WattaJam - Halványlila Dunszt

ezt pedig itthagyom, ha már megjelent:

zenélnek és énekelnek: WattaJam (korábban AcousTr!ck)

felvettem és kevertem: én

kijövetel

rá kellett jönnöm, hogy nemhogy a barátaim között nincsenek, de személyesen sem igazán ismerek meleg / transz embereket.

ami persze valószínűleg nem igaz. valószínűleg vannak, csak máig a szekrényben, és nem is tudom, mi elkeserítőbb: hogy ennyien (legalábbis úgy látom az internetekben, hogy statisztikailag ennyien) nem merik ezt nyíltan felvállalni a jelenlegi közegben (amit valójában abszolút meg tudok érteni, látva hogy miket művelnek mostanában törvénykezés címszó alatt), vagy hogy még akik a baráti társaságunkban vannak (már ha vannak ugye), valamiért ők sem bíznak bennünk annyira, hogy legalább titokban meg merjék velünk osztani.

de persze lehet, hogy csak simán nem reprezentatív a merítésem, és hiába várnék ilyesmit. (ami persze nem baj, nem muszáj mindenkinek melegnek lennie, szabad a választás.)

elszakít

újabb hajnalra ébredtél
ez se lesz jobb mint tegnap
mert csak benned ébred tél
kint még ősz van
    a szél néha-néha felkap

az utcáról valami
semmirekellő dolgot
ágyban párnák közt hallani
hogy kint kiabálnak
    hát úgy tűnik senki se boldog

    -ul így hát jogos de ellene
    tenni nem tehetsz semmit de érte se
    így hát inkább csak élsz és csak írsz
    és ha egy hete nem alszol annyit még kibírsz

és húrodszakadtából
csak játszol és játszol
végre van valami
ami elszakít a mától

elszakadnál te magadtól is
ehhez segítség sem kell
de azért akad aki elég jól is-
mer és a kedvedért
    ő is hajnalban kel
csak hogy ne menj messzire
se lábbal se tettel sehogy
vagy ha igen hát vele
és ha többen mentek
    még a rossz út is gyorsabban fogy

    tán és az az ökör ki magába
    bár ez se megoldás minden hibára
    így hát néha csak élsz és csak írsz
    és ha egyedül is vagy csak néha sírsz

hát húrodszakadtából
csak játszol és játszol
végre van valami
ami elszakít a mától

újabb hajnalra ébredtél
ma se lett jobb a tegnap
de reméled szép emlék lettél
nem csak az van
    hogy a szél néha-néha felkap
az utcáról valami
semmirekellő dolgot

mert tisztán vélted hallani
amit az a szépszemű lány
    a koncert végén a kezedet fogva mondott

hát húrt cserélsz
csak játszol és remélsz
végre van valami
ami éltet és amiért te élsz

és húrodszakadtából
csak játszol és játszol
végre van valami
ami elszakít a mától

(2008-ból, mint kiderült.)

(hallgatni erre.)

ami elszakít a mától

"elszakadnál te magadtól is

ehhez még segítség sem kell

de azért akad aki elég jól is-

mer és a kedvedért ő is hajnalban kel

csak hogy ne menj messzire

se lábbal se tettel se hogy

vagy ha igen hát vele

és ha többen mentek még a rossz út is gyorsabban fogy"

de legalábbis nagyon remélem.

filmfeszt

nemrég elindult a minden hétre egy filmet projekt, és ennek keretein belül ha valaki úgy gondolja, hogy szeretne, akkor kapja fel a kedvenc filmjét, amit úgy gondolja, hogy akármikor meg tudna nézni mégegyszer, szóljon ide, jöjjön át, és én megnézem vele. de tényleg. kíváncsi vagyok, miket néztek és miért.

szünet

mióta lediplomáztam, ettem fish&chipset sült halból és valódi paprikás csipszből, jártam fent hagyományt őrizni a Budai Várban, leittuk a srácokkal az egyetemi éveinket, telepítgettem vadiúj számítógépet, keverésztem dalrészleteket, végigvittem egy repülős és egy zombis játékot, mészároltam kicsit társasjátékilag, megnéztem két este alatt négy operát (ami több, mint amennyit eddig egész életemben...), voltam két extrakislétszámú zenekari próbán, találkoztam pár régi ismerőssel, és megnéztem egy teljes részt a Trónok Harcából. a tervek szerint a hétvégén még a kiscsaláddal megtekintjük a Dunakanyart, aztán azzal azt hiszem, nagyjából vége is az idei nyári szünetemnek.

kicsit szomorú ez, bár alapvetően azért nem panaszkodhatom.

gitárolás

kétgitáros akusztikus Fegyivel, még 2009 júliusából.

Joe Satriani - Made of Tears (Gitárbaj 2012)

kalácsony

vizsgaötös, ajándékvadászat, hirtelenhóesés, régiségbolt, mézeskalács-készítés, kiskarácsonyozás, rénbeöltöztetés, karácsonyivásár, görbebögrék, hazavonatozás hárman több mint egy tucat hangszerrel, fadíszítés, fehérforrócsoki, holnap pedig keresünk egy helyet, ahol van cserépkályha, begyújtunk, leülünk, és mosolygunk egymásra szépen :)

III. Gyárfeszt

idén csak az utolsó napra sikerült beesnem az idei második MEN-re (egyesek Gyárfeszt néven is ismerhetik), Türüppöstűl. a Horvátország - Miskolci Egyetem közvetlen viszonylattal valamivel hét után megérkezve épp sikerült is lemaradni Hollóról Meg a Többi Madárról (aztán róluk utóbb még egyszer és még egyszer).

a mégismegérkezésemen jócskán meglepődött srácoklányokkal így végül már a GodDam Ltd koncertjén találkoztunk, akiknek bár még csak 5 saját számuk van, de némi elfogultsággal egészen durván ígéretes bandának tűntek. (a többiek mondjuk nem biztos hogy egészen hasonlóan vélekednek, dehát mit lehessen tenni.)

aztán jött a Subscribe, amit meglepetésemre Matyi is hősiesen végighallgatott, Türüpp végigugrálta, Petyával pedig végigvokáloztuk-léggitároztuk az összes dalt. ettől persze semmit nem hallottunk az énekesekből, de ez nem is igen zavart minket, vígan légpozanoztunk a fölöttünk szálldosó rózsaszín unikornisnak. mondjuk a számolós hedbengeléstől két napja fáj a nyakam.

aztán jött a Ritmiklift, a Vadfruttik meg a 30Y, akiket jobbára csak messziről hallottunk. előbbiek egész kellemesen batikolós zenét játszottak, középsők énekese még mindig jobb, mint amennyire izgalmas zenét csinál mögötte a zenekar, utóbbiakkal kapcsolatban pedig egészen nemrég ábrándultam már mindenfelé.

aztán jött a Soilwork, akik egészen durva mellkasdögönyözést játszanak, de dallam híján kb a harmadik daltól kezdve már kezdett unalmassá válni a történet, úgyhogy Türüppel kifordultunk a nagysátorból, és inkább bekerültünk a miskolci rocktörténelembe.

aztán jött a Paddy and the Rats, akiknek bár csak két számuk van, a Freedom meg a másik, azért egész jó hangulatú koncerteket tudnak még mindig csinálni (vagy csak még nem hallgattam őket eleget ahhoz, hogy megunjam azt a két akkordot, amiből a dalaikat írják).

aztán jött a pingvin.

minden csoda

arra jutottam, hogy mivel csak egyszer 23 éves az ember, ennek a bekövetkeztét nem árt nyomatékosítani; idén például három napig voltam 23 éves.

az egész egy teljesen átlagos csütörtökkel indult, miután a szerda estét Türüppel, Marika néni jeges teájával, két fél extraburgerrel, a Jurijjal, az ABCD-vel és néhányszáz eltéssel töltöttük a LEN-en. na ezen a csütörtökön reggel, miután elfogyasztottam fél liter tortát és elköszöntem másfél napra a legédesebb lánytól, nyolcra berobogtam az iskolába, ahol tízre már végeztünk is a félév utolsó menetrendszerű demotivációs gyakorlatával (eltekintve a ma kihagyott fakultatív (bár vizsgán számonkért) pótelőadások egyikétől), és ahol megállapíthattam, hogy a második zéhán pontosan feleannyi pontom lett, mint az elsőn. ezután elblattyogtam a Keletibe, félúton útba ejtve a Naplakot, ahol a lányoktól kaptam némi karácsonyisüti-ízű kakaóscsigát, az állomáson pedig Fegyitől egy korty ál-cherrycoke-ot. miután a vonatot fejben végigszámítógépesjátékoztuk, szermányoltam egy görögsalis óriásgiroszt, majd egészen hazakeveredtem, hogy aztán két órával később már Petyáéknál legyek Acouspring-próbán, ahol a zenekar tagjainak köszönhetően mi fejenként másfél felessel, a világ pedig a 2011-es MEN-en történő részvételemmel lett gazdagabb.

a Zegyetemre kiérve megtekintettük a Depresszió hangulatzenekar előadását, majd a Tankcsapda táncházi muzsikájára mulattunk immár négy fősre duzzadt csapatunkkal, meg még vagy ezer további személlyel. a két pazar esemény között kivonultunk, majd bevonultunk a közeli Lidlbe, vételeztünk fejenként három és fél felest (90Ft/db áron), ezután újra kivonultunk a domboldalra, majd visszavonultunk az egyetemre, valamivel kevésbé egyenesen, de jóval lelkesebben, mint annakelőtte. belenéztünk még a Haelóba is (akik bár elvileg jók, mégse szóltak sehogy), a 30Y-ba is (akiknek ha nem ismertem volna a szövegeit, végigunatkoztam volna a koncertjüket), végül megtekintettük Kissádám hátát a bitangteknóteremben, és miután Paddy meg a Patkányok nagyon nem akartak időben kezdeni, hazaindultunk.

a péntek kissé későn kezdődött, majd jórészt el is telt a lentebb hallható felvétel elkészítésével, amely kidolgozottságához képest másfél nagyságrenddel kevesebb idő alatt is elkészíthető lett volna. este, mivel Apum kiment 'Panyolba, Anyummal ketten ettük be magunkat a Palacsintaházba, akiknek mint kiderült, nagyszerű giroszos palacsintájuk és egész jó gyümölcsös vodkáik vannak. hazaérve aztán évekre elegendő olvasnivaló (négy darab könyv) fogadott, valamint a népes-fogyatkozó család: Redeemer, Overdrive, Cantaloup és Cereal egy újabb tesóval bővült, Charizard személyében.

a wombat Türüppel indult, akivel kis késés és nagybevásárlás után kitürüppöltünk a Csanyikba találkozni a Kiscsapattal, édességeket cserélni és megsütni némi szalcsit meg virslit, kinek-kinek kedve, annak pedig rendje és módja szerint. aztán ha még nem lett volna elég a zsírégetésből, némi jótékony délutáni alvás után átvágtattunk a Felkelő Nap Házába, ahol ismét volt sütnivalónk, asztalhoz leültünk, és megittunk sok-sok üveg bort. közben folytatásos koncertsorozat alakult a hintaágyon, ettünk kaktuszos sütit, aludtunk egy franciaágyon a kertben, és még növényinstalláció is készült egy teszleksüveg és egy tornagyűrű felhasználásával, valamint egy képet is kaptam, még megboldogult modellkoromból. az este ránk ott eső része végül a háromhúszas blúz hűlt helye táján ért véget, mikor egy kisebb delegációval hazaindultunk, aztán elhanyagolható veszteségeket szerezve ketten érkeztünk meg (ide)haza, de szerencsére a megfelelő személlyel tartottunk ki a végéig.

na, ez van.

vízigény

most valahogy úgy szeretnék lemenni Zsóryba a srácokkal, Magusozni, DVD-ket nézni, filmet forgatni, zenélni és strandra menni. kár hogy január van.

lista

mivel azt hiszem még adós vagyok azzal, hogy mit szeretnék Karácsonyra, ezért elárulom hogy azt szeretném, ha átgondolnák az egyetemek a dolgot, és a téli vizsgaidőszak befejeződne legkésőbb december 22-én, hogy a karácsonyfa alatt ülve és a rokonaimmal végre találkozva és egyszerre két helyen szilveszterezve ne legyen legalább minden második gondolatom az, hogy nahát, nekem éppen tanulnom kéne, mert meg fogok bukni mindenképpen; szóval nyugodt karácsonyi ünnepeket szeretnék, amikor nyugodtan tudok találkozni a rokonaimmal is és a barátaimal is, de tartok tőle, hogy ezt nem az egyetemistáknak találták ki, legalábbis nem azoknak a fajtáknak, akik hajlamosak készülni a vizsgáikra, és aggódni, ha még el se olvasták az anyagot, nemhogy megtanulták volna.

meg szeretnék néhány pengetőt, mert pengetőből sohasem elég.

nem az a fajta nap

reggel az a hír fogadott, hogy meghúztak egy időre le nem adott beadandónak köszönhetően; ez az a beadandó, amit a tanár kezébe adtam át négy nappal a határidő előtt. remek.

aztán lassan 24 órája próbálok működésre bírni egy videószerkesztő programot, de csak vírusos verziókat találok, meg nem működő verziókat, meg olyan verziókat, amik mindenre képesek, eltekintve az amúgy teljesen fölösleges mentés funkciótól.

aztán csináltam egy csomó kamerás felvételt is, csak éppen a kamera tíz esetből közel nyolcszor nem játssza le a kazettákat, közel két esetben meg csíkos a kép és nincsen hang. a maradék esetek száma elhanyagolható.

aztán még mindig nem írták be a Neptunba az összes jegyünket, így nem tudok időben másolatot kérni a leckekönyvemről a felvételihez.

aztán még az estére tervezett koncertre sem sikerült eljutni. eddig ez nem az a jó fajta nap.

de aztán legalább találkoztam Türüppel, meg a srácoklányok egy kis csapatával is, és utóbbiakkal megnéztük a Föld leigázását, amit csak olyan vérszomjas földönkívüliek tehetnek meg, akik pont úgy néznek ki mint mi, és pont ugyanolyan nyelvet beszélnek mint mi, csak világos a szemöldökük, és nikotintapaszt hordanak az arcukon, amit mobiltelefonnak használnak. és ha dulakodás közben elveszed a fegyverüket, megfordulnak, és igen gyorsan kigyalogolnak a teremből.

a fütyülős Fütyülős legendája pedig megcáfolva.

taktika

van Matyival egy biliárdtaktikánk, miszerint izomból a kéket. Holló is mindig jó tanácsokat adott a sakkozóknak, leginkább hogy lépj előre a paraszttal. de volt még régen, nagyon régen, amikortájt még hermanos kosáredzéseken megjelentem néha, szóval régen volt a srácokkal valami taktikánk. és mint minden sporttaktikának, volt valami fedőneve, hogy az ellenfél ne is sejthesse, hogy mire készülünk. nem ötpergyöktizenhárom, mert az Ákos kedvenc száma volt, hanem... fú miis... 83B meg 83C? (amiknek a kosárlabdához van köze, nem a kosárméretekhez.) és valami olyasmi volt a lényege, hogy ha B, akkor én, ha C, akkor Tsaba dobja rá a labdát, onnan, ahol éppen van, és úgy, ahogy épp sikerül. de lehet hogy tévedek. Fegyi, nem emlékszel véletlenül?

ami viszont biztos, hogy ugyanez a TS feltalált egy gördeszkatrükköt, mégpedig a Scream Nose Manualt. vagyis állt a deszkán, a deszka gurult, ő pedig megfogta az orrát. a sajátját, mármint.

Gyárfeszt #3

este lett és reggel lett, harmadik nap. a nap jórészt társasozással telt Türüppel és Nappal, aztán megpróbáltuk megnézni a 300-at, de alvásba fulladt a dolog. este újra Gyárfeszt, ismét Gergővel mentünk, de most elég kevés ismerőssel találkoztunk. a Szabad Európa Rádiót és a Kisavast kihagytuk, rögtön a ZUP-ba csöppentünk bele. ők jók, de a Nothing Else Matterst elég pocsékul sikerült feldolgozniuk. a többi dal jó volt, bár én hiányoltam a Szomorú Szamurájt, mondjuk ők is. aztán átnéztünk a PieOnEar-re, az nem volt olyan jó. néha hamisak voltak az énekek, és nem is volt elég erőteljes. mondjuk a Roots Bloody Roots jó volt, de az csak egy refrén erejéig tartott, egy vendégénekessel. aztán elmentünk megkeresni Kisádámot a pincében, ahol ő volt a teknobatikus, de kicsit lassan értünk oda, merthogy egy kedves ismerősöm úgy megörült, hogy nekem rohant kitárt karokkal, és sikerült úgy lefejelnie, hogy negyed óráig véreztem. miután kibuliztuk magunkat a padon ülve, meglett Kisádám, meglett a batik, megnéztük a Fish-t, akik nem éneklik el a refréneket egyszer sem, mert a közönség úgyis tudja őket, csak én nem. aztán jöttek Kowáék, akik még mindig ugyanazt az egy számot játsszák egész koncert alatt, csak mindig más szöveggel. volt tüzijáték meg kamera, aztán ugyanúgy zárták a koncertet mint tavaly, aztán vége lett.

ez volt az idei Gyárfeszt, részemről.

jövőre folyt. köv.

Gyárfeszt #2

a második nap úgy kezdődött, hogy egy gitárral meg egy erősítővel nekivágtam a Gyárnak. meg még páran többiek is, akikkel bevettük magunkat egy irodaépület egyik szobájába, és eljátszottuk a Paradise City-t. vagy hatszor. meg még két másik Guns n' Roses dalt, ami tök jó, csak éppen kár, hogy sose szerettem ezt a zenekart. de volt még 1-2 rendes zene is, úgyhogy nem volt ez olyan rossz. (a falakon metálbandák zenészei voltak, jórészt bőrszerkóban és arcfestékben, valamint a Barátok Közt korábbi lányai, mindannyian fehérneműben.) végülis egész hasznos volt ez a próba, mert egyrészt megint lettek fiszhólyagjaim az ujjaimon, másrészt rájöttem, hogy baromira kijöttem a gyakorlatból. aztán leszakadt a vihar, kihúztuk az erősítőket a konnektorból, bámultuk a villámokat és a szakadó esőt, aztán amikor meguntuk (a vihar még nem), elindultunk. találkoztunk a HMTM zenekarral a művészbejárónál, aztán szereztem némi vacsorát egy kínaiban (megkérdezték hogy ilyet kérek-e, és ilyet, és ilyet, és ilyet kérek-e hozzá, és kicsit legyen meleg vagy nagyon, és hogy biztos hogy nem kérek-e ilyet, adnak kóstolót, és hogy kérek-e innivalót, van ilyen meg ilyen, és miután nem kértem, adtak egy pohár vizet. szerintem rendesek.), aztán a szomszéd vegyesboltban vettem vizet, a visszajáróban pedig kaptam egy római szerződéses ötvenforintost, amit amikor észrevettem a kezemben, sikerült egy hangos "váó"-t hallatnom, a pénztáros pedig elégedetten nyugtázta, hogy ennyire örülök a termékeik olcsóságának. annyira örültem, hogy kisétáltam a bevásárlókosárral a boltból, úgy kellett visszavinnem aztán.

Türüppel és Pakával az Újgyőri főtéren találkoztunk, onnan mentünk a Gyárba. a félliteres ásványvizes palackot ott kellett hagynom a bejáratnál, mert bár a Gyárfeszt szabályzata azt írja, "a fesztiválra nem hozhattok be szeszesitalt, üdítőitalt bontott 0,5 literesnél nagyobb kiszerelésben", erről a biztonsági őrök nem voltak tájékoztatva, és nem is tőlem várták az engedélyt erre, úgyhogy a palack kint maradt, mi meg bementünk. a Zöld színpadnál ott találtuk a többi népséget (sokan voltak, nem sorolnék fel mindenkit), a zenekar beálldogált a színpadon, aztán elkezdték. jó volt, ügyesen játszottak, bár színpadi mozgásból lehetett volna kicsit több, meg kéne valami szólókiemelő funkció a szólókra, hogy ne csak látni lehessen őket, de ettől függetlenül jó volt. aztán megnéztük a Mytrát, akik bejöttek, játszottak egy dalt, közölték hogy "és most az utolsó számunk...", aztán kimentek. aztán lett Idoru, akik jók, csak azokban az idióta rövidnadrágokban elég furán néznek ki. konkrétan akrobatikus j-rockot vagy metált vagy nemistudommit játszanak, az ugráláshoz pedig biztos kényelmetlen a fekete hosszúnadrág, de ezekben a tesinadrágokban vagy p_csagatyákban eléggé... érdekesen mutattak. a Roadot az épületből hallgattuk végig, mert szakadt az eső, bár volt aki így is kiment a vízbe pogózni. az épület plafonján voltak írásvetítővel kivetített minták, ami meglehetősen fun. aztán a Vad Fruttik végét láttuk még az eső után, aztán jött egy Paddy and the Rats, akik nagyonjóóók, olyan bulit csaptak ezek az álír srácok, hogy öröm volt ránézni. csak kár, hogy nincs fuvolistájuk, pedig kéne egy nekik szerintem. aztán elköszöntünk, ezzel megúszva a tömeget, illetve lemaradva a zárószámról és a három ráadásról.

Gyárfeszt #1

na hát az úgy volt...

hogy én eredetileg úgy terveztem, ahogyan már csináltam azt vagy másfél éve is, hogy egyedül megyek koncertre, mert a többiek ilyet nem hallgatnak, én meg igen, és engem érdekel, úgyhogy megyek. de aztán szerencsére akadt társaságom Gergő személyében, aki szintén így volt ezzel, és ő is jött. odaérve meglepődve tapasztaltam, hogy az átlagéletkor meglehetősen alacsony, a pultosok majd' mindenkitől személyiket kérnek, amiket a legtöbben kevéssé természetes mosoly kíséretében állítanak otthon felejtettnek. a sok ifjú népség végülis nem olyan rossz dolog, egyrészt mert a lányok hajlamosak szépnek lenni, másrészt meg mert eszembe jut, hogy énis voltam nemrég fiatal, és akkor énis így mászkáltam a fesztiválokon, a helyemet keresve, csak én nem ittam annyit mint ezek itt, azt hiszem. az átlagéletkor alacsony voltára a magyarázat pedig az Anti Fitness Club ("fitneszellenes bunkó") fellépése volt, ahol a korai, hétórai kezdés dacára is tömegek pattogtak a gondosan kitalált és megmenedzselt, de kevéssé eredeti gitártémákra és túlérzelmes szövegekre. még pár nemrég és de, rég látott ismerőssel találkoztunk errefelé, akik véletlenül keveredtek erre, de volt szerencsém(?) látni egy olyan kuriózumot, aminek szerintem nem sok párja akad: az AFC koncertjén a nézőtér mellett egy domb tövében egy kisebb vasalthajú társaságban egy emós etnikum üldögélt. durva volt amúgy a kontraszt a két színpad rajongótáborának hangja között, itt ugyanis (16-nak látszó) 12-14 éves kislányok sikítoztak az énekesért, a másik színpadnál viszont egy metálzenekart üdvözölt egyetlen, ámde széles sorból álló rajongótábora. a metálzenekar (Sound Height 69) az egyik első zenekar volt a rockszínpadon, ennek ellenére rendes hangosítást kaptak, a gatyám is beleremegett a hangerőbe a nézőtéren, és az ájronméjdenes témákat olyan szépen illesztgették bele a zúzásukba, hogy abszolút profi zenekar hatását keltették. bár lehet hogy azok is, nem tudom.

aztán lett Haelo, akik profik voltak, de nem szóltak igazán jól, túl sok volt a CD alap, túl kevés az ének, és túl kevés a közönség, vagy aki volt is, az távol állt. mikor végeztek, eleredt az eső, bár szerencsére hamar el is állt; mindenesetre bemenekültünk a Factory épületébe, találkoztunk és beszélgettünk még néhány ismerőssel (Vargadév, Frenszisz, Gyürgab stb.), majd kivonultunk, mert kezdődött a Miskolc Metal Allstars koncert, ahol a város elmúlt éveinek metálbandáiból elszármazott zenészek álltak össze alkalmi csoportosulásokba, és játszottak mindenféle dalokat megmetálosítva (Eddától kezdve Britney Spearsen és a Linkin Parkon át egészen a Diósgyőr-indulóig), az énekesek között pedig feltűnt Oláhszabi, Doktor(!) Varga László, valamint ha jól tévedek, a Black-Out dobosa, Csányizoli is (a fesztiválon korábban feltűnt Fedor úr is, aki nem kizárt, hogy nem a nép között álruhában való elvegyülés ősi szokása kedvéért, hanem Vargalacit meghallgatni jött el a rendezvényre). a koncert után (és némi VIP lógás után a VIP fellépőkkel) elindultunk megnézni hogy mivan, találkoztunk mééég ismerősökkel, aztán ki (én) Subscribe-ra, ki (mindenki más) Irie Maffiára ment. volt metááál (aminek köztudottan csak egy szabálya van), a bolondabbik énekes most gurulós kukán gurult, felborult, a fedelével frizbizett, tapsihapsimód ugrált, mutatott nyuszifület(-nyuszifület), továbbá eltáncolta a hattyú halálát, a zenekar pedig bár elbúcsúztatta már két napja a Kölyködvoltamot, de Miskolc tiszteletére itt játszották el még egyszer, utoljára. aztán véget ért az Irie Maffia, megjelent Gergő, aztán véget ért a Subscribe, kisétáltunk a Gyárból, és négy perccel később már a vologdai kereszteződésben sétáltam. pedig nem is teleporttal jöttem.

szóval eddig fun ^^ a következő napról újra jelentkezem.

pararamm

szépen sorban telnek a napok mostanában. most éppen a rádióban gyakornokoskodom (vagyis okosan bólogatok, miközben mások dolgoznak - vagy nem dolgoznak). egy év után újra előszedtem a biciklimet, és leporoltuk Türüpp járgányát is, úgyhogy most már semmi sem állhat a biciklizés útjába a rossz időn, az álmosságon és a lustaságon kívül. cserébe lehet srácoklányokkal találkozni, animét nézni, zenéket hallgatni, meg nagyritkán még írzenélni vagy gitározni is, ami mind-mind jó. de valahogy most is ijesztően gyorsan telik az idő, és hiába nézem meg félévente a másodpercmutatót, egyre csak gyorsabb és gyorsabb.
kíváncsi vagyok, lelassul-e valaha újra...

napok

lássuk csak... szerdán Türüppel voltam, csütörtökön Fegyivel és Minnel, pénteken a Metallicával, szombaton a srácoklányokkal meg a ZUP-pal, vasárnap pedig kiscsaládommal és újra Türüppel...
szóval ha jól számolom, öt napig tartott a szülinapom :D