óraátállítás 2

amúgy ebben az a legszörnyűbb, hogy manapság már energiát sem spórolunk meg vele.

-3 mikrofon...

utálom, igazán utálom a tolvajokat.
pedig nem szoktam senkit utálni hosszabb távon, de őket de. és igazán.

.

egy sál.
ennyi maradtam.

hangos

"gyorsvonat indul tizennégyóra harmincperckor Miskolc, Tiszai pályaudvar felé a hatodik vágányról. felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonat menetrend szerint csak Gödöllő, Aszód, Hatvan, Vámosgyörk, Kál-Kápolna, Füzesabony, Mezőkövesd, Mezőkeresztes-Mezőnyárád, Emőd, Nyékládháza állomásokon áll meg."

a kulcsszó itt a csak.

figyelem

már több mint fél éve járok Pestre egyetemre, majd' minden reggel ugyanazon az útvonalon, és csak ma reggel tűnt fel, hogy a Vidámpark mellett jövök el minden egyes reggel. furcsa érzés volt.

amúgymeg ez mit tud? :o :)

yann tiersen - a secret place

azt hiszem, lassan videoblog leszek :)

sublime - what I got

régi davemirrás lazulós zene.
gimis nyárfíling, extreme-nézés a tévében, zenehallgatás, jóidő, semmi házi, számítógép, haverok, cangázás.

írzenekar

népművelés címén: mink, amint az ötvenes hermangálán előadunk. a hatodikok vagyunk a sorban, de a többieket is érdemes megnézni-meghallgatni, legalábbis akit érint.

csámisi - jó kis kávé

esetleg, ha valakinek fontosabb a hang mint a kép, akkor próbálkozzon ezzel :)

óraátállítás

kikapcsoltam az automatikus zenelejátszást, remélem sokak örömére.

amúgy arra jöttem rá, hogy évente igazából csak egyetlen egyszer tudom kialudni magam: amikor vissza kell állítani az órákat. az a plusz egy óra tart életben.

zenekarosdi

furán alakulnak ezek a zenekari dolgok.

az eddigi leghangosabb dobásunk, a Bárányfelhő jelenleg nem áll épp a helyzet magaslatán. bármennyire is bízom a zenekarban, a tagok kb négyhetede meglehetősen negatívan éli meg a zenekar jelenlegi helyzetét, és igazából nem vagyok benne biztos, hogy tudom is hogy miért. szóba jött nem is olyan régen egy pár dolog, ami nem volt jó, és jöttek az ötletek, hogy hogyan lehetne kijavítani. ezekből hosszadalmas (és így fölösleges) email-viták kerekedtek, hogy ki mit szeretne és ki mit nem... a zenekari vokálozások ügyében voltak szélsőséges javaslatok ("vegyünk be egy vokáloslányt!", "vegyünk be kettőt!") és semmittevős javaslatok ("szerintem jó úgy ahogy van, annyira azért nem szar!"), végül kompromisszumos megoldás született (kevesebb vokál, több odafigyelés), és ez az előre megszabott feltételeknek úgy hiszem, eleget is tett: ami nem ment azt nem erőltettük, cserébe jobban oda tudtunk figyelni egymásra; de még mindig nem tetszik mindenkinek. aztán volt új javaslat, miszerint legyen több szóló, de most épp ennek az ellenkezőjét javasolják többen is a zenekarból. valamint készülnek egy ideje új számok, de nem tetszenek mindenkinek. igaz, az eddigiek sem mind jöttek be a banda összes tagjának, de mindig volt négy-öt ember, akinek igen, és ezért a maradék hajlandó volt megtanulni. itt meg a zenei ízlés okozott vitákat: van, akinek elég négy akkord egy dalba, és van, akinek több kell ahhoz, hogy egy szám jó legyen. persze lehet egy dal attól jó, hogy négy villa van végig, de mivel nem punk zenekar vagyunk, ezen túl valami más is kéne egy dalba, hogy "legyen benne valami", szerintem. sokan vagyunk, sokfélét akarunk. de eddig valahogy ezek megfértek egymás mellett, most meg úgy tűnik, egyre kevésbé. én szeretem ezt a zenekart, bízom benne ahogy eddig is, de ez a sok negatív megjegyzés és hozzáállás kezdi elvenni a kedvemet az egésztől. mindenesetre én próbálkozom, mert volt ez jó is, és lesz is még, talán. ha Mindenki benne van...

az ír zenekarunk (Records of Guiness? Kill Kenny?) sikeres időegyeztetések hiányában szintén akadozik. az ötvenéves Hermangálára újra összeszedett formációval azóta kb két próbánk volt, de egyszer sem teljes legénységgel, és úgy néz ki, még egy jó darabig nem is sikerül egy helyre csődíteni egyazon napon mind a négy embert... de ha lesz még egy pár próbánk, akkor a "koncert előtti hangulat" talán lesz annyira erős, hogy egy vagy két teljes próbát is összehozzunk. de össze kéne, mert jó ez.

a kvázi egykoncertes Cserkesz gitártrió felfüggesztette működését: nincsenek már kiállításmegnyitók, amire hirtelen összeszednénk egy-egy dalt, és igazából az utóbbi időben (néhány évben) nem sok újat tudtunk összehozni. a címadó dalunk viszont még megvan, és én még mindig szeretem.

szóba jött egy blues zenekar is, vagyis szóba jöttem mint kisegítő gitáros, ha már az első (néhány) jelölt nem ért rá, de végül én sem, így ez ennyiben maradt.

mindezeken túl szóba van jőve még (ha jól számolom) két pici, két-kétfős formáció is, de tartok tőle, hogy ezek bármelyikébe csak nyáron fogok tudni bekapcsolódni, mert most a jelenlegi heti két napomba az első két zenekaron túl egy harmadik már végképp nem fog beleférni. ha már az első kettő sem mindig.

kíváncsi vagyok, mi lesz ebből...
a bárányfelhős dolgok talán ott változtak meg, hogy elkezdtük "komolyabban venni" a zenekart. eleinte örültünk, ha egy próbán eljátszottuk a megtanult feldolgozásainkon túl azt a néhány saját számunkat, és a szünetekben a hülyéskedésekből elég sok új dal ötlete született (amik aztán sajnos egy idő után, ha nem sikerült befejeznünk őket, elkezdtek elfelejtődni, pedig nagyon sok kis apróság volt, amit érdemes lett volna megcsinálnunk). jó hangulatúak voltak a próbák, legalábbis én jól éreztem magam.
most meg ott tartunk, hogy mindenki a zenekar jövőjén és távlati céljain gondolkodik, hogy hogy kéne profi módon csinálni, miért nem tartunk még ott ahol tarthatnánk, de együtt zenélni nem igazán szoktunk... a próbáink közbe jönnek a fellépések, így gyakrabban kell koncertműsorral készülnünk, mint hogy valami újat csinálhatnánk. ezért aztán jönnek az otthon előre megírt dalok, ami meg ugye megintcsak nem az, hogy együtt megcsináljuk úgy ahogy szeretnénk, hanem valaki megírta a többieknek, a többiek panaszkodnak ha a szólamuk nem tetszik nekik, az író meg panaszkodik ha a többiek nem azt játsszák, amit ő kitalált. persze sok taggal nehéz egyeztetni, hogy mindenkinek jó legyen, de elvileg nem lehetetlen.

tényleg nem tudom, hogy kellene.

egyetemi napok...

az elmúlt három órát azzal töltöttem, hogy kijavítsak egy hiányosságot az előző héti progházimban. kellett hozzá némi matek-átnézés ("mi is az a szinusztétel...?"), némi merő képernyőbámulás ("hol a francban lehet a hiba?!") és némi módszeres próbálkozás ("ha ezt most innen kitörlöm, akkor vajon jobb lesz?"). végre elkészültem vele, no nem úgy mint azt a tanár kérte, de működik. írtam neki egy levelet, hogy ha mégsem jó így, akkor még vasárnap éjfélig legyen időm kijavítani, megint.

ugyanez a vasárnap éjfél a határideje annak a programozásfeladatnak, amit a legutóbbi órán kezdtünk el, de nem sikerült befejeznem; és az óra végén feladott "rendes" házit is akkorra kell beküldeni. úgy nézem, vidám hétvégének nézek elébe... ma voltam egy jelekkorrepetáción (ezerötért...) és egy progkonzultáción, és még ki is aludtam magam, de most ez megint értelmét veszti, tekintettel arra, hogy lassan hajnali kettő lesz, és még be se pakoltam a pakkomat, amit holnap hazaviszek.

a progházin kívül el kéne kezdenem lassan a jelekházinak is utánajárni, de ehhez előbb meg kéne értenem az eddigi anyagot. amire persze nem lesz időm, mert kezdődik a zéháidőszak, szerdán matek, pénteken közgáz (hivatalosan mikro- és makroökonómia, nemhivatalosan "mikmak"), és ebbe a hétvégébe mindezeken túl egy bárányfelhős meg egy írzenekaros próbát is be kéne iktatni, meg némi alvást, meg egy csomó időt a Kedvesemmel meg a családommal... a haverokról nem is beszélve. szóval érdekes lesz...

viszont arra jutottam, hogy nem fogok többet itt nyavalyogni hogy így nehéz meg úgy nincs időm. majd ha történik valami csoda (vagy ha megbuktam :P), szólni fogok.

közszolgálat

a zene kultúra. a kultúra közszolgálat.
szerintem csatlakozzatok ti is.
és hallgassatok MR2-t :)

víz

...bár igazából már nem kéne fennakadnom a klóros vízen: a régi jó miskolci csapvíz már lassan egy éve ihatatlanul klóros, egy kis pohár víz is csak két perc után válik átlátszóvá. ezzel szemben itt Pesten a víznek hipószaga van. a csapvíznek. hipószaga. az íze szerencsére nem mindig (!) olyan.

reggeli élmények

reggel végre egyszer sikeresen elindultam az utolsó utáni pillanat előtt egy kicsivel, erre csak elment előttem a busz, láttam amíg a buszmegállóhoz sétáltam. pár másodperc múlva elment belőle mégegy... (innentől aztán várhattam, amíg a következő befut, de persze ő már nem sietett ennyire.)

de legalább amikor megkérdezte a tesitanár hogy merre jártam, válaszolhattam, hogy "lekéstem egy buszt. vagyis kettőt."

az uszodában megint ittam kb másfél liter klóros vizet, ez elég rosszul érintette a napomat.

de legalább ma azt is megtudtam, hogy a miskolci Megyei Kórház vizitdíj-automatáit átalakítják parkolóórákká.

tea

söríze van a hideg erdeigyümölcsös teámnak. most örülnöm kéne? :)

alvásigény

szörnyen, kimondhatatlanul, fejfájásig álmos vagyok.

koncert meg egyetem

voltunk ma ír koncerten VE-vel és SzP-vel, és jó volt nagyon. kéne nekünk is újra csinálnunk valami koncertféleséget... remélhetőleg fogunk, csak a próbákat kéne tudni újra összehozni - két vagy három rendes próba után már újra koncertképesek lehetnénk.

aztán két tárgyból bejelentkeztem korrepetációra, mivel a progházik miatt nincs időm semelyik másik tárgyra tanulni, és a nagyházit még ki sem adták. mivel nincs tavaszi szünetünk (jó, van egy húsvéthétfőnk, de ennyi), ezért nemtom mikor fogom utólérni magam. pedig utól kéne, mert kezd meginogni a műegyetemi létjogosultságom.

de ma megújítottam a diákigazolványomat, úgyhogy legalább még egy fél évig biztonságban érezhetem magam. megkapom a diákkedvezményt a múzeumokban.

hangulatjelentés

egész szimpatikus most a világ. otthon voltam és találkoztam a Kedvesemmel (bár elfelejtette elhozni a bérletemet), a barátaimmal (bár nem volt az a hűdenagy buli), volt egy egészen jól összeszedett koncertünk (bár nem volt az a nagy tömeg), nemrégiben felvett SzP egy számot nálunk és jó lett (bár a szomszédok biztosan panaszkodni fognak), volt borongós idő és nosztalgikus hangulat, volt népszavazás (amúgy miért is kell mindhárom kérdésre ugyanúgy válaszolni? egy olyan plakátot sem láttam, hogy "nem-nem-igen" stb.), volt vonatozás SzP-vel, tervbe jött egy zenekar FT-vel, egy koncert holnap estére (kivételesen nézői szemszögből), és... most olyan nyugodt minden.

de majd meglátjuk, mi lesz. nem mindig érzem úgy, hogy tényleg kellett nekem ez az egyetem. rengeteg mindent tanulnék szívesen, bölcsésztárgyaktól kezdve az építészeten át a dzsesszbőgőzésig (mondjuk), de a mostani tárgyaim közül van, amit kihagynék. de állítólag ez mind-mind nagyon fontos. ám legyen. de azt azért vésse az eszébe az egyetem, hogy bár mindhárom felvételi jelentkezésemmel villamosmérnökit jelöltem meg, én NEM villamosmérnök akarok lenni. és ehhez tartsa magát.

amúgy újra Pesten. néha már szombatról vasárnapra múló éjszaka, Miskolcon is azt álmodom, hogy péntek van, és végre mehetek haza. olyankor annyira jó.

no komment? :P

kiegészítés Bemapoe észrevételéhez: a rövid bejegyzésekhez csak akkor érkezik sok megjegyzés, ha az embernek sok olvasója is van hozzá :)

to boil

reggelente a fürdőszobában a villanybojlerből hallani, ahogy a tetőn búgnak a galambok.

deerős.

errata

a Galaxis Útikalauz törülközőkről szóló cikkének angol eredetijében a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadja "...észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő se lát téged - annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó".

tej

tejet szinte kizárólag fehér belsejű bögréből iszom.
csak hogy tudjátok.

cavintálás

...és csak állok a konyha közepén, kezemben egy tekercs alufóliával, és azon gondolkozom, hogy mégis mi a fenét akartam becsomagolni.

úgy érzem, az agyam valamiért nem bízik meg bennem.

barátok

hogy mit értek barátság alatt?

hogy ha elhív valahova, akkor nem keresek egyből kifogást hogy miért nem érek rá.
igazán röviden ezt.

bővebben? ha szívesen vagyok valakivel a szabadidőmben, és nem feszélyez a társasága még akkor sem, ha nem beszélünk semmiről sem éppen. ha tudunk ülni egymás mellett egy-egy sörrel vagy cherrycoke-kal, csendben nézni el messzire és gondolkodni. ha vannak közös emlékeink, amiket jó visszaidézni, amik néha előjönnek sztorizgatás közben, és utóbb lehet (és érdemes) rájuk nosztalgiával gondolni. ha tudunk együtt zenét hallgatni még akkor is, ha magunktól sosem hallgatnánk a másik zenéjét. ha hogyha megkér valamire, akkor azt lehetőleg minden más tennivalóm elé helyezem. ha fejből tudom az otthoni telefonszámát.

és hogyha sokat mesél, az életéről, a dolgairól, magáról, akár olyanokat is, amiket nem mond el akárkinek. vagyis ha megbízik bennem.

de amúgy a felületes szemlélő valószínűleg csak az elsőt látja, azért is írtam azt, röviden. mert nekem ez a barátság-dolog egy kicsit furcsa. nincs olyan "Nagy Szó" jelentése mint a filmekben vagy mint... nem is tudom. látszólag tényleg nincs. hiszen ha nem hívom őket mindig hogy menjünk valahová, vagy ha nem beszélem meg velük a dolgaimat, az így nyilván nem is jelent túl sokat. mert mindössze annyiról van szó, hogy éppen csak akkor megyek velük, ha elhívnak valahova, hogy néha csak hallgatunk, mert neki nincs éppen mit mondania, nekem meg amúgy sincs, hogy a történeteinket csak ők mesélik, mert én nem emlékszem rájuk... de nekem éppen ezek a "csak"-ok azok, amitől ők a Barátaim. ennyi csak. (mert ennyi ez.)

egyébként van összesen öt vagy hat Barátom, húsz-huszonöt Haverom, rengeteg ember, Akiket Kedvelek (de gyakorta nem tudom a nevüket), és még több ún. Ismerősöm, akiknek általában csak a nevét tudom...

tablovak

attól tartok, néhány tablókép, amit kaptam, az elmúlt egy év folyamán kiesett a tárcámból. nem sok, de éppen elég.

most szomorú vagyok.

zenélgetés

kicsit zavaró az embereknek az a tulajdonsága, hogy mindig véleményük van.

régen, amikor kaptam egy gitárt és a suliban pengetgettünk egy(-két) barátommal egyszerű és gagyi kis dolgokat, az emberek elkezdték mondogatni, hogy detökjó, meg ilyenszuper az egész, meg hogy mekkora nagy tehetségem van, miért nem mutatok meg többet belőle. persze én tudtam hogy csak fél éve van gitárom, nyilván nem megy olyan jól, mint azt ők gondolják. aztán én ott maradtam a gagyi kis dolgoknál, megtanultam hozzá pár látványos fogást (egyesek "villa" néven ismerik) és gyakorolgattam. továbbra is játszogattunk egy(-két) barátommal, és az emberek továbbrais mondogatták, hogy detökjó. néha énekelgettem hozzá, amit amúgy sosem tudtam ugyanabban a ritmusban tenni, ugyanazért, amiért zongorázni sem tudtam megtanulni: egyszerre két különböző dallamot képtelen vagyok pontosan kicsiholni magamból. vagy az egyik csúszik el, vagy a másik ritmusa idomul az előbbihez. mindenesetre egyre többen mondták, hogy énekeljek sokat, mert jó hangom van hozzá. ezt addig-addig folytatták, hogy (sajnálatomra) elkezdtem elhinni magamról, hogy denagykirály vagyok én egy gitárral a kezemben, ha ennyien és ennyire mondják, akkor biztos van benne valami. innentől jött három dolog: elkezdtem merni énekelni gitározás közben, azzal a reménnyel, hogy majd összeérik a kettő; jött egy zenekar, amiben lehetett dalokat írni meg feldolgozásokat játszani, és ez nagyonnagy királyság ám; és (mindettől függetlenül) elkezdett nem maradni időm a gyakorlásra.

most ott tartunk, hogy végre újra tudom, hogy nem én vagyok a nagyonnagykirály (bár még mindig van aki úgy gondolja, és ennek még mindig nagyon örülök, de most már csak azért sem vagyok hajlandó hinni neki(k). majd akkor, ha én is úgy gondolom: megdolgoztam érte.), és hiába szerettem meg az éneklést gitározás közben, egyesek folyamatosan szidják, hogy így nem kéne meg úgy szar meg mittudomén. nekem tetszik, nyilván lehetne jobb is ha nem egyetemre járnék hanem amikor kedvem támad, leülnék és gyakorolnék... de egyre kevésbé tudom hogy mi legyen. én szeretnék jól énekelni és gitározni is, de azt is szeretném, hogy amíg nem megy jól, addig nem dicsérjék ennyire, és amikor jól megy, akkor ne szólják le folyamatosan.

különben meg amúgyis antiszoc vagyok.

csinálnom kéne valamit. vagy új zenekart, vagy legalább egy szólóalbumot.

tudna adni időt valaki? valaki?

régi dal

kiskoromban az autórádióban két dalt imádtam nagyon, ha szólt.

ez az egyik, a másikra nem emlékszem.