mém

ú, egy váratlanul lélekemelő mém koptschektől, amit tuti én is töltögettem annak idején, és most, hogy sokkal sürgősebb / fontosabb dolgokkal kéne épp foglalkoznom, halogatási céllal okvetlenül ki kell töltenem.

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?

ha a munkahelyi kézfogások nem számítanak, akkor kutyasétáltatás közben a feleségemét. ha számítanak, akkor a munkatársaimét, pedig pár éve marhára örültem, amikor a kovid miatt elfogadottá vált az ökölpacsi, sztem én tartottam magam hozzá a legtovább, de a munkatársaim amint lehet, visszatértek a kézfogásra, így kénytelen voltam én is, mert kezdett cikivé válni, pedig nagyságrendekkel higiénikusabb és egyértelműen menőbb is. amúgy ez a minden-reggel-körbejárunk-a-hatvan-fős-irodában-és-minden-fiúval-kezet-fogunk dolog szerintem gimiben volt utoljára menő, és nagyon furcsállom, hogy a többiek ennyire élik, élemedett férfi korukban is.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?

nem hiszem, úgyhogy nagyra értékelném, ha a darálóba frontra soha nem küldenének ki – bár amíg a távolabbi szomszédban itt hepciáskodnak az oroszok, nem nagyon tudom hosszabb távra figyelmen kívül hagyni a lehetőséget. mindenesetre a menekülős hátizsákomat vakmerő módon mostanra már felszámoltam, pedig annak idején nagyon gondosan összekészítettem, hogy legalább két napig eléljünk valahol az összes állatainkkal. igen, a teknőssel is, ő is velünk jön.

3. Bealszol a tévé előtt?

nem azért ülök le tévézni, hogy bealudjak előtte – ha filmet nézünk, filmet nézünk. na jó, ettől függetlenül valójában bárhol-bármikor képes lennék elaludni, ha egy kényelmes kanapé közelébe kerülök, mehet akár a kedvenc filmem, a legjobb sorozat, lehet nálam a legújabb képregényem vagy az épp olvasott könyvem legizgalmasabb része, mindegy. de egy darabig azért a rendelkezésemre álló eszközökkel küzdeni fogok.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?

csak ha már tudom, hogy ezzel elfogy az egész.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?

helyesírási versenyekre jártam kb 30 évvel ezelőtt, ha ez számít.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?

legnagyobb nem ugrik be, de mostanában véleményt cseréltünk egyrészt a szóviccek műfajáról (kénytelen voltam kategorizálni őket, mert nem állapot, ami itt folyik), másrészt arról, hogy vajon ha egy zenekar énekese egyszercsak elkezd gusztustalanul elítélendő dolgokat összebűnözni, amikért végül el is ítélik, majd nem jön ki élve a börtönből, akkor vajon illik-e továbbra is hallgatni azokat az amúgy kiváló lemezeket, amelyeken akkor énekelt, amikor mindezt még nem lehetett tudni róla?

7. Gyorsan gépelsz?

csináltam gyorsan egy 2 perces angol nyelvű benchmarkot, vakon gépelve nettó 72 wpm-et sikerült összehoznom. amúgy meg kell állapítanom, hogy bár egy időben tanultam rendesen gépelni, mostanra a billentyűzet 60%-át bal kézzel gépelem. 

8. Félsz a sötétben?

igen. itthon ritkábban, a fura panelzajokat meg lehet szokni, csak arra kell vigyázni, hogy a sötétben az ember nehogy macskába lépjen.

9. Most van valaki, aki tetszik?

hogyne. kiváló ízlésem van.

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?

barátsággá szelídült.

11. Szerencseszámod?

nem igazán tartok ilyet.

12. Nyertél már lottón?

asszem egyszer volt egy hármasom, de már elmúlt.

13. Most iszol valamit?

most épp nem, pedig jó lenne.

14. Okosnak tartod magad?

gimi után volt ezügyben egy kisebb meghasonlásom, amikor egyetemen megtanultam, hogy a korábbi visszajelzésekkel ellentétben mégsem vagyok az. végül viszont be kellett látnom, hogy azokhoz képest, akik az egyetem közepéig se jutottak el, nemhogy a végéig, talán mégiscsak az vagyok. aztán – sokan másokhoz hasonlóan – imposztor-szindrómában törtem ki, végül asszem megtaláltam a határaimat, és kényelmesen elhelyezkedtem a közepén, és csak néha piszkálom a széleit, de már nem zavar annyira nagyon, ha valahol szűk.

15. Ettél valaha bogarat?

igen, lejárt szavatosságú csokis tücsköt és bogarat. a csoki jó volt, a tücsök nem annyira. ami biztos, hogy liszt formában felhasználva sokkal elviselhetőbb a rovarevés, mint ha tudom, hogy a fogaim közé szorulhatnak a lábak ízei.

16. Most van valaki, aki hiányzik?

az anyósom és a nagyszüleim.

17. Mit kérsz karácsonyra?

egy extra hosszú téli szünetet, bent jó fűtéssel, kint sok hóval.

18. Ismered a muffinembert?

mibe, hogy ő sem ismer engem?

19. Beszélsz álmodban?

ritkábban, mint a kutyám.

20. Emlékszel az első csókodra?

igen, magam is meglepődtem.

21. Reptettél valaha sárkányt?

még kölyökkoromban próbálkoztam vele, volt két sárkányom is, bár egyik sem profi sportsárkány. többnyire addig repültek, mint valami fékezőernyő, ameddig szaladtam velük, de amint megálltam megnézni, leestek.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?

úszás-úszásnak mondjuk nem nevezném, de nyáron az olasz tengerpartra mentünk pancsolni, fun volt.

23. Sikeresnek tartod magad?

bizonyos értelemben igen: van lakásunk, nincs hitelünk, netflix, pc, könyvespolc, hangszerek, kutya-macska, mi kell még?

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?

mivel benne van a céges sim-kártya is, így sokkal több, mint szeretném.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?

amikor lovag szerettem volna lenni, ahhoz valószínűleg jól jött volna.

26. Mik a terveid holnapra?

újra megtanulok kezelni egy digitális keverőt, hogy aztán a Tokaji Utcazene Fesztiválon szénnékeverhessek nyolc koncertet.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?

Cinefest vetítésekre jártam a város különböző mozijaiba.

28. Most hiányzik a suli?

a mostani melóm helyett lehet inkább azt választanám, annak legalább volt értelme.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?

pár perce ^^

30. Szeretsz szingli lenni?

amikor az voltam, többnyire nem voltam annyira boldog, úgyhogy azt hiszem, nem.

31. Szereted a szobádat?

legjobb. bárcsak több időt tölthetnék benne!

32. Ki a hősöd?

többnyire paplovagok különböző szerepjátékokban.

33. Lógtál valaha a suliból?

miért tettem volna ilyet?

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?

mindjárt vacsora!

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?

koptscheknél jobban nem tudnám megfogalmazni én sem: "A fél karomat odaadnám, ha be lehetnék zárva a feleségemmel a házba napokra úgy, hogy nem kell mennünk sehová, tejóég, mennyire élném azt."

36. Mi a kedvenc ételed?

az ebéd. tényleg. munkanapjaim fénypontja.

37. Ettél valaha kutyakaját?

naná, majd olyan kaját adok az ebnek, amit előtte nem teszteltem!

38. Őszinte ember vagy?

igen, diplomatikusan.

39. Szereted a ham&eggs-et?

igen, főleg mivel kiváló alapja lehet egy jó angol reggelinek!

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?

mobil, fülhallgató, jegygyűrű.

41. Van valamilyen sebhelyed?

pár apróság, nem túl izgik: biciklizésből és anyajegy után.

42. Szereted az akciót, a pörgést?

csak játékban vagy filmen.

43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

lassan valóban ideje lenne eldöntenem, nem?

44. Mi a legnagyobb titkod?

nemigen gyűjtök titkokat, pláne nem rendezem őket méret szerint.

45. Milyen gyakran telefonálsz?

melóban feszt hívnak, úgyhogy rengeteget. kifejezetten nehéz műfaj ez, de mivel muszáj, közel tíz év alatt lassan kezdek hozzászokni.

46. Hiszel a szerelemben?

mármint hogy van-e? hogyne volna.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?

egy rendesebb fizuemelés, ha már lassan egy évtizede termelem a gdp-t ennek a gyárnak.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy hölgyön?

szemből a szemét (mindjárt kettőt is), a haját és az arcát. hátulról kisebb a választék.

49. Mikor sírtál utoljára?

hm, talán pár hónapja, amikor hirtelen felindulásból épp meghatódtam valamin, de hirtelen nem ugrik be, hogy már megint min.

50. Kit öleltél meg utoljára?

a feleségemet, előtte a kutyát, előtte meg a szüleimet. amúgy karácsony környékén különösen ölelős tudok lenni, de az ritkán van.

51. Jól kijössz a családoddal?

jaja, könnyű eset vagyok.

52. Hol van a mobilod?

mellettem az asztalon várja, hogy végre töltőre kerüljön. kéne már egy új, ami kibir egy teljes napot.

53. Mit ettél utoljára?

vaníliás karikát, lebkuchent, pörkölt kesut, pörkölt mandulát, szotyis túró rudit. és még csak most jön a vacsora.

54. Mi a kedvenc színed?

sok színt tudok szeretni, attól függ, hová kell.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?

a Robotzsaru felújított rendezői változatát, és egészen kiváló volt!

56. Most milyen dalt hallgatsz?

élőben programozott trance-et.

57. Most mire vágysz?

fázik a lábam, úgyhogy rövid távon leginkább arra, hogy rávegyem magam és becsukjam az ablakot. hosszabb távon egy rendes nyári szünetre, meg egy rendes téli szünetre, a tavasziről meg az ősziről már nem is beszélve. de viccet félretéve: a d&d kampányunk második évadának elkezdésére, meg koptschek cyberpunk kalandjára vagyok még módfelett kíváncsi.

58. Melyik a kedvenc kocsid?

kedvencem nincs, bár a Minik elég cukik. mindenképpen valami kicsi és praktikus, öt (esetleg hat)ajtós, automata váltós, hibrid kocsi érdekelne, alig használtan, de pofátlanul olcsón. már ha vezetnék.

59. Most nézel valamit a tévében?

Vox Machina 4. évad, épp annak járunk a közepén.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?

egy munkatársam hívott fel, munkaidő után, munkával kapcsolatban. nyeh.

hangos

bár nem a reklám helye ez, mégis meg kell írnom, mivel meglehetősen meghatározó élmény az életemben, hogy újra képes vagyok rendszeresen haladni könyvekkel, anélkül, hogy belealudnék. ez persze nem annak köszönhető, hogy végre kipihentem volna magam, hanem hogy sikerült néhány könyvet hangoskönyv-formában megszereznem Voizon. így végre esti kutyasétáltatás vagy reggeli munkába gyaloglás során is kiválóan tudok haladni egy félórát–órát, anélkül, hogy kockáztatnám az elbóbiskolást. ennek örömére megpróbálom összefoglalni az eddigi olvasmány- hallgatmányélményeimet, már amire emlékszem belőlük pár héttel / hónappal később. (lehet, hogy érdemesebb lenne a jövőben frissiben összeírnom a gondolataimat róluk, amíg még vannak.)

ó igen, alább természetesen minden tiszta spoiler, olvasd belátásod szerint.

• George Orwell: 1984
  egy mondatban: egy hivatalnok a saját bőrén tapasztalja meg, hogy a Nagy Testvér tényleg mindent lát.
  erős kezdés volt ez a retrofuturisztikus-disztopikus regény így közvetlenül a választások előtt, de olyan sokat hallottam már róla, hogy muszáj voltam ezzel nyitni. kifejezetten érdekes volt az alaphelyzet, a totalitárius párt működése a történelemhamisítással, a duplagondollal és a két perc gyűlölettel, főleg érdekes volt másfél évtizednyi fidesz-kormányzás után. a könyv első harmada szépen felvázolta ezt, a középső pedig tovább boncolgatta, hogy hogyan is működik ez valójában, miközben elkezdett kibontakozni egy érdekesnek induló cselekmény. a harmadik harmadában viszont az egész átment egy olyan fokú reményvesztettségbe, mint azok az orosz drámák, ahol az ember egy idő után már nem is várja a feloldozást. (nem sokkal előtte láttam színházban A döntést, az is ilyen lehangoló volt.)
  ajánlás: az elejét ajánlanám olvasásra mindenkinek, akit érdekelnek a közelmúlt magyar disztópiájával politikájával összecsengő áthallások, a közepétől viszont csak akkor olvasd tovább, ha valamiért nagyon érdekel a főhősök sorsa, és ha jól viseled a csalódásokat.
  tanulság: egy fecske sem csinál nyarat.
  
  
• Szabó Magda: Az ajtó
  egy mondatban: egy írónő és házvezetőnője boldogtalanul élnek, amíg egyikük meg nem hal.
  erről is sokat hallottam, rengeteget dicsérték, hogy a szerző egyik legjobb regénye. alapvetően sem a történet, sem a karakterek nem fogtak meg, de olvasmányos volt, és van benne egy végig ott lebegő talány, amely kedvéért azért sikerült átlendülnöm a nehézségeken és eljutnom a könyv végéig. amúgy cselekménye nem sok van: egy írónő felfogad egy különc házvezetőnőt, aztán élik a mindennapjaikat. egyikőjük valamiért egyre inkább megszereti a másikat (és a másik is az egyiket a maga módján), annak ellenére, hogy a másik telis-tele van red flagekkel, és egyre inkább kitűnik, hogy bizony egy rettentően mérgező kapcsolat bontakozik ki a szemünk előtt, az áldozatban valamiért mégsem merül fel komolyabban, hogy kilépjen belőle. a dolgot az is tetézi, hogy a két főhős sokszor látványosan kontraproduktív döntéseket hoz, aztán csakazértsem engednek belőlük, csak mikor már késő. épp ezért több fejezetet is kifejezetten rossz érzés volt hallgatni, nehezen viselem az önsorsrontást és a fejjel a falnak rohanó szereplőket. ami viszont érdekes volt, hogy pont ekkortájt egész sokat hallottam az autizmus különböző megnyilvánulásairól, melyek közül sokat felfedezni véltem az egyik szereplő viselkedésében.
  ajánlás: bár nem bántam meg egyértelműen, hogy elolvastam, de nem volt szórakoztató, sem sokkal tanulságosabb, mint A kékszakállú herceg vára, és kétlem, hogy valaha újraolvasnám. ajánlom annak, akit érdekel a takarítás, a toxikus kapcsolatok dinamikája és a családi dráma.
  tanulság: tartsd tiszteletben mások határait.
  
  
• Isaac Asimov: Alapítvány
  egy mondatban: bajszos férfiak beszélgetnek szivarszobákban, egy bácsi pedig évszázadonként egyszer-kétszer felbukkan, hogy közölje, ő megmondta előre.
  ezt a könyvet vagy húsz évvel ezelőtt egyszer már félbehagytam, emlékeim szerint azért, mert az Én, a robot után nagy elvárásokkal indultam neki, hogy valami korszakalkotó scifit fogok olvasni, de csak gazdaságpolitikai értekezéseket és ki nem fejtett statisztikai számításokat találtam. most újra nekiláttam, és megállapítottam, hogy jól emlékeztem. a könyv első felének gyakorlatilag nincsen cselekménye: az elején valaki elutazik valahova, aztán emberek beszélgetnek szobákban. az utazóról aztán nem hallunk többet, viszont valamiért kifejezetten sok szó esik a beszélgető emberek bajszáról, mindenki szivarozik, és kénytelen voltam észrevenni, hogy ebben a könyvben nincsenek nők – az elején megemlítik, hogy húszezer tudósnak van húszezer felesége (eszerint a tudósok mind férfiak), aztán onnantól semmi. na jó, a könyv végén azért néhány percre megjelenik egy fiatal lány, azzal a rendkívüli szereppel, hogy [SPOILER] felfelé toljon egy pecket, felsikkantson, majd azt sóhajtsa: "ó!" [spoiler vége], illetve később egy feleség is felbukkan, akiről annyit tudunk meg, hogy rettentően házsártos. nagy szerencse amúgy, hogy gyakorlatilag mindegyik résznek mások a szereplői, így nem zavarja a történet érthetőségét, ha nem jegyezzük meg a nevüket (némelyikről ennél sokkal bővebb jellemzést amúgy sem kapunk). a könyv közepén amúgy, amikor már épp feladná az ember, váratlanul történések történnek, és némi izgalom is megjelenik, aztán onnantól többnyire diplomáciai ügyeskedésekről és kereskedelmi machinációkról olvashatunk, majd különösebb felhajtás nélkül vége szakad a regénynek.
  ajánlás: azoknak ajánlom, akik jobban szeretik a science-fictionben a politikát és a diplomáciát, mint a tudományt vagy a fantasztikumot.
  tanulság: ha valaki mindig mindent jobban tud, valahogy meg fogja találni a módot, hogy az orrod alá dörgölje.
  
  
• On Sai: Calderon avagy hullajelölt kerestetik
  egy mondatban: a lánylény és a fiúlény egymásba szeret az ezüstösen csillogó űrhajón, amely a végén tisztázatlan körülmények között felrobban.
  ezt a könyvet ajándékba választhattam egy listából, és mivel könnyed, humoros szerelmi akció-scifinek írták le, ez lett a nyerő. már az elejétől kezdve volt egy Vavyan Fable-érzésem, még ha nem is volt annyira csípős a regény humora, de hangulatában arra emlékeztetett. kifejetten tetszett, hogy bár nem akarta megkedveltetni a főhőst, sőt, eleve azt mutatta be, hogy épp ő is nehezen bírja ki magát, lassan mégis sikerült szimpatikussá tennie – egy volt osztálytársamra emlékeztetett, akiből, ha megélte volna, egész biztosan hasonlóan nagydumás űrhajóskapitány vált volna az első adandó alkalommal. a tudomány és a fantasztikum egészen magától értetődően működött: sima taxik helyett légitaxik szállítják az embereket, a diákok papír helyett használt chipeket gyűjtenek, otthon az emberek a villanyóraszekrény helyett a házvezérlő rendszer kapcsolószekrényébe suvasztják az el nem férő cuccaikat, ilyenek. a technikai részletek nincsenek túlbonyolítva, de kellően hihetőek, a szerelmi évődés érthető, a könnyedén elejtett mondatok szépen építik a különböző bolygórendszerek világait, az összeesküvés szépen bontakozik kifelé, és jó hallgatni a főszereplők éles nyelvű csipkelődését.
  ajánlás: a könnyed űrhajós-szerelmes sztorira vágyóknak, akik szeretik a szívtipró főhősöket, az okosan beszólogatós szóváltásokat és a lézerpisztolyos-kardozós akciót.
  tanulság: ha valaki bizonygatja, hogy meg akar halni, adj neki okot, hogy ne akarjon annyira.
  
  
• Isaac Asimov: Én, a robot
  egy mondatban: ahogy gyártjuk (és gyártatjuk) az okosabbnál okosabb robotokat, szépen haladunk a szingularitás felé, végül ott állunk majd a majom-agyunkkal, és bottal üthetjük a mesterséges intelligencia nyomát.
  annak idején ez volt az első Asimov-könyvem, és annyira tetszett, hogy utána egyből belevágtam az Alapítványba is, nem is sejtve, mennyire más a kettő. az Én, a robot gyakorlatilag egy lazán összefűzött novelláskötet, amelyben kb tíz, robotokkal kapcsolatos rejtély olvasható, amelyek megfejtése szinte kivétel nélkül visszavezethető a robotika alapvetésként bemutatott törvényeire. utóbbiak egyébként most az AI-nak csúfolt nagy nyelvi modellek hódításával kifejezetten aktuálisak lennének – már ha az AI-k készítői foglalkoznának azzal, hogy a teremtményeik ki ne irthassák véletlenül az emberiséget az első adandó alkalommal. mindenesetre a könyvet most újrahallgatva szinte ugyanolyan szórakoztató, mint huszonévvel ezelőtt, annyi különbséggel, hogy nem érnek meglepetésként a rejtélyek megoldásai, így már az elejétől jobban látszik, hogyan fognak végül eljutni a megfejtésig. a szereplők itt is fejezetről fejezetre változnak, így megintcsak nem kell a neveiket túl sok időre észben tartani (ez nálam sajnos sarkalatos pont, főleg így, hogy nem látom leírva a neveket). a vissza-visszatérő mérnökpárosnak azért egy idő után örültem, még ha gyakran nehéz is volt megkülönböztetnem, hogy mikor melyikőjük beszél, illetve most kissé fárasztóbb volt a negativitásuk, mint amilyenre régről emlékeztem. apropó nevek: a hangoskönyv egyik fejezetét kissé kényelmetlen volt hallgatnom, mivel a robotok legtöbbször beszélő neveket kaptak, a hangoskönyv magyar hangja pedig valószínűleg későn jött rá, hogy a kifejezetten nagy sebesség elérésére képes robot nevét nem biztos, hogy Szebinek kellene ejteni, és már nem akarta újravenni az egész fejezetet.
  ajánlás: azoknak ajánlom, akik szeretik a robotokat és a Sherlock-novellákat, és szeretnek azon agyalni, hányféleképpen kerülhetnénk veszélybe a robotoktól még akkor is, ha a mesterséges intelligenciáknak lennének át nem hágható biztonsági szabályaik.
  tanulság: ami el tud romlani, az el is romlik.
  

Mudfield - Adj uram esőt

Sandor Gavin - Afterlight

azt hiszem, kevés jobb háttérzene létezik ehhez a 40 fokos júniushoz.

bölcs

ha már munka, ritkán jó!

Kozmosz - Világszakadtság

kicsit lassan érett be ez a dal. de végre beérett.

megcselekedtük

ha jól számolom, korábban még sosem sikerült eltalálnom országgyűlési szavazólapon a nyertest.

most végre igen, úgyhogy tessék jóra használni!

költnap

Ady Endre: Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

csukk

nem gondolná az ember, hogy mennyire fárasztó dolog csuklani, amíg nem próbálja meg napi 20-22 órán keresztül csinálni.

de legalább remekül telik az idő, amíg egyesével húzza kifelé a be nem vált módszereket a csuklás elleni tutibiztos megoldások listájáról.

Switch Angel - In the beginning, there was Trance