madár

nemrég kikerült az erkélyünkre egy madáretető.

igazából az egész erkélyen nem fér el több minden, mint egy madáretető, esetleg még egy kisebb madár mutatóba, de egy régi virágcserépből kiálló, felismerhetetlenné száradt fás szárdarabra pazarul rá lehetett biggyeszteni egy almát, két magas peremű virágalátét pedig kiváló szolgálatot tesz itatóként és etetőként.

aztán egy-két nap szomorú érdektelenség után végre megjelent egy széncinke, aki aztán többrendbelileg visszatért, végigkóstolgatta a dolgokat, aztán gyorsan meglógott. azt hittem, a madarak ha találnak valami ehetőt, addig ülnek ott, amíg minden el nem fogy, de úgy tűnik, ez csak a kutyákra jellemző (vagy a kisgyerekekre ebédeltetéskor, szülői felügyelettel és spenóttal).

aztán arra jutottam, hogy lehet hogy egyszerűen nem szereti a mazsolát, mert mindig szétdobálta az erkélyen, amit kicsipegetett a kikészített műzliből. de az is lehet, hogy pont azért járt ide, hogy szétszórhassa a mazsolákat, mert mióta kimentem és kiettem a tálkájából a maradék mazsit, nem jön.

erre jöttem rá.