Karácsonyi mém

1) Kedvenc forrócsoki-ízesítésed?

csilis vagy fehér. vagy csilis-fehér.

2) Kedvenc karácsonyi illatgyertya-illat?

nem szoktam különösebben illatgyertyázni, de gondolom ilyenkor a narancsos, fahéjas, mézeskalácsos az elég jó. meg a fenyves.

3) Mi volt a legkedvesebb gyerekkori ajándékod?

legó. pontosabban űrlegó meg mélyvízi legó. várlegót is szerettem volna, de az nem lett. technicset meg nem szerettem volna, mert az olyan uncsinak tűnt hogy csak autó meg forog meg csörlő meg ilyenek, amikor az űrlegó villog meg pittyeg meg ufó van benne különbenis.

4) Mi az a kézzel nem fogható dolog, ami örömet okoz számodra az ünnepekkor?

sárospataki világtólelvonulós, kiscsaládozós, kutyasétáltatós karácsonyozás.

5) Mi a karácsonyi napirended?

fanézés, bejglievés, rokonlátogatás, ebéd, elszunnyadás, rokonlátogatás, vacsi, filmnézés, alvás. ha még némi Skyrim is beleférne, tényleg egy szavam se lenne.

6) Az ünnepi menünél a jól bevált recepteket követed, vagy szeretsz kísérletezgetni?

a nagypapámféle juhtúrós sütit igyekszem recept szerint csinálni, a duplacsokis csokisbrownie-t viszont többnyire több recept összevonásával, és az attól való eltéréssel készítem, már amikor.

7) Kedvenc alkoholos ital az ünnepek alatt?

többnyire jägerrel kínálnak, többnyire abból egy kicsi.

8) Kedvenc karácsonyi süteményed?

nagyon diós bejgli.

9) Kedvenc karácsonyi történeted?

ami leginkább különleges volt, az azért volt, mert a jézuska felrúgta a karácsonyfát, és éjszaka kellett üvegcserepeket sepregetni. a többi karácsony többnyire teljesen jól és eseménytelenül telt, különösebb történet nélkül.

10) Hogy öltözöl fel az ünnepekre? Mennyire figyelsz a külsődre?

igyekszem mindig olyan fekete nadrágot és inget felvenni, amin a leglátványosabban marad meg minden egyes mancsnyom és kutyaszőr, amin jól mutat egy rikító piros, gitározós-télapós-rénes-manós nyakkendő (ami eleinte talán még zenélt is), és ezt tetézem a kizárólag-karácsonykor-hordott, szúrós és mindent összeszöszölős kötött pulcsival. ha nem hagyom itthon, még egy remek mikusapim is van, ami ha nedves lesz, fog.

11) Kedvenc karácsonyi körömlakk kombód?

vörös.

12) Egy hadseregnek sütsz-főzöl, vagy megfontoltan szakácskodsz?

amikor gyártok valamit, az többnyire kétszer annyi csokit tartalmaz a társadalmilag elvárthoz képest, így általában pont feleannyi fogy belőle, mint amennyivel magamból kiindulva számolnék.

13) Kedvenc karácsonyi dekorációd?

masnik és gömbszerű dolgok.

14) Hazai vagy külföldi előadók karácsonyi dalait hallgatod ilyenkor?

valamiért évek óta Delhusa Gjon énekel nekünk szentreggel. szenteste meg mi magunk. mindenesetre még ha más is, akkor is hazai.

15) Mi a karácsonyi kívánságlistád első, legvágyottabb darabja?

többnyire társasjáték.

16) Miért szereted ezt az ünnepet?

mert mióta végeztem az egyetemmel, ez legalább újra pont olyan téli szünetként funkcionál, mint gimiben.

17) Mi a kedvenc karácsonyi ízkombinációd (pl. alma-fahéj, szilva-pulyka)?

narancs-fűszer.

18) Kedveled a külföldi karácsonyi hagyományokat? Próbáltál már valamit közülük (pl. csók a fagyöngy alatt, mókás játékok, forró vaspáka beletétele a puncsba, kívánságrönk tűzbe dobása)?

volt egy Donald kacsás karácsonyi történetes könyvem, abban semmi furát nem találtam, amikor a kacsák sültpulykát ettek vacsorára, és a harisnyák kiakasztása és a tej+süti kombó is tetszett már akkor is, de szerintem ezeket sem nagyon tartjuk, és fagyöngyünk sincs. forró vaspáka beletétele a pulcsiba, jesszus.

19) Melyik a kedvenc Karácsonyiének-feldolgozásod?

a vokálos carol of the bells.

20) Kedvenc szaloncukor-ízesítésed?

kiskoromban a zselés volt, most inkább valami diós-csokis vagy hasonló, de ennyi süti mellett már nem tudnék szaloncukrot is enni.

21) A vidám ünnepi dalokat kedveled inkább, vagy a meghitteket?

az ilyeneket.

22) Van olyan karácsonyi étel/édesség, amit ki nem állhatsz?

azt hiszem, karácsonykor nem bírnék halászlevet enni, de szerencsére nem is kell. évente egyszer meg még a töltikápit is elviselem.

23) Milyen ajándékkal lehet kikergetni a fél világból?

ilyen nemigen van. azt azért szeretem, ha legalább egy olyan dolog van a csomagban, amivel rögvest lehet szórakoztatóan időt tölteni, és nem csak majd egyszer az ünnepek után jól jöhet.

24) Mi a legviccesebb karácsonyi emléked?

azt mindig szerettem, amikor nagypapám az elsőként kibontott csomagjáról a fejére kötötte a masnit.

25) Milyen az ünnepi terítéked?

többnyire nem én terítek. amikor meg igen, akkor a szokásos, mert nincs még külön ünnepi terítékünk.

kitöltős

mém M-től, megaztán Boritól is.

angolul van, én meg nem fordítgatom le, ej.

- Growing up, who was the easier mark: Mom or Dad?

igazából nem volt nehéz egyikükkel sem. én rendes voltam itthon, ők is velem, meg egymással is, nem kellett küzdenünk sosem :)

- What is the stupidest pet that you ever saw?

a szőrmével bélelt kapucnis mellénykébe öltöztetett húsz centis marmagasságú vérebektől én is agymenést tudok kapni, de igazából a tengerimalacot mint olyat sem tudom mire vélni. olyan, mint egy hatalmas hörcsög, csak lustább, és sokkal kevésbé helyes.

- Tell us about a band whose every CD is a “must have”.

a Staind nálam egyértelműen egy ilyen zenekar, még ha néhol kicsi be is poposodnak 1-2 lemezen. a Subscribe is odatette magát az albumain igenjól, és az Offspringet is mondanám. meg most van néhány új versenyző, lassan majd róluk is eldöntöm.

- Where you surprised when Jim Parsons came out?

szerintem hamarabb hallottam arról, hogy meleg, mint hogy először láttam volna őt az Agymenőkben. ami elég hülyeség, mert miért érdekes ez annyira, hiszen az ő dolga. vagy ez most menő? lehet hogy menő. egy ideje kezdek arra jutni, hogy egyre felkapottabb magukra vállalni hollywoodi színészeknek, hogy melegek - mint ahogy a pesti (híres/hirtelen) embereknek is, hogy zsidók. pedig ehhez egyrészt mi köze bárkinek is, másrészt meg miért érdekeljen?!

- Have you ever driven a Ferrari?

maximum toltam kiskoromban, de különösebben nem érdekelnek az autók. azért majd lassan lehet, hogy megtanulok vezetni, de kb csak szükség esetére. (hogy Apa végre nyugodtan sörözhessen :))

- What do you call those little plastic things on the ends of shoelaces?

nem szoktam hívni őket sehogy, de mondjuk cipőfűzővég?

- Have you ever walked more than a mile?

hogy sétáltam-e valaha többet, mint egy mérföld? csaknem ennyi volt nyolc évig minden nap a Herman, azóta a BME-re kellett legalább ennyit gyalogolnom minden nap, az MTA-ig is van ennyi a metrómegállótól, de könyörgöm... az egyetemen a két fő épületünk között van egy mérföld távolság, ezt a távot kb kétóránként le kellett sétálnom évekig. méghogy hev jú evör.

- Do you believe in magic?

a mesékben hiszek, azokban meg van varázslat, úgyhogy naná!

- Have you ever skinny dipped?

"fürdőkádban mindig, nyilvánosan soha."

- Explain what you think about hippies.

öhm... batikolt póló, napszemüveg, pszichedélia, képzeltriport? ritkán látok hippiket.

- Have you ever been dumped?

végülis.

- What are you wearing right now?

pizsamaaaa!

- Did you watch the series finale of House?

elakadtam valahol a 4-5. évad környékén, amikor épp elvonóra megy. de rövidesen bepótolom, ha már így ráérek meg minden.

- Name 4 things you always have with you.

víz, rágó, pengető, mp3.

- How many SERIOUS exes do you have?

egy; három év szerintem elég serious. (meg persze néhány plátóibb történet, ami részemről abszolút komoly volt, de korántsem biztos, hogy ezekről mindkét érintett fél tudott.)

- What causes you to admire people?

"azokat az embereket csodálom, akik tiszta házasságban élnek, kimutatják egymás felé a szeretetüket, szerelmüket, és a legnagyobb odafigyeléssel és gondoskodással nevelik a gyerekeiket úgy, hogy közben van idejük a munkára, a főzésre, a házimunkára, a barátaikra, megamindenre."

és ezért imádom annyira a szüleimet :)

- Would you have sex after marriage? Why or why not?

ez egy nagyon érdekesen megfogalmazott kérdés, de akkor inkább "why not?" :)

- Do animals go to Heaven?

ha van ilyen hely, akkor szerintem szinte csak ők.

- Last time you had a great time with your dad?

épp tegnap kaptam tőle a diplomámra egy hatalmas zacskó PEZ cukorkát :D

- Do you like your name?

becézve.

- When was the last time that you quit your job?

15-16 évesen egy nyáron újságot hordtam, aztán annak vége lett, na akkor.

- When you wake up, what is the first thing you think?

hát milyen édesen alszik már itt ez a lány már vagy 11 órája ^^

- Have you ever pulled an all-niter?

amikor Borival kb először beszélgettünk msn-en, az estétől kitartott reggel 7-ig :) ő utána még ment bioszdogát írni, én meg inkább aludtam otthon egy két órát, mintsemhogy ugyanezt a medencében adjam elő. aztán az évi rendszeres LAN-partikon (meg Szilvesztereken) korábban simán volt ilyen, de most már, azt hiszem, öregszem. ó, és persze az egyetemen kb egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan vizsgám volt, ami előtt vállalható mennyiséget sikerült aludnom.

- Last time you cleaned the bathroom?

a múlt héten valamikor. tanulás közben minden érdekes.

- Have you ever failed a grade? Why?

a fizikának többször is neki kellett futnom, mire rájöttem, hogy hogyan kéne összerakni fejben a dolgokat. mondjuk nem biztos, hogy sikerült, de végül csak meglettek.

- Have you met anyone online?

volt egy elevelezőtársam, akivel chat.hu-n találkoztam véletlenül. évekig emaileztünk, és úgy írtam neki kb, mint egy távoli, idősebb unokatesómnak. aztán valahogy ez elkopott... pedig ha tudná, sokat segített nekem abban az időben.

onnan nézek szerteszét

van ez a Hegyalja dolog. eddig nagy hazai fesztiválon (vagy bármilyenen) csak egyszer voltam, egy Szigeten pár éve; na ez pont olyan, csak kisebb, de így legalább mindenhová egész hamar oda lehet érni. itt is van víz, meg sátrak, itt is hídon lehet odamenni, minden konténerekben van, a rét közepén fekve megfáradt partiállatok alszanak, van egy féltucat színpad, és mindenhol egyszerre van koncert. mondjuk annyira egyszerre, hogy az érdekesebb fellépők egyszerre kezdenek és fejeznek be, utána pedig jön fél-háromnegyed óra átszerelés, amíg kb semmi nincs, lehet sorban állni sörért, meg ülni a fűben csendben, kb ennyi. és meglehetősen fiatalos a közönség, alig láttam 25 évnél idősebbeket, kb csak egy ötvenes szakállas bácsit láttam alvinos pólóban teli torokból üvölteni, hogy szeretemaztanőtakimellettedlettem.

bár mi alapvetően Parov Stelar miatt érkeztünk, akik éjfél körülre voltak várhatóak, amikor odaértünk, épp Péterfi Bori kezdte befejezni a koncertjét. én őt kevéssé szeretem, a híres számainak jelentős részétől kiráz a hideg, a többinek meg a szövege legalább olyan közönséges, mint amilyennek ő maga kinéz. szerencsére hamar túlestünk rajta, még elcsíptük egy dalra Annát meg a Barbikat valami repperrel kiegészülve, ami szintén mérsékelten volt jó így. ezután fél óra szünet, aztán Kowáék kezdtek a nagyszínpadon. ez most egy kivételesen jó Kowakoncert volt, mert bár alapvetően elég uncsi hogy már 4-5 lemez óta minden dal ugyanabból a három akkordból áll, de így nagyzenekarral (dob, basszus, gitárok, szinti, perka, hegedű és fúvósok) abszolút bejött, vagy 2 dalba még Fankadelit is meghívták, ami meglepően nem volt rossz.

Kowáék után újabb háromnegyed óra csend következett, ami alatt megpróbáltuk meghallgatni Maszkurát és a Tücsökrajt, de amikor nagynehezen, árkon-bokron átvergődve megtaláltuk őket, kiderült, hogy sokkal mulatósabb zenét játszanak, mint azt gondolni mertük volna, úgyhogy őket ott is hagytuk hamar. aztán jött Everlast, a messzi Amerikából, ők ketten akusztikus gitárral kiültek a nagyszínpad elejére, és rá kellett jönnöm, hogy így még mi is gitározunk lazán, és ha a hangom mélyebb vagy rekedtebb lenne, ezeknél a kétakkordos daloknál biztosan izgalmasabb produkció sülne ki a dologból. de legalább jó sokáig játszottak, közben mindenféle szerelmi sokszögek bontakoztak ki az orrunk előtt két lány és egy meleg fiú között, egy vékony hosszúhajú lány vidáman pattogott mellettük negyed órán keresztül, Rica felhívott hogy otthon rossz idő van, de reméli hogy nálunk minden rendben, aztán elszabadult a pokol.

a homokvihar délnyugat felől csapott le a fesztiválra. az emberek megriadtak, a látótávolság pillanatok alatt tíz méter alá zuhant. a sátorponyvák vitorlaként igyekeztek magukkal ragadni a színpadok tartóoszlopait, a felboruló szemetesekből kirepülő sörösdobozok mint megvadult ördögszekerek száguldottak a rohanó lábak között. pillanatokkal később az eső zuhogni kezdett, a fesztiválközönség a színpadok ponyvája alá menekült, ahova még méterekkel a peremén túl is bevert a víz. az emberek összetömörültek, néhányan esőkabáttal, néhányan fürdőruhafelsővel próbálták kezelni a helyzetet. amikor a vihar egy picit is alábbhagyott, a tömeg kiabálni kezdte, hogy "csak ennyit tudsz?!", ekkor újra szakadni kezdett az eső, majd a biztonság kedvéért a teljes fesztiválhelyszín áramellátása is megszakadt. mire a biztonsági és pánikvilágítás üzembe állt, már mindenki vidáman sikított, mint egy óvodáscsoport kiránduláson az alagútban. amikor aztán szépen lassan visszajöttek a színpadok fényei, és az emberek skandálni kezdték, hogy "ria, ria, Hungária", a vihar is lecsendesült picit; ezt a pillanatot használták fel az esőköpenyes biztonsági bácsik arra, hogy mindenkit kizavarjanak az esőbe, mert a sátortetők alatt nem szabad tartózkodni ám.

a következő háromnegyed órában a hol zuhogó, hol szemerkélő esőben végignéztük, ahogy Parov Stelar felpakolja a MacBookjait a színpadra, beállítják a hangszereket, majd a ledfallal szórakoznak még egy negyed óráig. végül a nap fénypontjaként elkezdtek játszani, és azt kell mondanom, tényleg megérte megvárni őket, még akkor is, ha a koncert első felében kb mindenki bőrig ázott. akkora partit csináltak, mint egy ház! senkit nem érdekelt már az eső, grúvok voltak meg szvingek meg szaxik meg trombiták meg basszusszólók, és az énekeslány is kitett magáért, még akkor is, ha olyan haja volt, mint Magdi néninek a Barátokköztből. Parov Stelar meg csak állt, nyomkodta az almáslaptopjait és mosolygott a napszemüvege mögött... aztán hazajöttünk.

Hegy'

és most családilag levonulunk a Hegyaljára, és meghallgatjuk Parov Stelart :)

kalácsony

vizsgaötös, ajándékvadászat, hirtelenhóesés, régiségbolt, mézeskalács-készítés, kiskarácsonyozás, rénbeöltöztetés, karácsonyivásár, görbebögrék, hazavonatozás hárman több mint egy tucat hangszerrel, fadíszítés, fehérforrócsoki, holnap pedig keresünk egy helyet, ahol van cserépkályha, begyújtunk, leülünk, és mosolygunk egymásra szépen :)

világlátó

és most megint megyek.

majd jövök.

minden csoda

arra jutottam, hogy mivel csak egyszer 23 éves az ember, ennek a bekövetkeztét nem árt nyomatékosítani; idén például három napig voltam 23 éves.

az egész egy teljesen átlagos csütörtökkel indult, miután a szerda estét Türüppel, Marika néni jeges teájával, két fél extraburgerrel, a Jurijjal, az ABCD-vel és néhányszáz eltéssel töltöttük a LEN-en. na ezen a csütörtökön reggel, miután elfogyasztottam fél liter tortát és elköszöntem másfél napra a legédesebb lánytól, nyolcra berobogtam az iskolába, ahol tízre már végeztünk is a félév utolsó menetrendszerű demotivációs gyakorlatával (eltekintve a ma kihagyott fakultatív (bár vizsgán számonkért) pótelőadások egyikétől), és ahol megállapíthattam, hogy a második zéhán pontosan feleannyi pontom lett, mint az elsőn. ezután elblattyogtam a Keletibe, félúton útba ejtve a Naplakot, ahol a lányoktól kaptam némi karácsonyisüti-ízű kakaóscsigát, az állomáson pedig Fegyitől egy korty ál-cherrycoke-ot. miután a vonatot fejben végigszámítógépesjátékoztuk, szermányoltam egy görögsalis óriásgiroszt, majd egészen hazakeveredtem, hogy aztán két órával később már Petyáéknál legyek Acouspring-próbán, ahol a zenekar tagjainak köszönhetően mi fejenként másfél felessel, a világ pedig a 2011-es MEN-en történő részvételemmel lett gazdagabb.

a Zegyetemre kiérve megtekintettük a Depresszió hangulatzenekar előadását, majd a Tankcsapda táncházi muzsikájára mulattunk immár négy fősre duzzadt csapatunkkal, meg még vagy ezer további személlyel. a két pazar esemény között kivonultunk, majd bevonultunk a közeli Lidlbe, vételeztünk fejenként három és fél felest (90Ft/db áron), ezután újra kivonultunk a domboldalra, majd visszavonultunk az egyetemre, valamivel kevésbé egyenesen, de jóval lelkesebben, mint annakelőtte. belenéztünk még a Haelóba is (akik bár elvileg jók, mégse szóltak sehogy), a 30Y-ba is (akiknek ha nem ismertem volna a szövegeit, végigunatkoztam volna a koncertjüket), végül megtekintettük Kissádám hátát a bitangteknóteremben, és miután Paddy meg a Patkányok nagyon nem akartak időben kezdeni, hazaindultunk.

a péntek kissé későn kezdődött, majd jórészt el is telt a lentebb hallható felvétel elkészítésével, amely kidolgozottságához képest másfél nagyságrenddel kevesebb idő alatt is elkészíthető lett volna. este, mivel Apum kiment 'Panyolba, Anyummal ketten ettük be magunkat a Palacsintaházba, akiknek mint kiderült, nagyszerű giroszos palacsintájuk és egész jó gyümölcsös vodkáik vannak. hazaérve aztán évekre elegendő olvasnivaló (négy darab könyv) fogadott, valamint a népes-fogyatkozó család: Redeemer, Overdrive, Cantaloup és Cereal egy újabb tesóval bővült, Charizard személyében.

a wombat Türüppel indult, akivel kis késés és nagybevásárlás után kitürüppöltünk a Csanyikba találkozni a Kiscsapattal, édességeket cserélni és megsütni némi szalcsit meg virslit, kinek-kinek kedve, annak pedig rendje és módja szerint. aztán ha még nem lett volna elég a zsírégetésből, némi jótékony délutáni alvás után átvágtattunk a Felkelő Nap Házába, ahol ismét volt sütnivalónk, asztalhoz leültünk, és megittunk sok-sok üveg bort. közben folytatásos koncertsorozat alakult a hintaágyon, ettünk kaktuszos sütit, aludtunk egy franciaágyon a kertben, és még növényinstalláció is készült egy teszleksüveg és egy tornagyűrű felhasználásával, valamint egy képet is kaptam, még megboldogult modellkoromból. az este ránk ott eső része végül a háromhúszas blúz hűlt helye táján ért véget, mikor egy kisebb delegációval hazaindultunk, aztán elhanyagolható veszteségeket szerezve ketten érkeztünk meg (ide)haza, de szerencsére a megfelelő személlyel tartottunk ki a végéig.

na, ez van.

lista

mivel azt hiszem még adós vagyok azzal, hogy mit szeretnék Karácsonyra, ezért elárulom hogy azt szeretném, ha átgondolnák az egyetemek a dolgot, és a téli vizsgaidőszak befejeződne legkésőbb december 22-én, hogy a karácsonyfa alatt ülve és a rokonaimmal végre találkozva és egyszerre két helyen szilveszterezve ne legyen legalább minden második gondolatom az, hogy nahát, nekem éppen tanulnom kéne, mert meg fogok bukni mindenképpen; szóval nyugodt karácsonyi ünnepeket szeretnék, amikor nyugodtan tudok találkozni a rokonaimmal is és a barátaimal is, de tartok tőle, hogy ezt nem az egyetemistáknak találták ki, legalábbis nem azoknak a fajtáknak, akik hajlamosak készülni a vizsgáikra, és aggódni, ha még el se olvasták az anyagot, nemhogy megtanulták volna.

meg szeretnék néhány pengetőt, mert pengetőből sohasem elég.

un

kezd belefájdulni a fejem a tanulásba. kezdem unni ezt.

holnap letudom a második vizsgámat a félévben, és aztán lesz egy hetem a harmadik (utolsó?) vizsgámig. amire állítólag tényleg kell egy nagyon durva hét, én viszont már lassan pihenni szeretnék.

pedig a hétvégén még családi ruccon is voltunk a Balaton körül, ami baromi jó volt, csak ne rágódtam volna végig a vizsgáimon.

(lehet, hogy nem is az egyetem készít ki, hanem én magam?)

napok

lássuk csak... szerdán Türüppel voltam, csütörtökön Fegyivel és Minnel, pénteken a Metallicával, szombaton a srácoklányokkal meg a ZUP-pal, vasárnap pedig kiscsaládommal és újra Türüppel...
szóval ha jól számolom, öt napig tartott a szülinapom :D

hét

bár még egy egész hetem van a jövő keddi zárthelyiig, de attól félek, nem fogok rá tudni tanulni. ma konferencián voltam, most a hétfői laborra tanulok, holnap a holnapira. csütörtökön buliba vagyok hivatalos, pénteken hazavonat és sör és koncert; szombaton önlab, vasárnap család, hétfőn Vokál. és már itt is van a kedd reggel nyolc óra. erre kíváncsi leszek.

barátok közt

(az anyukám nem szeretne lemaradni a kedvenc műsoráról.)

anya: - felveszed?

apa: - mit, a kabátot?

én: - miért, csörög?

Türüpp: - miért, leesett?

(remélem, végül sikerül majd megnéznie.)

minek nevezzelek...

"- nem lehetne hallgatni, amit tegnap hallgattunk?

- melyiket?

- azt a Besh Odromot... ja nem... az a szlovák, Oriza Triznyák...

- Parov Stelar?

- azt, azt..."

művelem a családomat :)

2009

bár úgy terveztem, hogy csak a vizsgaidőszak után írok évértékelést, de annyi mindenki írt most, hogy muszáj lesz nekem is megpróbálkoznom vele.

2009 januárjában vizsgaidőszak volt, vasárnap Pestre fel, régikedvessel együttanulás és beszélgetés, hajnalban vizsga, jóidő, Her Morning Elegance hangulat, jókedv és fáradtság esetén még némi összefutás, aztán haza, majd újra ez. a vizsgaidőszak után végre kicsit ráértem, találkoztam a barátaimmal is, filmeket is néztem, és egy keveset még olvasni is volt időm. Hermanhét is volt, remélem most is lesz, és most is leszek. és nagyon remélem, hogy lesz még ott 1-2 ember, aki megismer...

2009 februárjában elkezdődött a negyedik félév, elhatároztam hogy aktívan stúdiós-hangosítós-szakkolizni fogok, amit a félév végéig próbálgattam is, de az este hosszadalmas közlekedés a koliig, a koliba való félórás, segítségkérős bejutás, és a minden buli vége előtt hazaindulás elég sokat rontott a dolgon. a zéháidőszak elkezdtével időm sem volt már mindig menni, aztán ősztől már egyáltalán nem, szóval erről ennyit, hiába emiatt jöttem ide, nekem a szakkoli nem való. megpróbáltam anyumnak elmagyarázni, hogy miért is jó ez, de amiket elmondtam neki, hogy a tagok miért szeretik ezt csinálni, nagyrészét én nem szeretem, így asszem nem is érdemes ezt az egészet erőltetnem. de ha majd megcsináltam végre egy-két idevágó és tényleg érdekes tárgyat is, akkor lehet hogy újra megpróbálkozom vele. februárban befejeztük a Bárányfelhőzést, ami egy (számomra legalábbis, és remélem nem csak számomra) nagyon szórakoztató, összehozó és érdemes dolog volt. új zenekar azóta sincs, igény pedig volna rá, és tényleg kéne is, de el nem tudom képzelni, hogy tudnám beleszorítani az időmbe. pedig muszáj lesz, mert ha elfelejtek gitározni, akkor nagyon szomorú leszek. és nem kicsit hiányzik az együtt zenélés. (bár ez talán egy ideje már csak rajtam múlik.)

2009 márciusában elmentem egy Depresszió koncertre az Ifiházba, egyedül és rosszkedvűen, amiért mégis fantasztikusan hálás vagyok. csakazértisjólfogoméreznimagam hangulatban mentem befelé, és egy kis társaságból egy ismerős arc visszamosolygott, és kénytelen voltam megtorpanni és ott maradni, ahelyett hogy egyedül végigüvöltöttem volna a koncertet a tömeg közepén. (persze végül egyedül üvöltöttem végig a koncertet a tömeg közepén, de ez most más kérdés.) ebben a kis társaságban - mint kiderült - hermanosok voltak, egy sráccal nagyon jól eldumáltunk az előzenekarok közötti szünetekben, egy lány akit korábbról ismertem pedig nagyon szépen nézett, bár jórészt nem rám, de végül mégiscsak elkísértem a buszig, és megbeszéltük, hogy majd zene-ügyben még beszélünk egyszer. aztán átbeszélgettünk egy éjszakát Pest-Miskolc között, aztán átsétáltunk egy nappalt Miskolcon... aztán még egyet-kettőt. volt még itt tanulás, stúdiós újonckodás, Nemjuci hangulat, napsütésben biciklibelső-pénztárca keresés és eközben sétálgatás Pest eddig ismeretlen és napsütéses és régiházas és hangulatos részein, és újblackout-hallgatás mindeközben.

2009 áprilisában volt némi biliárdozás és összefutás, újonckodás és Pestensétálás, és elkezdtem megszeretni ezt a Budapest-dolgot... persze ehhez a jóidő és a jókedvem is közrejátszott, amiből legalább az egyiknek az a bizonyos leányzó is az oka volt, akivel aztán napokkal később arra jutottunk, hogy türüpp-türüpp :) volt Tankcsapdakoncert, Pesten még koncert, és sör és gitár és társai.

2009 májusában volt Depi, 30Y, Subscribe és Alvin a MEN-en, és mi is voltunk a MEN-en, hallgattunk zenét otthon és domboldalon ülve, napsütést és várost nézve, volt egyetem és itthon barátokkal sörözések, és persze tanulás.

2009 júniusában befejeztem a vizsgáimat, Kistürüpp úgyszintén, nyár lett és Operafesztivál, ami annyira jó volt, nagyon élvezem amikor mozdul a város és kirakodók és emberek és zenék és zenészek és ismerősök és jóidő és szabadidő és üldögélés és beszélgetés és későnfekvés-későnkelés, volt lanparty, és volt Bükki Maraton, erdő és eső és napsütés és beszélgetés és a többi.

2009 júliusában volt újra írkoncert, aztán egy darabig aggódtam Kistürüpp további elhelyezkedését illetően, de végül ez meglehetősen jól zárult, azt hiszem. volt még Zsóry meg Tiszató, egyik csapattal meg másik csapattal, beszélgettünk és játszottunk és zenéltünk és jó volt.

2009 augusztusában baráti összejövetelek voltak, meg Gyárfeszt, meg Sziget -1.nap Kistürüppel és a Tankcsapdával (és egyéb barátokkal és ismerősökkel), volt Balaton a kiscsaláddal, és volt lézeresszem-műtét, és azóta hivatalosan már látok, és ez jó. és ha még zene is lett volna közben, és a nyugtatót sem felejtik el ideadni előtte, egészen szórakoztatóan pszichedellikus lehetett volna a színes, forgó, idegenszerű fényekkel... aztán onnantól napszemüveget hordtam, amit nem szeretek, nem tudok úgy beszélgetni az emberekkel hogy napszemüveg van rajtuk, nekem viszont mégiscsak erre kellett kényszerítenem őket. de most már végre nem kell.

2009 szeptemberében volt ARC kiállítás (és odamenet hirtelen feles), sétálgatás és vásárlás és Ikea és berendezkedés és zöldszobafestés Kistürüpp kolijában. volt Magyardalnapja, aztán újra elkezdődött az egyetem, és szerettem volna kicsit örülni az ősznek, de túl sok időm nem volt rá, mert tanulni kellett, meg mert elmúlt az ősz hirtelen.

2009 októberében újracsak tanultam rengeteget. muszáj volt, de talán volt haszna is, mert bár szinte semmi másra nem maradt időm, de legalább értettem az anyagot. cserébe még a kétheti együttebédek is elmaradoztak, Türüppel találkozni is jórészt csak reggel nyolc előtt sikerült (ráadásul minden kedden esőben...). viszont voltunk gólyabálon, több délutánt is eltöltöttünk együtt tanulva a koliban, itthonról végleg elköltöztek a halaim, volt egy remek háromnapos hétvége, amikből annyira lehetne több is...

2009 novemberében a gyorsan elmúlt ősz helyett inkább a telet kezdtem el várni, itthon szerettem volna lenni a családommal, időt tölteni Kistürüppel, de ehelyett rengeteget kellett tanulnom. nem szerettem ezt, de legalább volt haszna, hiszen:

2009 decemberében összesen négy darab jelest zsebeltem be az egyetemen. a dolgozatok között már végre találkoztam egy-két réglátott barátommal, beszélgettem is velük, jó is volt. elmaradt a félévre tervezett vokál, de újra tervben van, majd hátha most. rengeteg mindent szerettem volna csinálni a tanulás helyett, de tényleg rengeteget, és amíg bármi érdemeset csináltam, nagyrészt piszkált a lelkiismeretem, hogy tanulnom kéne helyette. volt némi tél, kiderült hogy megyünk Metallicára, aztán végül a két elővizsgát letudva hazajöhettem, itthon pedig nyugi volt, és barátok, és család, karácsony, találkozások és ebédek és vacsorák, színház és némi könyv, és sosem aludtam ki magam, pedig lett volna időm... Kistürüpp kórházban volt, aztán ügyesen hazajött és azóta ügyesen jobbulgat, de vele sem tudtam korántsem megcsinálni mindent, amit "majd a téli szünetben..." aztán volt egy pici írzenélés, volt beszélgetős teázás, és volt egy kellemes és nyugis szilveszterezés a közepén egy hangos és vidám másik szilveszterezéssel, és lett boldog új év...

és most itt vagyunk. sokminden történt ebben az évben, és nagyon tetszetős év volt. megtaláltuk egymást egy fantasztikus lánnyal (aki között és köztem állítólag szinte csak a szakáll a különbség...), sok helyre és sok koncertre eljutottunk, sok időt töltöttem a régi (és 1-2 új) barátaimmal a nyáron. szerencsére mind megvannak, még ha nincsenek is sokkal többen az egy kézen megszámlálhatónál... de talán nem is kell több. már csak az kéne, hogy gyakrabban lássam őket, ne csak havonta egyszer. és továbbrais hermanosokról van szó, és továbbrais nagyon sokat jelentenek nekem. amúgy így visszaolvasva még a tanulós időszakok is egészen kellemesnek tűnnek, csak évközben volt kicsit (nagyon) fárasztó a nemalvás és a ki nem kapcsolódás, meg az egyetemi ismerőseimmel kellett volna kicsit többet beszélgetnem. (de legalább már lassan csak annyian maradunk, mint egy normál gimnáziumi osztály.) aztán most jön még három vizsga, aztán remélhetőleg egy kis télvégi pihenés, amit azért szeretek, mert bár még nem tavaszodik, de lassan az jön majd, jóidővel és új illatokkal, és új tárgyak jönnek az egyetemen, amik hátha érdekesek, és olyankor végre egy kicsit nincs rajtam az a mindig-ott-ülő érzés, hogy tanulnom kéne, mert nem leszek kész... várom már nagyon. de addig még van dolgom rengeteg, most megyek is kipihenni kicsit magam. és ebben a félévben zenélni fogok, feltétlenül. remélem, többetekkel is :)

megint zanza

az elmúlt napok elég gyorsan elteltek, és ha most nem írom le gyorsan, el is felejtem őket mielőtt megjegyezném. volt karácsony karácsonyi előadással és fadíszítéssel és karácsonyi ebéddel és karácsonyi vacsorával és karácsonyi ebéddel (szeretek enni, mondtam már?), Kistürüpp gyógyulgat, de ehhez sokat kell őt látogatnom, összefutottam egy-két emberrel, és össze kéne futni még vagy három-néggyel, meg levelet írni még néhánynak, a napokban jönnek még rokonok és ismerősök, lesz egy kevés írzene, lesz lanparty, meg talán némi voltvokálos összröff is. és voltunk színházban, és ha egy módotok van rá, az Őrült nők ketrece c. darabot messziről kerüljétek el. (állítólag ennél már csak a Csárlinénnye meg a Cseplin rosszabb.) (meg a Muzsikahangja meg a Denevér, de ezeket sem láttam sajnos/szerencsére.)

ráér

ma egy órán keresztül törtünk diót (anya csak az utolsó tíz percben mondta el, hogy a brute force algoritmuson túl vannak más megoldások is), aztán előbb egyedül, majd tömegesen meglátogattuk Kistürüppöt a kórházban, ahol adtunk neki karácsonyisüti-alakú pirítósokat, aztán itthon feldíszítettük a fát egy Illéstől Z'zitopig tartó válogatáslemezre és Ghymesre és Lajkó Félixre és lilára és narancssárgára, aztán gyorsan megtanultuk újra a tavaly már bevált karácsonyi dalainkat, aztán megettük a karácsonyi libát, aztán amíg végigszólóztam egy Pink Floyd lemezt a szobámban, azt hallgatva elaludt az apukám az ágyamon, aztán behoztam a kéthónapos lemaradásaimat féltucatnyi blogban, most pedig ragacslabdákból építek nyúlós hidakat...

már majdnem jó így ez a szünet-dolog.

első felvonás

vége a vizsgaidőszakom első részének, következik a várva várt szünet :)

az elmúlt időszak meglehetősen húzós volt, gyakorlatilag végigtanultam az elmúlt fél évet. cserébe szereztem két darab ötöst (méghozzá újracsak igazi tárgyakból), ami már önmagában véve 200%-os teljesítmény az azelőtti két év összesített eredményéhez képest. bár jórészt a szerencsén múlottak, dehát eddig is azon múltak, akár meglett valamiből a jobb jegy, akár a rosszabb sem. tegnap és tegnapelőtt pedig két elővizsgát csináltam meg, ilyen se volt még soha, vagyis de... talán első félévben, nem emlékszem, csak arra, hogy a tanár ötöst akart adni a szóbelin, de én nem hagytam magam, mert nem jutott eszembe a kollégistabiblia jelentése. a mostani eredményeket még nem tudom, az egyik holnap kiderül, a másikról majd a Neptunban értesülök, mert átaludtam a megtekintést.

most pedig először is alszom, másodszor pedig összepakolok, bemegyek az egyetemre, tekintek, aztán hazamegyek, remélhetőleg olcsó és új ícével, ami zöld és van rajta konnektor. aztán pedig szünet lesz, olyan téli féle-fajta, amit már nagyon régóta várok, és bár a karácsonyfa alatt is a Hudson-Nelson-féle Útban a modern fizikához kétkilós kötetét fogom lapozgatni, azért mégiscsak otthon teszem majd mindezt, ami már önmagában jó hír, nem hogyha még hozzávesszük az esetleges látogatókat, vendégeket, rokonokat és ismerősöket, akikkel össze-vissza lehet futni a városban, ha ráérnek, akár.

meg zenélni is fogok, csak egy kicsit, de fogok.

nagyon hiányzik már.

kajacsata

- de anya, ne rakj be több kajááát...
- itt van még ez a két fasírt.
- de teljesen televan a táskám.
- még ezt a süteményt berakom dobozba, jó?
- de nem fér el már semmi. kenyér sem. nem kell kenyér.
- még ezt a három szeletet becsomagolom neked.

imádom az ilyen vitákat :)
cserébe viszont ha a legközelebbi kéthetes Pestenlétemre is ennyi kaját kapok otthonról, szükségem lesz egy húsz literrel nagyobb hátizsákra, meg egy két számmal nagyobb hátra is hozzá.

szünet (folyt.)

különösen legyentél így, hogy

• a szürke ég miatt havasafű-színű a szobám
• odakint hideg van, idebent füstölőillat
• anyum sütit süt
• apum rendet rakni készül (ahogy készül minden évben :))
• én pedig a szobámban pakolászom és mindenféle régi és új zenéket hallgatok
• ráadásul még egy szimpatikus kacsa is pirul kint a sütőben.

ilyen hétvégéket (és hétköznapokat) szeretnék, csak éppen úgy, hogy ezekre mind rá is érjek. meg aludni is. meg hogy mászkáljon-üldögéljen-pakolásszon közben mégvalaki velem a szobában.

(ésésés számítógépes játékokkal akarok jáccaniii...)

haltalanodás

na úgy néz ki, rövidesen jobb helyre kerülnek szobám csobogó lakói... a halak - akik már sokszor cserélődtek, lettek többen, lettek kevesebben, lettek tornáztatva, kaptak kokárdát -, illetve közülük az az egy szerencsés, aki a mai napig megvan még. ő egyébként egy alganyaló (amolyan házmesterhalféle), és az Ede Buta Fatraktor nevet kapta a keresztségben, miután már kétszer kellett kiszabadítani szegényt különböző tárgyakból (csigaházból és lyukacsos kőből), amelyekbe fejjel beleszorult, és persze ijedtében kinyitotta a tüskéit, szóval még véletlenül sem tudott magától kitolatni, így egyszer fűrésszel, másszor vésővel és kalapáccsal kellett valamelyikünknek megszabadítania őt szorult helyzetéből. nos hát ő, és a még teli házzal rendelkező csigák napokon belül átköltöznek unokatestvéremék akváriumába, ahol sok-sok másik színes és csobogó hallal és csigával tölthetik majd együtt vidám napjaikat. remélem, jól érzik majd magukat ott, és vigyáznak magukra azért. (régebben - még Őszi és Kajszi, a két vércsiga előtt - erősen szuicid csigáim vagy az akvárium vízfeletti teljesen száraz falának vágtak neki nagy bőszen újra és újra, vagy a keringtetőrendszer ventilátora felé igyekezve vágytak elérni a nirvánát, mérsékelt sikerrel...)

egyszóval elköltöznek. jó utat nekik. puszilnak mindenkit.