An Irish Blessing

May the road rise to meet you

May the wind be always at your back

May the sun shine warm upon your face

The rains fall soft upon your fields

And until we meet again, until we meet again

May God hold you in the palm of his hand

And until we meet again, until we meet again

May God hold you in the palm of his hand

May the sun make your days bright

May the stars illuminate your nights

May the flowers bloom along your path

Your house stand firm against the storm

And until we meet again, until we meet again

May God hold you in the palm of his hand

And until we meet again, until we meet again

May God hold you in the palm of his hand

I Am a Poor Wayfaring Stranger

játék #6

#6: a Repedések
ezt a játékot valamilyen formában tuti mindenki játszotta. a lényege, hogy amikor az utcán, a folyosón, bárhol gyalogközlekedsz éppen, tilos a járófelület szándékos vagy véletlen repedéseire lépned. hogy miért, az persze nem feltétlenül világos, de valami balszerencséhez lehet köze. úgyhogy sem a járdahibákra, sem a járólapok illesztéseire nem szabad rátenned a lábad, még véletlenül sem. macskaköves utcákon ez különösen nehéz feladat, bár korántsem lehetetlen - és ha egyszerre többen is játsszátok, egészen látványos lehet.

#6.1 alternatíva:
a járdán elhelyezett csatornafedelek különösen veszélyesek lehetnek egy átlagos hermanos diákra, ugyanis aki iskola után akár csak egyszer is egy ilyen csatornafedélre lép, másnap tuti hogy felelni fog az egyik órán. (persze egy átlagos hermanos diák ilyenkor nem aggódik, hiszen természetesen ötösre tudja az anyagot. kivéve persze ha töriről van szó, mert akkor csak négyötödöre.)

játék #5

#5: az Utcai Felnézős
a játék hasonló a teremben játszott változatához, csak ezt az utcán (tipikusan sétálóutcán, ahol sok a gyalogos) kell játszani. a lényege, hogy valaki (vagy ha többen vagytok, akár többen is) egyszercsak megáll az utca közepén, és felnéz, mintha valami marha érdekeset látna odafent - ehhez lehet hümmögni, szakállat dörzsölgetni (lehetőleg mindenki a sajátját), fejet csóválni, akármit, csak marha érdekesnek hasson. a cél, hogy a felnézők minél több gyalogost vegyenek rá - pusztán érdeklődő nézelődésükkel - arra, hogy ők is felnézzenek, keresvén azt a marha érdekes valamit. mindeközben a csapat egy másik tagja (vagy akár többen is) csak úgy áll, és számolja, hány gyalogost sikerült rászedni.
aki azonos idő alatt több embert tud felnézetni, az nyer.

játék #4

#4: a Felnézős
a játék lényege, hogy egy teljesen átlagos iskolai órán valaki elindít egy levelet, miszerint:

figyeld a szalámit a plafonon!
(add tovább)

és szépen figyeli, ahogy sorra mindenki tekergeti a nyakát és pislog felfelé, keresve a soha-nem-is-volt szalámit a plafonon.

#4.1 alternatíva:
a játék szalámi helyett parizerrel is kiválóan játszható.

#4.2 kiegészítés:
a levelet érdemes a hátsó sorok egyikéből elindítani, onnan jobb a kilátás a többiekre, és ragyogóan lehet követni, hogyan terjed a hatás.

#4.3 keményebb alternatíva:
bevállalósabbak valóban felragaszthatnak egy szelet felvágottat a plafonra. ehhez egy erős dobás vagy egy létra kell, vagy egy magas osztálytárs, vagy legalább egy partvisnyél. mellékes megjegyzés, hogy összerágott papírgalacsinokat fúvócsővel vagy egy hosszabb vonalzóval is fel lehet juttatni a plafonra, és ha elég alaposan meg voltak csócsálva, 1-2 évig biztosan nem esnek le onnan.

játék #3

#3: a Színház
amikor a miskolci főutcán sétálsz, légy óvatos a Nemzeti Színház árkádjainál. ha csak egy szó is elhagyja a szádat, mialatt áthaladsz alattuk, meg fogsz bukni az érettségiden. ha netán már végeztél, többé nem kell ettől tartanod, de azért olyankor sem árt az óvatosság.

#3.1 kultúrbarát kiegészítés:
ha van színházjegyed vagy -bérleted, a következmények mérséklődnek - ilyenkor csupán egy jeggyel kell rosszabbra számítanod minden egyes megszólalásod után.

#3.2 gonosz kiegészítés:
a játéknak fontos része a kárörvendés. ezért ha már ismered is a játékot, másoknak egészen addig ne mesélj róla, amíg ők is áldozatául nem esnek. akkor viszont már mondhatod hangos szóval, hogy "muhaha... most már TE IS MEG FOGSZ BUKNI!!4négy".

játék #2

#2: az Oszlop
mikor többen sétáltok az utcán a barátaiddal, mindig gondosan ügyelnetek kell arra, hogy kupacotokat ne válassza szét egyetlen villanyoszlop, közlekedési tábla vagy más (tárgy, gyalogos, kóborállat) sem - ez ugyanis bajtársiasságotok és közös szerencsétek fonalának elszakadását jelentené.

#2.1 kiegészítés:
ha valamilyen okból mégis bekövetkezne a fenti szörnyűség, még nincs azonnal minden veszve. ugyanis ha a csoport azon tagja, tagjai, rosszabb esetben azon fele, aki "rossz" irányból kerülte az oszlopot, még visszamehet, és az ellenkező irányba megkerülve kibogozhatja a fennakadt szálakat. szélsőséges esetben erre akár több megálló legyalogolása után is célszerű lehet felhívni az illető(k) figyelmét, aztán galádul vigyorogva megvárni, míg visszaszalad(nak) az érintett oszlopig.

#2.2 alternatíva:
amennyiben a csoportnak nem minden tagja ismeri a szabályokat, vagy csak szimplán meguntuk a keringőzést a főutcán, az oszlopok és egyebek megkerülése helyett azok kézzel vagy lábbal történő megérintése is elegendő lehet. mindig legyen azonban valaki, aki a csoport érdekeit szem előtt tartva terelgeti, érintgeti illetve rugdossa a szükséges tárgyakat és személyeket. a közénk keveredő idegen bácsik és más gyalogosok esetén ez félreértéseket szülhet, így e módszert csak kellő körültekintéssel alkalmazzuk.

#2.3 kiegészítés:
a lustábbak megegyezhetnek abban, hogy a derékmagasság alatti tárgyak nem számítanak a játék szempontjából.

játék #1

folytatásos összeállítás azokból a teljesen értelmetlen játékokból, amelyeket még válogatott hermanos diákként játszottunk - nemcsak néha, hanem folyamatosan. kiegészítések kommentbe jöhetnek.

#1: a Zebra

mikor áthaladsz egy gyalogátkelőhelyen, nagyon fontos, hogy csak a fehér sávokra lépj rá, még ha emiatt kissé nagyobbakat is kell lépned a szokásosnál - máskülönben felfalnak a vérszomjas zebraszörnyek.

#1.1 kiegészítés:

a járdáról az első csíkra érkezést páros lábbal a járdaszegélyről elrugaszkodással oldd meg, és az utolsó csíkról a túloldali járda peremére is hasonlóképpen érkezz.

#1.2 alternatíva:

mivel a zebraszörnyek rendkívül veszélyesek, továbbá a gyalogosokat érintő közúti balesetek kb.83%-a gyalogátkelőkön történik, érdemes lehet közvetlenül a zebra mellett átkelni az úttesten, hiszen így mindkét említett veszélyforrás megkerülhetővé válik.

egy korszak vége

idén, több mint másfél évtizede először nem szerepelt a GyEP - Gyula És Pártja a Herman Héten.
szomorúság költözött a szívembe.

jég befagyva

napok óta folyton befagy a madaraknak kikészített itató.

nagyon remélem, a cinkék nem járnak úgy, mint a galambok a Hermanban télen...

összefoglaló

úgy terveztem, hogy majd vezetek naplót jól a "szünetemről". évek óta nem volt ilyen téli szünetem, hogy ráérjek, és meg kell mondanom, ez utóbbi tényleg tök jó dolog. kár, hogy a következő két évben megint csak nyáron várható ilyesmi. aztán végül nem sikerült naplót vezetnem a szabad napjaimról, pedig történt sok dolog. voltam a Hermanban, és tényleg meglepően sok lány jár oda; mondhatni bődületesen sok. cserébe a HermanHétből kb csak egy jurtát meg a plakátokat láttam, mivel végül gyakorlatilag végig egy 8 m^2-es helyiségben ülve gitároztunk, hogy felkészüljünk egy koncertre, amiről egy nappal a fellépés előtt derült ki, hogy főműsoridőben lesz, és még közönség is lesz. aztán olvastam is valamennyit, meg gépezni is volt időm végre, és még 1-2 film is belefért. most meg új tanév, új csoporttársak, megint nem fogok ismerni senkit, egészen remek. de legalább koncertek, na azok lesznek most dögivel, és az első 2-3 hétben talán még időm is lesz elmenni rájuk...

taktika

van Matyival egy biliárdtaktikánk, miszerint izomból a kéket. Holló is mindig jó tanácsokat adott a sakkozóknak, leginkább hogy lépj előre a paraszttal. de volt még régen, nagyon régen, amikortájt még hermanos kosáredzéseken megjelentem néha, szóval régen volt a srácokkal valami taktikánk. és mint minden sporttaktikának, volt valami fedőneve, hogy az ellenfél ne is sejthesse, hogy mire készülünk. nem ötpergyöktizenhárom, mert az Ákos kedvenc száma volt, hanem... fú miis... 83B meg 83C? (amiknek a kosárlabdához van köze, nem a kosárméretekhez.) és valami olyasmi volt a lényege, hogy ha B, akkor én, ha C, akkor Tsaba dobja rá a labdát, onnan, ahol éppen van, és úgy, ahogy épp sikerül. de lehet hogy tévedek. Fegyi, nem emlékszel véletlenül?

ami viszont biztos, hogy ugyanez a TS feltalált egy gördeszkatrükköt, mégpedig a Scream Nose Manualt. vagyis állt a deszkán, a deszka gurult, ő pedig megfogta az orrát. a sajátját, mármint.

oktatási reform

ha már régi bejegyzésekre reflektálok, akkor az iskoláról is még egy dolog. lehet hogy néhány helyen van, de nem mindenhol, és szerintem baromi hasznos lenne, ha a diákok (akár már általános iskolában) tanulnának:

• illemtant, mert szörnyű, hogy manapság milyen gyerekek vannak... és nem lehet azt mondani, hogy majd a szüleik megtanítják nekik, mert ahol már a szülők sem tudják nemhogy a jómodort, de még a közepeset sem, vagy nem is érdekli őket ez az egész, vagy csak hagyják kibontakozni a gyereküket, nehogy sérüljön a kis érzékeny lelke... ott biztosan nem fogják otthon megtanulni, hogy hogyan is kéne másokkal embermódra viselkedni.
• háztartástant (bár ilyen talán néhány helyen van, de nekünk pl állampolgári ismeretek voltak helyette, ami szintén nem árt), mert egy ház körüli fúrás-faragás-barkácsolás, vagy mondjuk egy panellakónak a zöldségtermesztés és a létraállítás lehet hogy nem árt, akár már fiatal korban. wowozás helyett.
• elsősegélyt, mert azt szerintem baromira nem csak a jogosítvány mellé kéne tanítani, hogy hogyan tudunk valakinek segíteni, ha baleset éri vagy rosszul lesz, úgy, hogy ezzel véletlenül se ártsunk neki... és nem csak az autósoknak/motorosoknak lehet szükségük például arra a tudásra, hogy nyaksebre nem teszünk szorítókötést.
• tűzvédelmet, mert oké hogy minden évben elmondják hogy merre van a menekülési útvonal, de szerintem a huligán alkatúak kivételével a legtöbb diák még nem használt poroltót, sem oltópokrócot, és azt sem biztos hogy maguktól tudják, hogy égő olajat nem oltunk el vízzel.
• kreszt, mert aki gyalog vagy biciklivel közlekedik, annak sem árt tudnia, hogy mire számíthat a többi közlekedésben résztvevő részéről.

például ezek. szerintem.

Hermannap

nem tudom ti hogy vagytok vele, a mi időnkben ilyen még nem volt. pedig nagyon jó ötlet, a Hermanhétből kiragadja azt, amire az egész való: a szórakozást (mert végülis nem a diákigazgató-választás a lényeg). és bár nem voltam ott, de így kívülről nagyon jól megtervezettnek tűnik az egész, programtérképpel meg jó ötletekkel meg tanári előadásokkal meg zenekarokkal meg fényképekkel meg minden.

hogy én hogy szerettem hermanosnak lenni...

Kocsfeszt

erről még nem írtam, úgyhogy ezt most pótolom, már amennyire még emlékszem... (van kiscetlim :)) pénteken hazarohantunk, Türüpp kicsit átrendezte az órarendjét hogy ő is tudjon jönni, a vonat televolt volt hermanosokkal, épp odaértünk a Véhára mikor kezdődött a felvonulás, láttunk szépruhás illetőket, ismerős népeket, gólyalábas zenészeket és gólyalábas gólyát, aki sapkát lopott és kelepelt. aztán volt HMTM-koncert, amit az első sorból hallgattunk végig, egyre növekvő létszámban. aztán lett DeViszont, aztán elpakoltunk a pakkjainkat, aztán visszamentünk estére Kisdanihoz, majd Zagarra, de esett az eső és hűvös volt, amit ráadásul majd' végig folytatott az időjárás, ami egyáltalán nem volt szép tőle.

szombaton meg akartunk nézni egy csomó előadást, de végül nagyrészét elkerültük vagy elsétáltuk. viszont volt pizzasütés reeengeteg sajttal, aztán Eric Sumo Band. aztán találkoztunk népekkel, aztán nem fértünk pe a pajtaszínházba, aztán ittunk forraltbort, aztán az eső elől bebújtunk a Cornerbe, ahol majdnem akkora tömeg volt mint odakint, és ismétcsak televolt hermanosokkal.

vasárnap volt doláksalyféle Tyúkszínház, ismét lemaradtunk a békaesőről, aztán végigmásztuk még a várost oda meg vissza, volt játszótér meg lekvár, a Nap is kisütött, hallottam ZUP-ot, és vége lett a Kocsonyafesztiválnak. jó volt, kár hogy esett, és kár hogy sok volt az ismerős és kevés az idő.

Taksony

ha hermanos lennék, ma lenne a tesizsákom névnapja.
ő az, aki rúgdosódva közlekedett a folyosókon.
hajh, ha hermanos lennék...

Kistehén Tánczenekar - Szerelmes vagyok minden nőbe

...és most ez van. kellett nekem bemenni a Hermanba :)

egyetemetlenség

• tegnap este megnéztem a 300-at, ami szerintem meglehetősen szép film, ami jó.
  
• volt ma próbánk, és voltunk utána tömegesen nézelődni a Réfóban, ahol találkoztunk ismerősökkel, és nézegettünk szééép hangszereket, és ez jó.
• megint Starcraftoztunk Tsabával hálózatban, és ez is jó. (mert nyertünk :))
• holnap meg benézünk a Hermanba, mert Hermanhét lesz meg ilyenek, és az is jó.

olyan jó, hogy nincs egyetem :)

300

ez a "spártai" bejegyzés egy kis megemlékezés lesz majd, hogy mi minden is történt velem a 2008-as évben.

hm, nem egyszerű.

vizsgákkal kezdődött ugye, életem első vizsgaidőszakával, egy meglehetősen közepes átlaggal, ami azért le tudja törni az ember kedvét, ha addig nem ehhez volt szokva. (esetleg feldobni, de azokat nem vették fel ugye.) dehát az egyetem az ilyen, nem ugyanaz mint a gimnázium. kár, mert nekem egyelőre nem igazán jön be ez az egyetemista "életstílus", mármint éjszakázni jó dolog, meg előadáson aludni, meg saját magadnak összeállítani az órarendet, meg azt kezdeni a szabadidőddel amit csak akarsz... de az kevésbé tetszik, hogy sokkal több ember van az "osztályban", akik közül sokkal kevesebbnek tudom a nevét; lányok, no azok a villanykaron csak nagyon-éppencsak vannak, ami nem sok; a sokáig fennmaradás - nappal órán alvás összeállítás hosszú távon nehezen bírható, még tíz-tizenegyedikes koromban okés volt, tizenkettedikben már kevésbé voltam hajlandó fölkelni a nulladik órák (és titkos találkozók) kedvéért, egyetemen meg egyenesen szenvedés reggel felkelni, mert hideg van, odakint sötét, és háromnegyed órányi BMV vár rám korareggel, hogy aztán a lelkiismeretesen végigült előadásnak a felét ne értsem a fáradtságtól... ami furcsamód akkor is így volt, ha rögtön lefeküdtem aludni, amint hazaértem. de ettől függetlenül mindig ott voltam, mert az előadások jók, fontosak, hátha éppen akkor hangzik el valami életbevágó amikor nem vagyok ott, hátha szakmailag mindenek felett való hallanom néhány tanári megjegyzést, és a másoktól elkért jegyzetek amúgyis szörnyűek, hiszen a sajátomat se mindig értem, pedig azt legalább elolvasni el tudom.

szóval vizsgaidőszakkal kezdődött, aztán amint véget ért... egy dicsőséges négyes szóbelivel ért véget, ahol a tanár ötöst szeretett volna adni, csak hát ugye én nem hagyhattam ezt. és ezután hazaérve Miskolcra a Hermanban Hermanhét volt, ami jó dolog, zene is volt meg süti meg ismerősök meg régiszépidők, szóval jó volt erre hazajönni. aztán lett újra egyetem, voltak koncertek amire elmentünk és jóvót, voltak saját koncertjeink is egy kevés, voltak baráti és blogger-összejövetelek, voltak szülinapi bulik, volt ballagásra menés matekzéhá helyett, volt ajándékkajtatás, volt esténként házikészítés (tanulás helyett persze, nehogymár arra is maradjon idő), határidő előtti éjszaka befejezés és leadás után padon elalvás, jött a jóidő, imádom a jóidőt... mondjuk a félig rossz időt is széllel meg felhővel meg esővel, meg néha az egészen rossz időt is, de a hideget nem. azt semmilyen körülmények között nem. (ha valaki 36 fokos, és a környeze ennél hidegebb, akkor szerintem egyértelmű, hogy egy idő után ki fog hűlni... ami nem jó.) szóval volt jó idő, végre kis felszabadulás-érzés, aztán fizikavizsga, egyponthíja, kettesértszóbeli, kétszeris, végül pedig nyár lett, nekem meg egy szörnyű átlagom.

a nyárra rengeteg tervem volt, szuperboti-prodzsekt meg minden, amiből aztán a fele nem valósult meg. mondjuk erről jobbára én tehetek, mint ahogy most is elég gyorsan telnek el a napjaim, gyorsabban mint én azt gondolnám. (amúgy szerintem említésre érdemes, hogy az éjfél mint olyan nem az éjszaka felénél van, legalábbis nem sok olyan városi embert ismerek, aki este nyolckor fekszik és hajnali négykor kel... az éjfél nálam kb a lefekvés ideje, és reggel nyolc lenne az ideális ébredési idő, zenére és/vagy napsütésre (nem pedig sötét hidegre és ébreszőórára...). és a délelőtt-délután-dolog, hát az sincs egészen rendben: a délelőtt ugye mondjuk reggeliidő után, kilenctől tart délig, ez három óra, míg a délután legyen ebéd utántól, egytől este nyolcig, az hét óra; szóval szerintem ez nem egészen igazságos felosztás.) volt tehát egy rövid nyár, családi és baráti nyaralással, végre egy valódi könyv olvasásával, kevéske zenéléssel és mágusozással, filmnézéssel és bulizással és együttlógással... szeretem a nyarat, úgy általában. bár az írzenekar hiányzott, és hiányzik még mindig.

aztán ősz lett, új félév, nehezebb tanulmányok, és egy hosszú kapcsolat vége. vagyis vége... inkább csak megváltozása. vagy talán fordítva, nem tudom, mostanra már mindenképpen változott is, eleinte... hm, bonyolult ez. legyen elég annyi, hogy vége tért. aztán megtudtam szépen lassan néhány dolgot néhány olyasvalakiről, akiről nemigen (sőt, talán egyáltalán nem) hittem volna, dehát na, ígyjárni is kell valakinek, ugye. furcsa érzés volt, de maradtak az órák, maradt a tanulás, a néhaesti koncertek, és úgy kb ennyi... meg persze a kézenfogós séták továbbra is, csak hogy egyszerűbb legyen. eldönteni és várni és múlni látni és hiányolni és csalódni és rádöbbenni és visszanézni és újraszeretni, minden játszott. aztán ugye ekkortájt nemcsak én, hanem még sokan mások kaptak hasonló lábbelit, mindenki vidám volt és kisimult, -not-.

aztán voltak még koncertek, hazaséták és -futások, rengeteg zenehallgatás, és egy 37. Schönherz Qpa (ha jól számolom), ami jó dolog. lett néhány új látásbólismerős, néhány régivel váltottam pár szót, néhány kevésbérégivel viszont egyet sem. lett társaságom néhány ebédhez és sétához, aludni még mindig nem aludtam eleget, és elegendő mennyiségű szőke lányismerőst is csak éppenhogy sikerült összeszámolnom. azt viszont egy kezemen sikerült, hogy hányszor gondolkoztam bármi értelmes dolgon az ősszel... elég kiábrándító ez így utólag visszanézbe, bár élőben se volt sokkal jobb. volt viszont Jethro Tull koncert, ez a legnagyobb szabású koncertek közé tartozik, amire valaha is eljutottam. ami azért baj, mert rengeteg koncerten és fesztiválon szeretnék még ott lenni, de ez nemigen szokott így alakulni; a Metallicának meg valamiért nem akaródzik mostanság Magyarországra jönni.

aztán nem sokkal később megint megkaptam hogy antiszociális vagyok. pedig pont annyi időt szánok az emberekre, mint bármi másra ami érdekel... aztán a következő hónap december hó volt, hó nem volt, még karácsonyra sem, sem a bécsi adventre, pedig mindkettőnek jót tett volna. a szorgalmi időszak végére egész jól éreztem magam megint, meglehetősen jól alakultak a jegyeim (szokás szerint ponthatáros volt ami csak lehetett, csak most kivételesen épp a kedvezőbbik oldalról), végre megint tölthettem időt a családommal, pihenhettem, volt karácsony és karácsonyikészülés... és volt Szilveszter is, ami viszont nem volt olyan vidám az embereknek, mint általában szokott. dehát van ez így, az emberek hülyén intézik a dolgaikat; és nem csak a saját, de más dolgait is, szóval nem egyszerű ez. végül aztán túl lettünk ezen is, új év lett és új vizsgaidőszak, nekem vegyes - közepes eredménnyel zárult, másoknak még tart, és most itt vagyok Miskolcon, és idén sem látom Szentendrét hóesésben a Kedvesemmel, és nem sétálok Pesten csakúgy mert unatkozom... de kellett ez, jó itthon. akkor is, ha nem csinálok semmit. vannak filmek, van gitárom, még korábban vettem fel zenéket, voltam egy pesti vizsgám után múzeumban, szóval volt itt kérem kultúúra is, talán a közeljövőben még színházba is eljutok végre újra, mióta nincs hermanbérletem, azóta nemigen jutottam el túl sok színházi vagy komolyzenei előadásra.

és most újra van az, hogy ráérek, itthon vagyok, tudok találkozni, moziba menni, társasozni és abszintot inni a barátaimmal, zenélhetek amikor csak szeretnék (már csak ötlet kéne bele...), olvashatok bármikor (vissza kéne adnom lassan Mihának a könyvét, amit még kb tizedik vége felé kértem tőle kölcsön), nézhetem sorra az animéket és sorozatokat ha van kedvem, és ébresztőóra-mentesen kelhetek fel, és már csak ez utóbbi tudat is simán megéri. hát ez volt, ilyen volt a kétezer-nyolcas évem. (miért kell bele kötőjel, ó mondd, miért.) leginkább úgy jellemezhetném, hogy ez egy gyors év volt, nem olyan rossz év, de kb annyi negatív dolog volt benne, mint az azelőtti három-négy évben összesen. sok zene volt benne amit hallgattam, sokkal kevesebb amit én csináltam, majd' végig itt volt egy kisebbfajta szürke fátyol a világ előtt, és az idő most már biztos hogy gyorsabban telik mint korábban, megmértem. kéne egy kis időt szakítanom arra, hogy emlékezzek a dolgokra, vagy többször kéne fényképezőgépet magammal hordanom, naplót írnom, emberekkel beszélgetnem, titkos zugokba üzeneteket írnom, a világra odafigyelnem, a csillagokat néznem, új helyeken járnom, városban csakúgy-sétálnom, és egy kicsit kevesebb zenét hallgatnom, hátha akkor majd magamtól is jön valami, vagy talán kevésbé vonja el a figyelmem az élettől... majd meglátjuk, mit hoz ez az év.
remélem, színeket.


ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs a blogom.

nosztalgia

"hermanba' volna lenni újra jó..."