találtam egy ilyen ábrát, ami elsőre elég érdekesnek tűnik. ha lesz néhány nyugodt órám gondolkodni ilyesmin, megpróbálom elhelyezni a dolgaimat a térképen. mindenesetre tartok tőle, hogy még elég messze vagyok az ikigaitól...
2020. november 7., szombat
2020. november 3., kedd
here be dragons
na jó, mostantól kizárólag az ilyen csomagolópapírban hiszek.
még nem tudom hogyan sokszorosítom majd ívnyi méretekben, de muszáj lesz rajzolnom ilyet és a hétszentséget is ebbe csomagolnom.
2020. október 22., csütörtök
An Irish Blessing
May the road rise to meet you
May the wind be always at your back
May the sun shine warm upon your face
The rains fall soft upon your fields
And until we meet again, until we meet again
May God hold you in the palm of his hand
And until we meet again, until we meet again
May God hold you in the palm of his hand
May the sun make your days bright
May the stars illuminate your nights
May the flowers bloom along your path
Your house stand firm against the storm
And until we meet again, until we meet again
May God hold you in the palm of his hand
And until we meet again, until we meet again
May God hold you in the palm of his hand
2020. október 21., szerda
2020. július 23., csütörtök
Dj Weaver - Come Into My Dream
örömmel jelentem, hogy megtaláltam a Táncos Lábú Hidraulikus Emelő zenéjét! (2:56-tól 3:49-ig, és újra, és újra.)
avagy innen végteleníthető.
2020. július 18., szombat
Eskimo Callboy - Hypa Hypa
ezzel a retrowave hangulatú videóklippel kívánok mindenkinek kellemes trance-metált!
2020. július 11., szombat
retrowave
meg nagyon élem most amúgy ezt az egész chiptune-synthwave vonalat, fogalmam sincs amúgy, hogy hova akarok visszanosztalgiázódni, amikor abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán létezett ilyen korszak, vagy csak képzelem, hogy ilyen lehetett (volna) gyerekkoromban, ilyen lehet autópályán száguldani a naplementében (nyilván mindig csak a nap felé, hogy annyival is tovább tartson), meg ha mernék egyáltalán autópályán vezetni, szóval ha így lenne, biztos nagyon menő lenne, de még itt nem tartok, csak hallgatom körbe-körbe, és elképzelem, ahogy (amikor?) minden neon (volt? lesz?), már nem szocreál, még nem cyberpunk, lehet hogy ehhez amerikában kell élni, ott vannak ilyen hosszú egyenes utak, ott van egyáltalán ennyi hely, ott játszódott a CC3 is, lehet hogy csak ezekbe a játékokba akarok visszajutni, nagyon jöhetne már az a nyári szünet, próbálok minél több hétvégét meghosszítani a hosszú hetek után, hogy annyival is messzebb legyen a következő munkanap, mert már szombat reggel elkeserít kicsit, amikor azt írja az ébresztőórám, hogy "holnapután 06:30", asszem mostanra találtam meg azt az avasi életérzést is, mint amikor imádtam uncsitesóméknál nyaralni ezen a dombon, az együtt lógás meg a játék miatt, meg hogy leküldtek minket labdázni, mi meg húsz percenként somfordáltunk a kaputelefonhoz, hogy fel lehet-e már menni gépezni, játszani a princeprenciával a fekete-zöld monitoron, meg náluk volt először internet, amin kb csak a dragonball meg a teveklub meg a larkinor ment, meg ott láttam a tévében a legtöbb akciófilmet félig, amiket azóta próbálok bepótolni, idén talán végre sikerül, persze nyilván nem lenne időm filmeket nézni, ha nem próbálnék minél többet kihozni az önkéntes karanténból, szegény szociális életem hogy meg fog lepődni másfél év múlva, mikor legközelebb kimerészkedek, de addigis megpróbálok magamnak annyi avasi nyarat összehozni szeptemberig, amennyit csak lehet, aztán meglátjuk, kihúzom-e a következőig, állítólag idén a karácsony is elmarad, meglátjuk majd...
2020. június 16., kedd
unatkoz
régi szép idők, amikor még néha ráértem unatkozni...
(mondjuk igazából jobb most, hogy annyi mindent lehetne végre csinálni, hogy már rég nem férek bele egy napba, csak ilyenkor meg jön a FoMO, hogy ezt mind kéne, és lám másoknak erre mind van is idejük, hogy sütiket sütnek meg újranézik a Star Warst meg kertészkednek meg megtanulnak rajzolni meg 3D nyomtatnak meg társasfigurákat festenek ki meg hegyet másznak meg könyvet olvasnak ráadásul többet is egy évben, csakhogy mások sokan vannak én meg egyedül és mégis szeretnék ennyi mindent csinálni mert annyira jó mindegyik és annyira jó lehet mindenkinek akinek ezekre van ideje, nyilván nekem meg azért jó mert van kutyám meg mert szépen rendezgetjük befelé a lakást meg mert melóban robotokkal játszhatok és néha még társasozni vagy gépen játszani is marad időm, de annyi minden jó van és annyi minden jó lenne, hogy már csak ezért is száz évig kellene élni, hogy az ember mindennek a végére érjen...)
(mondjuk igazából jobb most, hogy annyi mindent lehetne végre csinálni, hogy már rég nem férek bele egy napba, csak ilyenkor meg jön a FoMO, hogy ezt mind kéne, és lám másoknak erre mind van is idejük, hogy sütiket sütnek meg újranézik a Star Warst meg kertészkednek meg megtanulnak rajzolni meg 3D nyomtatnak meg társasfigurákat festenek ki meg hegyet másznak meg könyvet olvasnak ráadásul többet is egy évben, csakhogy mások sokan vannak én meg egyedül és mégis szeretnék ennyi mindent csinálni mert annyira jó mindegyik és annyira jó lehet mindenkinek akinek ezekre van ideje, nyilván nekem meg azért jó mert van kutyám meg mert szépen rendezgetjük befelé a lakást meg mert melóban robotokkal játszhatok és néha még társasozni vagy gépen játszani is marad időm, de annyi minden jó van és annyi minden jó lenne, hogy már csak ezért is száz évig kellene élni, hogy az ember mindennek a végére érjen...)
2020. február 13., csütörtök
ubi
tegnap a dobozolás okán előkerült a régirégi Nokiám, kiderült, hogy 6 év pihenés után még mindig működik (nyilván), és az első dolog, amit megpillantottam rajta bekapcsolás után, az egy főképernyőre kitűzött régi jegyzet volt,
miszerint
KOHÁSZOS UBORKA
miszerint
KOHÁSZOS UBORKA
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)