hogy mit értek barátság alatt?
hogy ha elhív valahova, akkor nem keresek egyből kifogást hogy miért nem érek rá.
igazán röviden ezt.
bővebben? ha szívesen vagyok valakivel a szabadidőmben, és nem feszélyez a társasága még akkor sem, ha nem beszélünk semmiről sem éppen. ha tudunk ülni egymás mellett egy-egy sörrel vagy cherrycoke-kal, csendben nézni el messzire és gondolkodni. ha vannak közös emlékeink, amiket jó visszaidézni, amik néha előjönnek sztorizgatás közben, és utóbb lehet (és érdemes) rájuk nosztalgiával gondolni. ha tudunk együtt zenét hallgatni még akkor is, ha magunktól sosem hallgatnánk a másik zenéjét. ha hogyha megkér valamire, akkor azt lehetőleg minden más tennivalóm elé helyezem. ha fejből tudom az otthoni telefonszámát.
és hogyha sokat mesél, az életéről, a dolgairól, magáról, akár olyanokat is, amiket nem mond el akárkinek. vagyis ha megbízik bennem.
de amúgy a felületes szemlélő valószínűleg csak az elsőt látja, azért is írtam azt, röviden. mert nekem ez a barátság-dolog egy kicsit furcsa. nincs olyan "Nagy Szó" jelentése mint a filmekben vagy mint... nem is tudom. látszólag tényleg nincs. hiszen ha nem hívom őket mindig hogy menjünk valahová, vagy ha nem beszélem meg velük a dolgaimat, az így nyilván nem is jelent túl sokat. mert mindössze annyiról van szó, hogy éppen csak akkor megyek velük, ha elhívnak valahova, hogy néha csak hallgatunk, mert neki nincs éppen mit mondania, nekem meg amúgy sincs, hogy a történeteinket csak ők mesélik, mert én nem emlékszem rájuk... de nekem éppen ezek a "csak"-ok azok, amitől ők a Barátaim. ennyi csak. (mert ennyi ez.)
egyébként van összesen öt vagy hat Barátom, húsz-huszonöt Haverom, rengeteg ember, Akiket Kedvelek (de gyakorta nem tudom a nevüket), és még több ún. Ismerősöm, akiknek általában csak a nevét tudom...
