300

ez a "spártai" bejegyzés egy kis megemlékezés lesz majd, hogy mi minden is történt velem a 2008-as évben.

hm, nem egyszerű.

vizsgákkal kezdődött ugye, életem első vizsgaidőszakával, egy meglehetősen közepes átlaggal, ami azért le tudja törni az ember kedvét, ha addig nem ehhez volt szokva. (esetleg feldobni, de azokat nem vették fel ugye.) dehát az egyetem az ilyen, nem ugyanaz mint a gimnázium. kár, mert nekem egyelőre nem igazán jön be ez az egyetemista "életstílus", mármint éjszakázni jó dolog, meg előadáson aludni, meg saját magadnak összeállítani az órarendet, meg azt kezdeni a szabadidőddel amit csak akarsz... de az kevésbé tetszik, hogy sokkal több ember van az "osztályban", akik közül sokkal kevesebbnek tudom a nevét; lányok, no azok a villanykaron csak nagyon-éppencsak vannak, ami nem sok; a sokáig fennmaradás - nappal órán alvás összeállítás hosszú távon nehezen bírható, még tíz-tizenegyedikes koromban okés volt, tizenkettedikben már kevésbé voltam hajlandó fölkelni a nulladik órák (és titkos találkozók) kedvéért, egyetemen meg egyenesen szenvedés reggel felkelni, mert hideg van, odakint sötét, és háromnegyed órányi BMV vár rám korareggel, hogy aztán a lelkiismeretesen végigült előadásnak a felét ne értsem a fáradtságtól... ami furcsamód akkor is így volt, ha rögtön lefeküdtem aludni, amint hazaértem. de ettől függetlenül mindig ott voltam, mert az előadások jók, fontosak, hátha éppen akkor hangzik el valami életbevágó amikor nem vagyok ott, hátha szakmailag mindenek felett való hallanom néhány tanári megjegyzést, és a másoktól elkért jegyzetek amúgyis szörnyűek, hiszen a sajátomat se mindig értem, pedig azt legalább elolvasni el tudom.

szóval vizsgaidőszakkal kezdődött, aztán amint véget ért... egy dicsőséges négyes szóbelivel ért véget, ahol a tanár ötöst szeretett volna adni, csak hát ugye én nem hagyhattam ezt. és ezután hazaérve Miskolcra a Hermanban Hermanhét volt, ami jó dolog, zene is volt meg süti meg ismerősök meg régiszépidők, szóval jó volt erre hazajönni. aztán lett újra egyetem, voltak koncertek amire elmentünk és jóvót, voltak saját koncertjeink is egy kevés, voltak baráti és blogger-összejövetelek, voltak szülinapi bulik, volt ballagásra menés matekzéhá helyett, volt ajándékkajtatás, volt esténként házikészítés (tanulás helyett persze, nehogymár arra is maradjon idő), határidő előtti éjszaka befejezés és leadás után padon elalvás, jött a jóidő, imádom a jóidőt... mondjuk a félig rossz időt is széllel meg felhővel meg esővel, meg néha az egészen rossz időt is, de a hideget nem. azt semmilyen körülmények között nem. (ha valaki 36 fokos, és a környeze ennél hidegebb, akkor szerintem egyértelmű, hogy egy idő után ki fog hűlni... ami nem jó.) szóval volt jó idő, végre kis felszabadulás-érzés, aztán fizikavizsga, egyponthíja, kettesértszóbeli, kétszeris, végül pedig nyár lett, nekem meg egy szörnyű átlagom.

a nyárra rengeteg tervem volt, szuperboti-prodzsekt meg minden, amiből aztán a fele nem valósult meg. mondjuk erről jobbára én tehetek, mint ahogy most is elég gyorsan telnek el a napjaim, gyorsabban mint én azt gondolnám. (amúgy szerintem említésre érdemes, hogy az éjfél mint olyan nem az éjszaka felénél van, legalábbis nem sok olyan városi embert ismerek, aki este nyolckor fekszik és hajnali négykor kel... az éjfél nálam kb a lefekvés ideje, és reggel nyolc lenne az ideális ébredési idő, zenére és/vagy napsütésre (nem pedig sötét hidegre és ébreszőórára...). és a délelőtt-délután-dolog, hát az sincs egészen rendben: a délelőtt ugye mondjuk reggeliidő után, kilenctől tart délig, ez három óra, míg a délután legyen ebéd utántól, egytől este nyolcig, az hét óra; szóval szerintem ez nem egészen igazságos felosztás.) volt tehát egy rövid nyár, családi és baráti nyaralással, végre egy valódi könyv olvasásával, kevéske zenéléssel és mágusozással, filmnézéssel és bulizással és együttlógással... szeretem a nyarat, úgy általában. bár az írzenekar hiányzott, és hiányzik még mindig.

aztán ősz lett, új félév, nehezebb tanulmányok, és egy hosszú kapcsolat vége. vagyis vége... inkább csak megváltozása. vagy talán fordítva, nem tudom, mostanra már mindenképpen változott is, eleinte... hm, bonyolult ez. legyen elég annyi, hogy vége tért. aztán megtudtam szépen lassan néhány dolgot néhány olyasvalakiről, akiről nemigen (sőt, talán egyáltalán nem) hittem volna, dehát na, ígyjárni is kell valakinek, ugye. furcsa érzés volt, de maradtak az órák, maradt a tanulás, a néhaesti koncertek, és úgy kb ennyi... meg persze a kézenfogós séták továbbra is, csak hogy egyszerűbb legyen. eldönteni és várni és múlni látni és hiányolni és csalódni és rádöbbenni és visszanézni és újraszeretni, minden játszott. aztán ugye ekkortájt nemcsak én, hanem még sokan mások kaptak hasonló lábbelit, mindenki vidám volt és kisimult, -not-.

aztán voltak még koncertek, hazaséták és -futások, rengeteg zenehallgatás, és egy 37. Schönherz Qpa (ha jól számolom), ami jó dolog. lett néhány új látásbólismerős, néhány régivel váltottam pár szót, néhány kevésbérégivel viszont egyet sem. lett társaságom néhány ebédhez és sétához, aludni még mindig nem aludtam eleget, és elegendő mennyiségű szőke lányismerőst is csak éppenhogy sikerült összeszámolnom. azt viszont egy kezemen sikerült, hogy hányszor gondolkoztam bármi értelmes dolgon az ősszel... elég kiábrándító ez így utólag visszanézbe, bár élőben se volt sokkal jobb. volt viszont Jethro Tull koncert, ez a legnagyobb szabású koncertek közé tartozik, amire valaha is eljutottam. ami azért baj, mert rengeteg koncerten és fesztiválon szeretnék még ott lenni, de ez nemigen szokott így alakulni; a Metallicának meg valamiért nem akaródzik mostanság Magyarországra jönni.

aztán nem sokkal később megint megkaptam hogy antiszociális vagyok. pedig pont annyi időt szánok az emberekre, mint bármi másra ami érdekel... aztán a következő hónap december hó volt, hó nem volt, még karácsonyra sem, sem a bécsi adventre, pedig mindkettőnek jót tett volna. a szorgalmi időszak végére egész jól éreztem magam megint, meglehetősen jól alakultak a jegyeim (szokás szerint ponthatáros volt ami csak lehetett, csak most kivételesen épp a kedvezőbbik oldalról), végre megint tölthettem időt a családommal, pihenhettem, volt karácsony és karácsonyikészülés... és volt Szilveszter is, ami viszont nem volt olyan vidám az embereknek, mint általában szokott. dehát van ez így, az emberek hülyén intézik a dolgaikat; és nem csak a saját, de más dolgait is, szóval nem egyszerű ez. végül aztán túl lettünk ezen is, új év lett és új vizsgaidőszak, nekem vegyes - közepes eredménnyel zárult, másoknak még tart, és most itt vagyok Miskolcon, és idén sem látom Szentendrét hóesésben a Kedvesemmel, és nem sétálok Pesten csakúgy mert unatkozom... de kellett ez, jó itthon. akkor is, ha nem csinálok semmit. vannak filmek, van gitárom, még korábban vettem fel zenéket, voltam egy pesti vizsgám után múzeumban, szóval volt itt kérem kultúúra is, talán a közeljövőben még színházba is eljutok végre újra, mióta nincs hermanbérletem, azóta nemigen jutottam el túl sok színházi vagy komolyzenei előadásra.

és most újra van az, hogy ráérek, itthon vagyok, tudok találkozni, moziba menni, társasozni és abszintot inni a barátaimmal, zenélhetek amikor csak szeretnék (már csak ötlet kéne bele...), olvashatok bármikor (vissza kéne adnom lassan Mihának a könyvét, amit még kb tizedik vége felé kértem tőle kölcsön), nézhetem sorra az animéket és sorozatokat ha van kedvem, és ébresztőóra-mentesen kelhetek fel, és már csak ez utóbbi tudat is simán megéri. hát ez volt, ilyen volt a kétezer-nyolcas évem. (miért kell bele kötőjel, ó mondd, miért.) leginkább úgy jellemezhetném, hogy ez egy gyors év volt, nem olyan rossz év, de kb annyi negatív dolog volt benne, mint az azelőtti három-négy évben összesen. sok zene volt benne amit hallgattam, sokkal kevesebb amit én csináltam, majd' végig itt volt egy kisebbfajta szürke fátyol a világ előtt, és az idő most már biztos hogy gyorsabban telik mint korábban, megmértem. kéne egy kis időt szakítanom arra, hogy emlékezzek a dolgokra, vagy többször kéne fényképezőgépet magammal hordanom, naplót írnom, emberekkel beszélgetnem, titkos zugokba üzeneteket írnom, a világra odafigyelnem, a csillagokat néznem, új helyeken járnom, városban csakúgy-sétálnom, és egy kicsit kevesebb zenét hallgatnom, hátha akkor majd magamtól is jön valami, vagy talán kevésbé vonja el a figyelmem az élettől... majd meglátjuk, mit hoz ez az év.
remélem, színeket.


ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs a blogom.