Vivaldi

és akkor felszállt a barnára sült, napszemüveges, félmeztelen-kertésznadrágos, borostás fickó a villamosra, megszívta az orrát, két kézzel felkapaszkodott a legmagasabb kapaszkodóra, felhúzta a lábát, hintázni kezdett, és közben Vivaldit fütyült -- Vivaldit! ráadásul gyönyörűen --, majd a következő megállónál letette a lábát, csúnyán nézett mindenkire, megropogtatta a nyakát, "áh, ez jól esett", mondta, majd leszállt.