bakancs

van egy régi profilaláírásom, itt blogon is, facebookon is, meg talán eredetileg még iwiwen is kint volt, és amikor pár napja valahogy újra felbukkant, rájöttem, hogy az ott valójában a tizen-huszonéves Boti bakancslistája, és mint olyan, feltétlenül érdemes a visszatekintésre, szóval.

Szeretem a csokoládét, a barátaimat, a zenét, és szeretek aludni. Nomeg türüpp-türüpp ^^

a csokit, a barátaimat, a zenét és az alvást még mindig szeretem, meg tüppöt is, ebben nincs változás :) mióta hazajöttem Belgiumból, minden reggelt pontosan 1 db Leonidas csokival kezdek, vettem egy egy kiló mindenízűt, és minél mélyebbre ások benne, annál finomabbakat találok; a barátaim azóta is többnyire a régiek, párakkal kerültünk sajnos távolabb, és ennél nem többen kerültek be azóta ebbe a kategóriába; a zene azóta is folyamatosan szól, nagyon résen kell lenned, ha csendben akarnál találni; az alvás az egyetlen, amit azóta már csak szeretnék, de nem tudom, be tudom-e pótolni valaha a felhalmozott elmaradást. nomeg türüpp-türüpp :)

Szeretem továbbá: a felhőket meg a szelet, a vidám és a szomorú dalokat, a Napot, a Metallicát, a tábortüzezést, az 5.1-es hangzást, a Staindet, a Jóbarátokat, a Kört, a Gyűrűk Urát, a szobámat, a Galaxis Útikalauz pentalógiát, a Bárányfelhőt meg a Cserkeszt meg az ír zenekart, a vacsorát, a desszertet, a Depressziót, a fákat, a fahéjat, a füstölőt, a füstöt, a pingvineket, a zsiráfokat, az Anyumat meg az Apumat, a volt osztályomat meg a régi vokálkát, a zenehallgatást, az animéket, a cicákat, a fuvolát, a fehér nyakkendőmet, a Nickel Creeket, a fantasy történeteket, a Marshall erősítőket, a gitáromat, a számítógépemet az elkárhozott lelkek hangjaival, a sétákat családi házak között, az esti haza-busz-utakat, a szalagavatós zenekarunkat, a hermanhetet, a sárkányokat, a teát, a zöldalmát, a főutcákat, a KoRnt, a plázákat, a biliárdot, a halaimat, a szerepjátékokat meg a társasjátékokat, az újságírást, a zeneszerkesztést, a verseket, a leveleket, a koncerteket, a mangákat, az esőcsinálót, a macimat, a szélcsengőket...

a felhőket meg a szelet azóta is, bár jóval kevesebbet ázok bennük azóta, nagyon más élethelyzet volt az még, vissza is vágyom eléggé, már amikor van időm visszavágyni egyáltalán; a szomorú dalokat azóta is, rájöttem hogy nekem a szomorú is kicsit vidám, sírva vigadok, ha rámtör a spleen; a napsütés eléggé hiányzik az életemből, pláne hétköznap a dobozba zárva, amikor sötétben megyek, sötétben jövök, se ablak, se semmi; Metallica persze, épp most láttuk moziban az új lemezt; tábortüzet teába zárva pláne, Staind ügyében lásd a spleent, Jóbarátokat az Ígyjártammal együtt mindenképp újranézném megint egy nyáron; a Kört azóta nem láttam, talán ki is nőttem; Gyűrűk Urát újraláttam azóta párszor, nem nőttem ki, de nem is nőttem fel hozzá. a szobámtól viszont most köszönök el, több mint három évtized után tejóég elveszíti szobám-jellegét, most már dobozban ami fontos (kazetták, képregények, kincsek), poszterek feltekerve (lásd az akkori írzenekarunk profilképének hátterében), játékok lefotózva, elajándékozásra készen. az Útikalauzt azóta nem olvastam, de amikor egy könyvnek volt hely a menekülős hátizsákomban, akkor nem volt kérdés, hogy ennek az első része kerül bele. a Bárányfelhőt, a Cserkeszt meg az Agust szerintem azóta lassan már egyedül én hallgatom néhanéha, talán valaha valamelyiket újravesszük, hogy olyannak maradjanak meg az utókornak, ahogyan a fejemben szólnak; vacsora bármikor jöhet, desszert úgyszintén, lehetőleg csipsszel; Depresszió azóta is ugyanolyan, én kicsit felnőttem, de talán ennyi még belefér; a fákat azóta is rendre megölelem ("hogy ez ne lenne négy öl?!"), te megölelted ma már a fádat? a fahéjat imádom, immár a kardamommal együtt; a füstölők viszont az állatok orrára való tekintettel dobozban maradtak; a füstöt lásd a teánál; a pinvineket és a zsiráfokat azóta inkább csak az állatkertben, de azért évi egyszer lehetőleg feltétlenül; szüleimet azóta is <3 a volt osztályom találkozókon igen, de többekkel csak akkor, és van akivel azóta se beszéltem többet egy sziánál, annak ellenére, hogy éveken át szerettem volna beszélgetni velük, csak hát; régi vokálkát nagyon, azóta párszor felmerült így-úgy, mindig nagy élmény volt, de ugyanolyan már sose lehet sajnos; zenehallgatást perszehogy, animéket sokkkal ritkábban sajna; cicából lett egy, kiváló cirmokkal; fuvola a polcon várakozik, inkább csak hallgatom; fehér nyakkendőm az emómémcicákkal sajna megsárgult; Nickel Creeket most találtam újra, és újra imádom; fantasyt azóta játszani és mesélni inkább, mint olvasni; a Marshallt megelőzte a Blackstar; gitárok azóta számban gyarapodtak, kézben vannak ritkán; a gépemben a hangokat sikerült megfékezni; a házakközti séták kutyával mégjobbak; hosszú esti hazabuszút viszont kevesebb van, de akár vonattal is, szívesen; a szalagavatós banda óta még 1-2 rendezvényes összeállás előfordult; hermanhétre viszont már nem járok, csak öregdiákkodni; sárkányokat azóta is, teát, zöldalmát szintén, főutcákat minden mennyiségben; KoRnt kisebb mennyiségben; plázákat felfedezni igen, járni kevésbé; biliárd azóta is szerencsejáték; halaim már nincsenek meg, teknősre vigyázok épp (nem ok-okozati a kapcsolat); szerepjáték és társasjáték oda-vissza folyamatosan, most épp jobban, mint a zenélés, pedig; (újság)írás azóta csak a fióknak, már ha néha egyáltalán; zeneszerkesztés épp most igen (egyrészt, másrészt), és végre hangosítottam is pont a napokban; verseket évről évre előszedem, többnyire másokét, pedig; levelet papírra nem is tudom mikor, email helyett is csak messengeren; koncerteket néha nagyon; manga helyett képregény; esőt de rég csináltam; macik elajándékozásra várnak; szélcsengőhöz szél is kéne, huzat, nyár, meg hogy a cica ne verje le ugye.

Szeretnék tudni szépen játszani a hangszereken, szeretnék tudni rajzolni, szeretnék sokat olvasni és sokat tanulni, szeretnék tudni igazán énekelni, szeretnék tudni hangstúdióban dolgozni, szeretném bejárni Európát valakivel, szeretnék egy kutyát...

hangszereken elképzelve nagyon tudok, és már csak abban bízom, hogy kicsit olyan mint a biciklizés (ehhez legalább még pedál is van), és ha valaha újra nekilátok, felelevenedek; rajzolást azóta nem próbáltam, de szeretni még mindig szeretnék; sokat olvasni, hát időben sok, oldalra kevés; sokat tanulni, na az mondjuk megyeget, ha nem is mindig azt amire számítottam, lásd robotok; hangstúdiót azóta nagyjából összeraktam, és lassan talán végre komolyan is veszem; Európa bejárása végre folyamatban (lásd instán, ha van), bár van még benne laknivaló bőven; és hát a kutya, hát az bizony egészen csodálatos :)

És alapvetően szeretnék én mindenkit, ha nem lenne büszke rá az emberiség, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz. (Douglas Noel Adams)

ez pedig azóta sem változott sokat, talán csak annyiban, hogy lassan az emberiség egymást is felszögezné kérdés nélkül, csak nehogy le kelljen mondania valamiről. jéj.

2009. tavasz

mivel úgy tűnik, mostanában már csak havi egy videóklipre futja tőlem, lecsapok a lehetőségre, hogy MM mémet kiáltott, és ha már így én is felkerültem a nosztalgiavonatra, eltöltök ezzel úgy két-kétésfél órát. de persze mivel késő van és marha álmos vagyok, leginkább a régi blogbejegyzéseimre fogok hagyatkozni, amiből mondjuk nem derül ki minden, és sokkal kevésbé lesz így romantikus, mint valójában volt, de azért jó lesz talán összeszedve látni.

szóval valahogy úgy kezdődött, hogy éppen tele volt a hócipőm az egyetemmel, mert zéhá volt beadandó hátán, aminek a felét sem értettük, de az előző évfolyamok közkinccsé tett anyagaiból azért egy kettest össze tudott vergődni a társaság legjobb 25%-a, amelynek büszke részese voltam akkortájt. 2008-2009 tele marha hosszú volt, és az sem dobott sokat az átlagos hangulatomon, hogy reggel sötétben indultam el az egyetemre, és este sötétben is értem haza, betoltam kb a legolcsóbb tejfölös kenyeret amit a patakon túli boltban találtam, aztán tanultam éjfélig, végül felborultam, hogy öt-hat órával később kezdjem megint ugyanezt. azért igyekeztem azon, hogy ha tudok, legalább havi 1 koncertre összespóroljak az ösztöndíjamból, hogy történjen már valami az egyetemen kívül is, és ennek keretében, ha már hétvégente otthon voltam Miskolcon (mert minek is maradtam volna egy napot is Pesten, ha végre szabadidőm támadt...), akkor legalább az arra járó Depresszió koncertjére elmenjek, még akkor is, ha kicsit őrültségnek hangzott, hiszen egyik barátom sem volt hajlandó velem jönni, szóval mehettem koncertre éjszaka, egyedül. belépés után a ruhatár környékén (ahol a koncert végén egy félrészeg rockersrác próbálta elmagyarázni a ruhatároslánynak, hogy elhagyta a bilétáját, és a számot se tudja, de biztosan ott lesz valahol a kabátja, könnyű megismerni, fekete bőrkabát...), szóval valahol a ruhatár környékén vettem észre néhány ismerős arcot (pontosabban leginkább egy szempárt és egy nyakláncot), akikről kiderült, hogy tényleg hermanosokhoz tartoznak, és magamhoz képest meglepően kevéssé szociálasancsenevészpingvin-módra sikerült velük végigbeszélgetnem egy majdnemérdekes előzenekart (pedig ekkortájt még a hogyvagyot is rendesen gyakorolnom kellett), és csak a Depresszióra mentem be a koncert sűrűjébe, hogy kiüvöltsem magamból, amit csak bírok (hasonlóan terápiás jelleggel, mint Petyával a régi BlackOut-koncerteken). a koncert után sikerült megint megtalálnom az említett csoportosulást, akikkel többnyire egy irányba indultunk el haza; csak a véletlenen múlott, hogy szépen lassan egyesével mindenki lekanyarodott, és az egyik lánnyal mi maradtunk a legtovább közös útvonalon -- az pedig, hogy felajánlottam, hogy elkísérem az éjszakai buszig, hogy ne sétáljon egyedül éjszaka, azon múlott, hogy egy igazi gallér vagyok. még megtárgyaltuk, hogy melyik tanárok tanítottak mindkettőnket a suliból, meg hogy jó volt ez a koncert, meg hogy nincs meg neki a legújabb albumuk, és elküldhetném -- amiből az lett, hogy pár nappal később sikerült megszereznem az albumot, és őt is megtaláltam MSN-en (hihetetlen, micsoda nosztalgo-romantikus dolog ez az MSN), de addigra már neki is meglett a lemez. viszont ha már itt tartottunk, megbeszéltük még, hogy a Rammstein meg a Nightwish milyen menő bandák már, aztán küldözgettünk egymásnak még zenéket, aztán az egész odáig ment, hogy ha már mindketten dolgozatra tanultunk éppen, és sok volt az anyag, akkor végigrágjuk magunkat rajta akár hajnalig is -- és hogy ne aludjunk el közben, ott maradunk egymásnak MSN-en, néha váltani egy-két szót. így történt, hogy végtére is végigbeszélgettük az éjszakát a gép előtt, és reggel hétkor ő már pont felkészülve indult el bioszdogát írni, én meg inkább kihagytam a reggel nyolcas úszásórámat, mert garantáltan belealudtam volna a mélyvízbe. a következő napokban újra meg újra összetalálkoztunk online, és ezek a beszélgetések egészen feldobtak (az akkortáji rossz passzom ellenére), egészen odáig, hogy már rendesen vártam hogy vége legyen az óráimnak, és mehessek haza, hogy elmesélhessük egymásnak, hogy kivel mi volt aznap (és így ment ez később is). aztán egy-két hét múlva megbeszéltünk egy találkozót Miskolcon, és amikor Tsaba szülinapi bulija után, erőteljesen másnap reggel sikerült felnyalábolnunk az ünnepeltet, és elindulnunk őt hazatámogatni, így sikerült megérkeznem a megbeszélt helyszínre, természetesen késve, de végülis elfogadható indokkal. cserébe bejártunk várost ketten, márminthogy így tényleg az egészet, oda meg vissza, és itt is rengeteget beszélgettünk, még ha ehhez eléggé meg is kellett emberelnem magam, mert sosem voltam az a szószátyár alkat, akkortájt meg még pláne nem. aztán mikor legközelebb itthon jártam, sikerült meglepetésszerűen odaszervezni magunkat egy párnacsatázásra (mondjuk eleve gyanús lehetett, hogy miért kértem meg titokzatosan, hogy aznapra hozzon magával kispárnát), aztán megint bejárni a várost jól (és milyen jól jött aztán este hazafelé, hogy volt nálam párna, mert legalább nem fáztam annyira). és ezután már csak egy találkozóra volt szükség ahhoz, hogy harmadik nekifutásra (és türüppölésre) végre tényleg elmondjam neki, hogy úgy tűnik, mostanra már teljes bizonyossággal megállapítható, hogy szeretem. és bár ekkor még továbbra is csak hétvégente láttuk egymást, de mennyire örülök, hogy ekkor nem fogadtam meg a saját tanácsomat, miszerint akkortájt érettségiző, egyetemre készülő lánnyal kezdeni nem érdemes... (azóta tovább javult ez a statisztika, MM-éknek is köszönhetően.)

hát ezzel sikerült összeszednem a blogomból azokat a szilánkokat, amik bemutatják ezt a korszakot, amikor összejöttünk ezzel a leányzóval, és az azóta eltelt évek elég jól igazolják, hogy érdemes volt egyedül is nekivágnom annak a bizonyos koncertnek. ha pedig van közöttetek, aki idáig elolvasta ezt a bejegyzést, az vegye bátran magára a felhívást, és nosztalgiázzon egy sort ő is a blogján, mert az jó! (mármint remélem, hogy jó. úgy kell, hogy jó legyen.)

maradék

cserébe megtaláltam, milyen blogbejegyzések maradtak meg véletlenül piszkozatként, félig megírva az elmúlt évekből.

1. egy kép a dokumentáltan legtöbbet hallgatott zenéimről, néhol meglepő eredményekkel.
2. egy keresési eredmény, amely szerint arra, hogy "nem vagyok jó semmiben", nagyjából hat és fél milliárd találat van az interneten, vagyis eszerint gyakorlatilag minden egyes ember érezte már így. (vagy minden második, kétszer.)
3. üres.
4. üres.
5. üres. a blogger (és a gmail) valamiért egy ideje nagyon szereti elmenteni az üres oldalakat.
6. kitöltős: egy mém, amit igazából már megosztottam, nemtom miért szerepel itt is.
7. húzós: viszonylag ritka kifakadásaim egyike tavalyról, miszerint mennyire helytelenítem az egyetem azon eljárását, melynek során hibás tájékoztatás, késedelmes és visszamenőleges szabályváltoztatás után ötszámjegyű büntetést rótt ki a hallgatók jelentős részére.
8. egy rövid bejegyzés, mely szerint "szerettem volna csinálni jegesteát, de úgy fest, el fog fogyni, mielőtt kihűlne. nehéz ügy."
9. egy rövid bejegyzés 2012-ből arról, hogy milyen gyorsan kaptam villamosmérnöki állásajánlatokat egy álláskereső oldalra való regisztrációm után, és hogy mennyire nem abban a munkakörben, ami érdekelne vagy amihez értenék.
10. egy fél rácsodálkozás, hogy sem a dec.24, sem a dec.31 nem szabadnap, és be kell pótolni előre, és hogy ez milyen dolog már.
11. egy egészen apró hirdetés, mely szerint "kis mennyiségű olvadt jégkockát elcserélnék".
12. egy Kowa-klip.
13. egy központozás nélküli szövegrészlet Louis Aragontól, és egy másik a Vad Fruttiktól. (Az Éjszaka Ölének Gázelje; Üvegszilánk.)
14. egy rövid megjegyzés, mely szerint "kellett nekem egyetemre jönni, amikor már a nyolcadikos fizika is tele van diffegyenlettel". (méghozzá olyan lineáris, közönséges, állandó együtthatójú, inhomogén másodrendű diffegyenlettel, mint az F=ma.)
15. egy Porcupine Tree dal, amely lehet, hogy már volt.
16. egy rádöbbenés arra, hogy mien naiv elképzeléseim és elvárásaim voltak az egyetemmel kapcsolatban még gimnazistaként. 2011-nél tartunk.
17. egy Ákos-dal azzal a címkével, hogy "valahogy így?". talán kommentnek szántam valahová.
18. linkek már nem elérhető HMTM-logókhoz, 2010-ből.
19. "így hajnalban, tanulva, itthon léve, barátokkal összefutva,".
20. "Not. Not. Not. Not. dőlt. félkövér."
21. egy rövid bejegyzés még 2009-ből, miszerint "úgy szeretnék már másról is írni...".
22. úgy tűnik, azt álmodtam, hogy befestettem Min arcát fehérre, mert az előző festés már majdnem teljesen lekopott.
23. volt szülinapozás, már majdnem jól szóltak a Bárányfelhő-számok, és a mézes meggynek gyerekfogkrémíze volt.
24. kevéssé izgalmas megjegyzés, miszerint "álmos vagyok, megyek tanulni, azon úgyis mindig olyan hamar elalszom.".
25. egy már nem elérhető Bárányfelhő zenekaros kép.
26. egy Tim Burton videó, talán a Vincent.
27. végül pedig egy egysoros bejegyzés arról, hogy szeretem a You will be my ain' true love című dalt.

mém kieg.

ó, és a kérdések, azokról majdnem megfeledkeztem. a címzett pedig Te vagy, Kedves Olvasó :)

1. mióta hallgatod azt a fajta zenét, amit mostanában szeretsz, és mi az, ami miatt szereted?
2. jellemzően milyen lejátszóeszközről és milyen fülessel/hangszóróval hallgatsz zenét?
3. mentél már el addig általad ismeretlen zenekar koncertjére, és jöttél ki úgy, hogy lett egy új kedvenced?
4. volt képzeletbeli állatod vagy barátod vagy világod kiskorodban?
5. fogócskázni vagy bújócskázni szeretsz jobban?
6. van olyan láncod, gyűrűd, kabalád, egyebed, ami mindig nálad van?
7. ha úgy érzed, hogy valaminek tényleg muszáj nagyon jól sikerülnie, van valamilyen (nem feltétlenül észszerű) szokásod, amivel megpróbálod a szerencsédet / sorsodat a megfelelő irányba terelni?
8. ha egy-egy könyvet, filmet és albumot választhatnál, amit szerinted a barátaidnak mindenképpen el kellene olvasniuk, meg kellene nézniük és meg kellene hallgatniuk, mik lennének azok?
9. lettél már szerelmes (de legalábbis rajongó) egyetlen nap leforgása alatt egynél többször?
10. mivel tud legkönnyebben levenni a lábadról egy ellenkező nemű személy?
+1: mi volt eddig a legbátrabb, legvakmerőbb tetted, és ha mégegyszer odajutnál, ugyanúgy csinálnád-e?

hajj

csak legyen két szabad órám valamikor, és végre megkapjátok azt a rengeteg mémet, amire már mindenki olyan régóta vár, hogy hajj.

700

hétszázadik poszt, új háttér.

most egy kicsit ez lesz.

átalakítás

new construction options.

Gorillaz - Feel Good Inc. (cover)

ezt a dalt játszották enyhén dzsesszes feldolgozásban Kocsonyán a belvárosban. elég lassan ismertem meg, de aztán hűde. (meg játszottak Limp Bizkit: My Way-t is, meg még valamit, ami jó volt.) a Kocsonyáról am még majd írok.

(figyeljétek a szintist, amint két mutatóujjal perkázik!)

(meg középen a dizájnembert :D)

(amúgy 600.)

blogger

az milyen, hogy a saját blogomra sem tudok megjegyzést küldeni?

kifogás

amúgy ha valamelyikőtök úgy érzi hogy mostanában nem olvasom eleget, az azért van, mert néhány tanulós időszakban nem jutott időm blogokat olvasni, és ahol véletlenül felmerült egy hosszú vagy hirtelen sok rövid bejegyzés, azt nem volt időm elolvasni, és arra rárakódtak újabbak, és nem akarom az újakat elolvasni még, mert elfelejteném hogy a régieket kihagytam, szóval most várjatok, hetek kérdése és megint mindenkivel képben leszek, remélhetőleg.
addigis kitartást :)

kocka

jézusom.
az előző volt a 404. bejegyzés.
jééézusom.

400

blogforduló van, ilyenkor illene valami összesítőt írnom, de most nemnagyon megy. nagyonálmosvagyok, nagyonjókvoltak a koncertek (és szétüvöltöttem a torkomat jól), nagyonjóvolt az elmúlt 24 órám valakinek köszönhetően, kipróbáltam a pedált jövőhétre előre és jóóó; már megint rosszul szervezem az időmet és ezzel sajnos hajlamos vagyok megbántani másokat, és nemtudom hogy csak az álmosságtól-e, de órák óta 30Y szól a fejemben, és fáradt vagyok, és szomorkás kicsit, nemértem én ezt a dolgot, de azt hiszem nincs mit tenni, majd lesz ez máshogy.

tegnap pedig VVr-hiányom volt, nagyonmár, és régi érzések és hangulatok és minden.

legyen nyár.

mutogatós

mindenki mutogatja itt a lábát, táskáját, asztalát, rendes asztalát, hát úgy gondoltam, ti az mp3lejátszóm tartalmával ismerkedhettek majd meg néhanap.

• A Perfect Circle - Acoustic
• A Perfect Circle - eMOTIVe
• A Perfect Circle - Mer de Noms
• A Perfect Circle - Thirteenth Step
• Black-Out - A szív diktál
• Depresszió - Egyensúly
• Staind - Break the Cycle
• Staind - Chapter V
• Staind - The Illusion of Progress
• Subscribe - Stuck Progress to Moon

(természetesen mindegyik dal a saját eredeti lemezeimről készített biztonsági másolatról való.)

Felhő

300

ez a "spártai" bejegyzés egy kis megemlékezés lesz majd, hogy mi minden is történt velem a 2008-as évben.

hm, nem egyszerű.

vizsgákkal kezdődött ugye, életem első vizsgaidőszakával, egy meglehetősen közepes átlaggal, ami azért le tudja törni az ember kedvét, ha addig nem ehhez volt szokva. (esetleg feldobni, de azokat nem vették fel ugye.) dehát az egyetem az ilyen, nem ugyanaz mint a gimnázium. kár, mert nekem egyelőre nem igazán jön be ez az egyetemista "életstílus", mármint éjszakázni jó dolog, meg előadáson aludni, meg saját magadnak összeállítani az órarendet, meg azt kezdeni a szabadidőddel amit csak akarsz... de az kevésbé tetszik, hogy sokkal több ember van az "osztályban", akik közül sokkal kevesebbnek tudom a nevét; lányok, no azok a villanykaron csak nagyon-éppencsak vannak, ami nem sok; a sokáig fennmaradás - nappal órán alvás összeállítás hosszú távon nehezen bírható, még tíz-tizenegyedikes koromban okés volt, tizenkettedikben már kevésbé voltam hajlandó fölkelni a nulladik órák (és titkos találkozók) kedvéért, egyetemen meg egyenesen szenvedés reggel felkelni, mert hideg van, odakint sötét, és háromnegyed órányi BMV vár rám korareggel, hogy aztán a lelkiismeretesen végigült előadásnak a felét ne értsem a fáradtságtól... ami furcsamód akkor is így volt, ha rögtön lefeküdtem aludni, amint hazaértem. de ettől függetlenül mindig ott voltam, mert az előadások jók, fontosak, hátha éppen akkor hangzik el valami életbevágó amikor nem vagyok ott, hátha szakmailag mindenek felett való hallanom néhány tanári megjegyzést, és a másoktól elkért jegyzetek amúgyis szörnyűek, hiszen a sajátomat se mindig értem, pedig azt legalább elolvasni el tudom.

szóval vizsgaidőszakkal kezdődött, aztán amint véget ért... egy dicsőséges négyes szóbelivel ért véget, ahol a tanár ötöst szeretett volna adni, csak hát ugye én nem hagyhattam ezt. és ezután hazaérve Miskolcra a Hermanban Hermanhét volt, ami jó dolog, zene is volt meg süti meg ismerősök meg régiszépidők, szóval jó volt erre hazajönni. aztán lett újra egyetem, voltak koncertek amire elmentünk és jóvót, voltak saját koncertjeink is egy kevés, voltak baráti és blogger-összejövetelek, voltak szülinapi bulik, volt ballagásra menés matekzéhá helyett, volt ajándékkajtatás, volt esténként házikészítés (tanulás helyett persze, nehogymár arra is maradjon idő), határidő előtti éjszaka befejezés és leadás után padon elalvás, jött a jóidő, imádom a jóidőt... mondjuk a félig rossz időt is széllel meg felhővel meg esővel, meg néha az egészen rossz időt is, de a hideget nem. azt semmilyen körülmények között nem. (ha valaki 36 fokos, és a környeze ennél hidegebb, akkor szerintem egyértelmű, hogy egy idő után ki fog hűlni... ami nem jó.) szóval volt jó idő, végre kis felszabadulás-érzés, aztán fizikavizsga, egyponthíja, kettesértszóbeli, kétszeris, végül pedig nyár lett, nekem meg egy szörnyű átlagom.

a nyárra rengeteg tervem volt, szuperboti-prodzsekt meg minden, amiből aztán a fele nem valósult meg. mondjuk erről jobbára én tehetek, mint ahogy most is elég gyorsan telnek el a napjaim, gyorsabban mint én azt gondolnám. (amúgy szerintem említésre érdemes, hogy az éjfél mint olyan nem az éjszaka felénél van, legalábbis nem sok olyan városi embert ismerek, aki este nyolckor fekszik és hajnali négykor kel... az éjfél nálam kb a lefekvés ideje, és reggel nyolc lenne az ideális ébredési idő, zenére és/vagy napsütésre (nem pedig sötét hidegre és ébreszőórára...). és a délelőtt-délután-dolog, hát az sincs egészen rendben: a délelőtt ugye mondjuk reggeliidő után, kilenctől tart délig, ez három óra, míg a délután legyen ebéd utántól, egytől este nyolcig, az hét óra; szóval szerintem ez nem egészen igazságos felosztás.) volt tehát egy rövid nyár, családi és baráti nyaralással, végre egy valódi könyv olvasásával, kevéske zenéléssel és mágusozással, filmnézéssel és bulizással és együttlógással... szeretem a nyarat, úgy általában. bár az írzenekar hiányzott, és hiányzik még mindig.

aztán ősz lett, új félév, nehezebb tanulmányok, és egy hosszú kapcsolat vége. vagyis vége... inkább csak megváltozása. vagy talán fordítva, nem tudom, mostanra már mindenképpen változott is, eleinte... hm, bonyolult ez. legyen elég annyi, hogy vége tért. aztán megtudtam szépen lassan néhány dolgot néhány olyasvalakiről, akiről nemigen (sőt, talán egyáltalán nem) hittem volna, dehát na, ígyjárni is kell valakinek, ugye. furcsa érzés volt, de maradtak az órák, maradt a tanulás, a néhaesti koncertek, és úgy kb ennyi... meg persze a kézenfogós séták továbbra is, csak hogy egyszerűbb legyen. eldönteni és várni és múlni látni és hiányolni és csalódni és rádöbbenni és visszanézni és újraszeretni, minden játszott. aztán ugye ekkortájt nemcsak én, hanem még sokan mások kaptak hasonló lábbelit, mindenki vidám volt és kisimult, -not-.

aztán voltak még koncertek, hazaséták és -futások, rengeteg zenehallgatás, és egy 37. Schönherz Qpa (ha jól számolom), ami jó dolog. lett néhány új látásbólismerős, néhány régivel váltottam pár szót, néhány kevésbérégivel viszont egyet sem. lett társaságom néhány ebédhez és sétához, aludni még mindig nem aludtam eleget, és elegendő mennyiségű szőke lányismerőst is csak éppenhogy sikerült összeszámolnom. azt viszont egy kezemen sikerült, hogy hányszor gondolkoztam bármi értelmes dolgon az ősszel... elég kiábrándító ez így utólag visszanézbe, bár élőben se volt sokkal jobb. volt viszont Jethro Tull koncert, ez a legnagyobb szabású koncertek közé tartozik, amire valaha is eljutottam. ami azért baj, mert rengeteg koncerten és fesztiválon szeretnék még ott lenni, de ez nemigen szokott így alakulni; a Metallicának meg valamiért nem akaródzik mostanság Magyarországra jönni.

aztán nem sokkal később megint megkaptam hogy antiszociális vagyok. pedig pont annyi időt szánok az emberekre, mint bármi másra ami érdekel... aztán a következő hónap december hó volt, hó nem volt, még karácsonyra sem, sem a bécsi adventre, pedig mindkettőnek jót tett volna. a szorgalmi időszak végére egész jól éreztem magam megint, meglehetősen jól alakultak a jegyeim (szokás szerint ponthatáros volt ami csak lehetett, csak most kivételesen épp a kedvezőbbik oldalról), végre megint tölthettem időt a családommal, pihenhettem, volt karácsony és karácsonyikészülés... és volt Szilveszter is, ami viszont nem volt olyan vidám az embereknek, mint általában szokott. dehát van ez így, az emberek hülyén intézik a dolgaikat; és nem csak a saját, de más dolgait is, szóval nem egyszerű ez. végül aztán túl lettünk ezen is, új év lett és új vizsgaidőszak, nekem vegyes - közepes eredménnyel zárult, másoknak még tart, és most itt vagyok Miskolcon, és idén sem látom Szentendrét hóesésben a Kedvesemmel, és nem sétálok Pesten csakúgy mert unatkozom... de kellett ez, jó itthon. akkor is, ha nem csinálok semmit. vannak filmek, van gitárom, még korábban vettem fel zenéket, voltam egy pesti vizsgám után múzeumban, szóval volt itt kérem kultúúra is, talán a közeljövőben még színházba is eljutok végre újra, mióta nincs hermanbérletem, azóta nemigen jutottam el túl sok színházi vagy komolyzenei előadásra.

és most újra van az, hogy ráérek, itthon vagyok, tudok találkozni, moziba menni, társasozni és abszintot inni a barátaimmal, zenélhetek amikor csak szeretnék (már csak ötlet kéne bele...), olvashatok bármikor (vissza kéne adnom lassan Mihának a könyvét, amit még kb tizedik vége felé kértem tőle kölcsön), nézhetem sorra az animéket és sorozatokat ha van kedvem, és ébresztőóra-mentesen kelhetek fel, és már csak ez utóbbi tudat is simán megéri. hát ez volt, ilyen volt a kétezer-nyolcas évem. (miért kell bele kötőjel, ó mondd, miért.) leginkább úgy jellemezhetném, hogy ez egy gyors év volt, nem olyan rossz év, de kb annyi negatív dolog volt benne, mint az azelőtti három-négy évben összesen. sok zene volt benne amit hallgattam, sokkal kevesebb amit én csináltam, majd' végig itt volt egy kisebbfajta szürke fátyol a világ előtt, és az idő most már biztos hogy gyorsabban telik mint korábban, megmértem. kéne egy kis időt szakítanom arra, hogy emlékezzek a dolgokra, vagy többször kéne fényképezőgépet magammal hordanom, naplót írnom, emberekkel beszélgetnem, titkos zugokba üzeneteket írnom, a világra odafigyelnem, a csillagokat néznem, új helyeken járnom, városban csakúgy-sétálnom, és egy kicsit kevesebb zenét hallgatnom, hátha akkor majd magamtól is jön valami, vagy talán kevésbé vonja el a figyelmem az élettől... majd meglátjuk, mit hoz ez az év.
remélem, színeket.


ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs a blogom.

magyar-skót dudás

ezt tucatnevnél találtam, és szerintem is érdemes elolvasni.
tényleg.

56. oldal játék

• ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
• lapozz az 56. oldalra
• keresd meg az 5. mondatot
• írd ki a blogodra
• másold hozzá ezeket a szabályokat
• ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád
• (Bemapoe-tól)
  

az eredmény:

"A reguláris lineáris rezisztív hálózat minden feszültsége és árama egyértelműen meghatározható a forrásfeszültségek, a forrásáramok és a lineáris komponensek karakterisztikáinak ismeretében (1.2-1.6. pont)."

(Fodor György: Hálózatok és rendszerek.
Műegyetemi Kiadó Budapest, 2006)

7 dolog

ezt tucatnev küldte, én pedig már jó régen játszottam ilyet, és tovább is adtam még régen.

ajánlom magamat

jobb hangminőség YouTube-on (klikk)

átalakítás

a blog átalakítás alatt áll.