bakancs

van egy régi profilaláírásom, itt blogon is, facebookon is, meg talán eredetileg még iwiwen is kint volt, és amikor pár napja valahogy újra felbukkant, rájöttem, hogy az ott valójában a tizen-huszonéves Boti bakancslistája, és mint olyan, feltétlenül érdemes a visszatekintésre, szóval.

Szeretem a csokoládét, a barátaimat, a zenét, és szeretek aludni. Nomeg türüpp-türüpp ^^

a csokit, a barátaimat, a zenét és az alvást még mindig szeretem, meg tüppöt is, ebben nincs változás :) mióta hazajöttem Belgiumból, minden reggelt pontosan 1 db Leonidas csokival kezdek, vettem egy egy kiló mindenízűt, és minél mélyebbre ások benne, annál finomabbakat találok; a barátaim azóta is többnyire a régiek, párakkal kerültünk sajnos távolabb, és ennél nem többen kerültek be azóta ebbe a kategóriába; a zene azóta is folyamatosan szól, nagyon résen kell lenned, ha csendben akarnál találni; az alvás az egyetlen, amit azóta már csak szeretnék, de nem tudom, be tudom-e pótolni valaha a felhalmozott elmaradást. nomeg türüpp-türüpp :)

Szeretem továbbá: a felhőket meg a szelet, a vidám és a szomorú dalokat, a Napot, a Metallicát, a tábortüzezést, az 5.1-es hangzást, a Staindet, a Jóbarátokat, a Kört, a Gyűrűk Urát, a szobámat, a Galaxis Útikalauz pentalógiát, a Bárányfelhőt meg a Cserkeszt meg az ír zenekart, a vacsorát, a desszertet, a Depressziót, a fákat, a fahéjat, a füstölőt, a füstöt, a pingvineket, a zsiráfokat, az Anyumat meg az Apumat, a volt osztályomat meg a régi vokálkát, a zenehallgatást, az animéket, a cicákat, a fuvolát, a fehér nyakkendőmet, a Nickel Creeket, a fantasy történeteket, a Marshall erősítőket, a gitáromat, a számítógépemet az elkárhozott lelkek hangjaival, a sétákat családi házak között, az esti haza-busz-utakat, a szalagavatós zenekarunkat, a hermanhetet, a sárkányokat, a teát, a zöldalmát, a főutcákat, a KoRnt, a plázákat, a biliárdot, a halaimat, a szerepjátékokat meg a társasjátékokat, az újságírást, a zeneszerkesztést, a verseket, a leveleket, a koncerteket, a mangákat, az esőcsinálót, a macimat, a szélcsengőket...

a felhőket meg a szelet azóta is, bár jóval kevesebbet ázok bennük azóta, nagyon más élethelyzet volt az még, vissza is vágyom eléggé, már amikor van időm visszavágyni egyáltalán; a szomorú dalokat azóta is, rájöttem hogy nekem a szomorú is kicsit vidám, sírva vigadok, ha rámtör a spleen; a napsütés eléggé hiányzik az életemből, pláne hétköznap a dobozba zárva, amikor sötétben megyek, sötétben jövök, se ablak, se semmi; Metallica persze, épp most láttuk moziban az új lemezt; tábortüzet teába zárva pláne, Staind ügyében lásd a spleent, Jóbarátokat az Ígyjártammal együtt mindenképp újranézném megint egy nyáron; a Kört azóta nem láttam, talán ki is nőttem; Gyűrűk Urát újraláttam azóta párszor, nem nőttem ki, de nem is nőttem fel hozzá. a szobámtól viszont most köszönök el, több mint három évtized után tejóég elveszíti szobám-jellegét, most már dobozban ami fontos (kazetták, képregények, kincsek), poszterek feltekerve (lásd az akkori írzenekarunk profilképének hátterében), játékok lefotózva, elajándékozásra készen. az Útikalauzt azóta nem olvastam, de amikor egy könyvnek volt hely a menekülős hátizsákomban, akkor nem volt kérdés, hogy ennek az első része kerül bele. a Bárányfelhőt, a Cserkeszt meg az Agust szerintem azóta lassan már egyedül én hallgatom néhanéha, talán valaha valamelyiket újravesszük, hogy olyannak maradjanak meg az utókornak, ahogyan a fejemben szólnak; vacsora bármikor jöhet, desszert úgyszintén, lehetőleg csipsszel; Depresszió azóta is ugyanolyan, én kicsit felnőttem, de talán ennyi még belefér; a fákat azóta is rendre megölelem ("hogy ez ne lenne négy öl?!"), te megölelted ma már a fádat? a fahéjat imádom, immár a kardamommal együtt; a füstölők viszont az állatok orrára való tekintettel dobozban maradtak; a füstöt lásd a teánál; a pinvineket és a zsiráfokat azóta inkább csak az állatkertben, de azért évi egyszer lehetőleg feltétlenül; szüleimet azóta is <3 a volt osztályom találkozókon igen, de többekkel csak akkor, és van akivel azóta se beszéltem többet egy sziánál, annak ellenére, hogy éveken át szerettem volna beszélgetni velük, csak hát; régi vokálkát nagyon, azóta párszor felmerült így-úgy, mindig nagy élmény volt, de ugyanolyan már sose lehet sajnos; zenehallgatást perszehogy, animéket sokkkal ritkábban sajna; cicából lett egy, kiváló cirmokkal; fuvola a polcon várakozik, inkább csak hallgatom; fehér nyakkendőm az emómémcicákkal sajna megsárgult; Nickel Creeket most találtam újra, és újra imádom; fantasyt azóta játszani és mesélni inkább, mint olvasni; a Marshallt megelőzte a Blackstar; gitárok azóta számban gyarapodtak, kézben vannak ritkán; a gépemben a hangokat sikerült megfékezni; a házakközti séták kutyával mégjobbak; hosszú esti hazabuszút viszont kevesebb van, de akár vonattal is, szívesen; a szalagavatós banda óta még 1-2 rendezvényes összeállás előfordult; hermanhétre viszont már nem járok, csak öregdiákkodni; sárkányokat azóta is, teát, zöldalmát szintén, főutcákat minden mennyiségben; KoRnt kisebb mennyiségben; plázákat felfedezni igen, járni kevésbé; biliárd azóta is szerencsejáték; halaim már nincsenek meg, teknősre vigyázok épp (nem ok-okozati a kapcsolat); szerepjáték és társasjáték oda-vissza folyamatosan, most épp jobban, mint a zenélés, pedig; (újság)írás azóta csak a fióknak, már ha néha egyáltalán; zeneszerkesztés épp most igen (egyrészt, másrészt), és végre hangosítottam is pont a napokban; verseket évről évre előszedem, többnyire másokét, pedig; levelet papírra nem is tudom mikor, email helyett is csak messengeren; koncerteket néha nagyon; manga helyett képregény; esőt de rég csináltam; macik elajándékozásra várnak; szélcsengőhöz szél is kéne, huzat, nyár, meg hogy a cica ne verje le ugye.

Szeretnék tudni szépen játszani a hangszereken, szeretnék tudni rajzolni, szeretnék sokat olvasni és sokat tanulni, szeretnék tudni igazán énekelni, szeretnék tudni hangstúdióban dolgozni, szeretném bejárni Európát valakivel, szeretnék egy kutyát...

hangszereken elképzelve nagyon tudok, és már csak abban bízom, hogy kicsit olyan mint a biciklizés (ehhez legalább még pedál is van), és ha valaha újra nekilátok, felelevenedek; rajzolást azóta nem próbáltam, de szeretni még mindig szeretnék; sokat olvasni, hát időben sok, oldalra kevés; sokat tanulni, na az mondjuk megyeget, ha nem is mindig azt amire számítottam, lásd robotok; hangstúdiót azóta nagyjából összeraktam, és lassan talán végre komolyan is veszem; Európa bejárása végre folyamatban (lásd instán, ha van), bár van még benne laknivaló bőven; és hát a kutya, hát az bizony egészen csodálatos :)

És alapvetően szeretnék én mindenkit, ha nem lenne büszke rá az emberiség, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz. (Douglas Noel Adams)

ez pedig azóta sem változott sokat, talán csak annyiban, hogy lassan az emberiség egymást is felszögezné kérdés nélkül, csak nehogy le kelljen mondania valamiről. jéj.