zsiráfot. átmentünk egy budai helyre, de nem találtunk szabad asztalt, így visszamentünk Pestre, ahol rózsaszínelefántossör volt :) végül amikor hazaindultunk, ki erre ki arra, egy az alkoholt kevésbé tűrő illető által frissen rókásra festett villamosra sikerült felszállnunk, a srácok addigra lent álltak, a díszpinty egy kukánál, a többiek meg mellette álltak és felváltva röhögtek rajta hogy denembírja, illetve szidalmazták hogy miértpontrájuk...

aztán most hazaértem, váltottam pár szót az otthon kb egyedül ücsörgő Kicsimmel, végül ittam a sörre egy kis tejet, mert az nyilván egészséges és így jót tesz.

eszperente kategóriák :)

újra a fővárosban.
vettem tankönyveket, de fene drágák.
próbálnék tanulni, hogy ne a zéhák előtt kelljen, de fene álmos vagyok.
tegnap SzP elrángatott Besh o droM koncertre, fene jó volt :)
(igazából ami a legjobb volt, hogy a zenekar fotósának/roadjának/nemtomkijének a zenekari rider (színpadkép és hangosítanivaló) rá volt nyomtatva a pólójára :))
igazából már mennék haza. hisz a Kedvesemnek szülinapja lesz, tizennyolcadik, meg Valentin-nap, meg megjelent a Harry Potter 7 :) és én ezalatt itt fogok csücsülni, egy egész másik városban, a fene enné meg.
de legalább már az ajándékok megvannak :)

(és ha holnap megveszem az utolsó tankönyvet is, akkor marad 200 Forintom a hétre, meg egy vonatjegyem.)

egy este a barátokkal

nemisolyanrég voltunk megünnepelni JM barátunk 19. születésnapját. eme jeles eseménynek egy Sarki kulturális központ (a Corner) adott helyet, ahova alapvetően ritkán járok, pedig egész igényes a berendezés, jópofák a mindenhonnan összeszedegetett különböző utcanév-, foglalkozás-, közlemény- és egyéb táblák, és még az árak sem túl magasak (ha jól emlékszem, háromszáz egy sör). ja, és nem mellesleg ez a Mockba zenekar törzshelye is, ahol majdnemikertestvéremmel, RL-lel viszonylagos gyakorisággal találkozni lehet. félnyolc-nyolc környékén szépen elkezdtek megérkezni az emberek, az asztalra a söröskorsók meg a poharak, és a kanbuli-hangulatot szerencsére három barátnő is színesítette :) az este egyik emlékezetes eseménye volt még SzP, aki az illumináltság meglehetősen magas (és vidám) fokán érkezett meg este tíz körül, és olyan vidáman és kedvességgel állt a világhoz, hogy ha lány lennék, simán beleszerettem volna :D még az akcentusa is egészen különleges volt, aki már hallotta amerikából ide érkezett (volt) osztálytársunkat, RA-t részegen magyarul a világgal kommunikálni, az tudja, miről beszélek ;) SzP ugyanis meglehetősen sokat foglalkozik az angol nyelv különböző fajtáinak elsajátításával, ezért egy idő után jobban (vagyis többet) beszélt angolul, mint magyarul... de még többet valami egészen furcsa nyelven. egyik bölcs megszólalása közvetlenül azelőtt történt, hogy a robotpilótára bízva hazaengedtük: "kérek kábét..." "kávét?" "nem, nem kávét, kábét... olyan kábét, ami kabát..." :)

az est további részében némi önszorgalomból elkövetett takarítás után (amiértis kiérdemeltem egy vadidegen sráctól a Nap Hőse címet :)) a társaság egyik tagját (KD-t) kedvesen távozásra szólította fel a hely tulajdonosa, tekintve hogy összetört egy söröskorsót (de úgy, hogy a szája, a talpa, és a kettő között a füle egy darabban maradt) (mármint a korsónak), és összetévesztette a szemetest a piszoárral... aztán az utcán lekámehámézta a neki (nem) szimpatikus egyéneket, valamint a vendéglátóipari egységet is megpróbálta ősereje segítségével eltolni néhány méterrel, megpróbált bejutni egy kaszinóba vagy nemtommibe, ahol a kapuban megállt, és megpróbálta visszafelé elszívni a cigijét, tűz nélkül... végül szokásához híven nehezen értelmezte a McDrive működését, elkezdte elhagyni a cuccait (mi meg szedegettük), végül részleges bokaszalagszakadást szenvedett és hazament (másodmagával és taxival).

nagyjából ennyi történt az este, meg még annyi, hogy a Kedvesem meg az egyik legjobb barátom szokásukhoz híven nem tudnak közös nevezőn maradni egymással... az alkohol összébbhozza őket, de semmi más (annak elmúlta sem) nem alkalmas ezt az állapotot megtartani. nem tudom miért, talán ők tudják.

vagy legalábbis remélem, legalább az egyikük tudja...

casting minden

ma megnéztük a Kedvesemmel a fent említett filmet. szerintem nem volt rossz, bár neki kevésbé tetszett. Oláh Ibolya bemutatja, hogy egy árva cigánylány hogy nyeri meg a Megasztárt - bocs, Sztárhangárt -, meg Kern András alakít egy lovirajárós, kocsmábanzongorázós énektanár-fazont. meg benne volt Szilágyi István is (kiskoromban ő volt Lópici Gáspár, az utca hírmondója) (úgy is mondhatnánk, ő irányítja a közvéleményt :)), meg Oroszlán Szonja, aki szokásához híven megint hisztis p.csát alakított :)

a film után beültünk a Maňana rétesbe (nem találom a ng-betűt :)) egy teára (meg egy forrócsokira). nagyon hangulatos hely, tetszett a berendezés, a színek, a képek a falon, még az itallap is nagyon szép volt, kis alakú, műbőrkötéses könyvecske. közben kitárgyaltuk a Kedvesemmel a Nagy Szerelmeinket (mármint egymáson kívül, persze :)), aztán szépen lassan haza-hazajutottunk.

későn este, tőlük hazafelé általában abban reménykedem, hogy nem jön a busz... olyankor abban a tizenhárom-tizenöt percben (cipőtől és táskától függően :)) nyugodtan tudok zenét hallgatni, és ez mindig olyan nyugodt befejezést ad a napnak. (kivéve persze amikor két perc után lemerül az mp3-lejátszóm, mert úgy nem az igazi.) korábban ilyenkor készültek a Toul Syes-os bejegyzések...