amikor egy szakcikkben azt olvasom, hogy "itt ez az egyenlet, meg itt ez a másik, ezeket kivonjuk egymásból, Fourier-sorba fejtjük, majd sorba rendezzük és megoldjuk az így kapott végtelen számú egyenletet, és ezek közül az egyiknek a megoldása...", kissé mindig meglepődöm egyesek fölösleges idejének mennyiségén.
másrészt eszembe jut a végtelen számú majom esete a végtelen számú írógéppel, és máris nem tűnik annyira komolynak az egész.
2 megjegyzés:
hát mert te a mai napig egyesével oldanád meg a végtelen egyenletet, nemdebár?:)
"Szorgos Szilárd felírta a pozitív egész számokat egytől ezerig..." :P
Megjegyzés küldése