na most érzem azt, hogy nagykorúság meg egyetem ide vagy oda, újra 17 éves akarok lenni, és zenekart akarok alapítani azzal a lendülettel és odaadással, amit csak a tizenévesek tudnak, nyúlszívvel-lélekkel. még akkor is, ha
mit gondoltam én akkor a világról.
sőt, talán éppen azért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése