"üvegszilánkkal karcolom neved a karomra nekem fontos hogy ott légy a húsban hegesedj rám öregkoromra bőröm kerítés szilvafával te ott alvadsz nyugodtan"

(Vad Fruttik - Üvegszilánk)

máskülönben nagyon nem szeretem az ennyire nyers verseket / szövegeket - nem tudok most jobb szót rá: ami ennyire anyagi, ennyire szövetszerűen tekinti csak az embert, és ami mindezt még szépnek is szánja -, de ezt a szöveget muszáj. köszinyina.