elvágyódás

odakint a Földön esik.

idebent is esik, legalábbis az altatódal hátterében, amit épp hallgatok. szomorú írzenés hangulat van, bár végighallgattam a blogomon az elmúlt egy év zenéit, most épp ilyen, és úgy néznék Gyűrűkurát, vagy kirándulnék egy faluban, vagy sétálnék középkori forgatagban, vagy mennék el valahova este, ahol nincs hideg, színes lampionok vannak, sört mérnek és húsokat sütnek, és zene is lehet valahol, meg emberek, beszélgessenek emberek, fiúk és lányok, legyen Elte Btk és Könyvtárklub Csámisivel (Paganzával) és legyen ott Petya meg a barátai, meg a srácoklányok közül aki épp Pesten van, meg Kistürüpp, és aki meg nincs Pesten az jöjjön fel biciklialkatrészért vagy koncertre vagy tudomisénmiért, és ha már tavasz van, már majdnem nyár, és egyetemi fesztiválok és napok és bulik, akkor ne kelljen már zéháról zéhára készülnöm, hanem lehessen már suli után _bármi mást_ csinálni, meginni valamit, kiülni bárhova zenélni, nyelvösszebotolva nyelvészekkel beszélgetni, külföldiekkel külföldiül kommunikálni próbálni, aztán épp elcsípni egy éjszakai buszt és hazajönni és nyugodtan aludni, és másnap későn kelni és reggelit csinálni és aztán akár egyetemre menni. sokkal jobb lenne így...

ehelyett tegnap is éjjelig tanultam, ma is, és szerintem holnap is ez lesz. aztán hétvégén egy nap kultúra, aztán még egy hét végigtan. és aztán már egészen nyugodtan kezdődhet a vizsgaidőszak...