számvétel

és hát azóta eltelt majd' két hónap, én meg nem írtam ide egy árva sort se.

mondjuk mit is írnék. új rekord, lassan negyven napja fáj a torkom. egy hétből két napot Pesten vagyok, a maradék ötöt azzal töltöm, hogy várom azt a kettőt. (eddig olyan, mint egy számtanpélda.) eddig többet láttam Miskolcot sötétben mint világosban, de az arány lassan végre javulni látszik. a munkahelyen töltött óráimnak száma a korábbinak kb másfélszerese, de legalább kétszer annyinak érződik. ezen valamit javítanak a bő félórás reggelik és ebédek, a kantin egyébként nemrossz, van ham&eggs. van labor, ahol nincsenek cuccok, és amit rendeltünk, arra meg talán nincs is pénz, de ha van, az se biztos, hogy egyhamar kiderül. bár itt csak "sima" beszerzés van, mégis lassabb, mint a közbeszerzés volt. az első héten több b@zmeget hallottam, mint az MTA-n négy év alatt összesen, mindenki mindenkit elküld az anyjába, de végül soha senki nem megy oda. a munkacsapatom egész jól indult, de közel a fele már elhagyta a köteléket, és nem tudni, hogy mi lesz velünk a továbbiakban. már a cégnek sem az a neve, mint ahová tavaly jelentkeztem, és rövidesen még drasztikusabban változni fog. van több tucat HBR, amit nem értek, és van több száz név és arc, amit nem tudok megjegyezni. vannak gyártósorok, ahol kezdetben fogalmam se volt hogy mi történik, de ez legalább azóta se sokat változott. vannak folyamatok, amiket elvileg majd fejlesztenünk kéne, de valójában azok sem mind ismerik, akik dolgoznak vele, és konkrétan betanítani se tanít be senki. eddig egyszer kellett mennem megjavítani valamit, de a hiba elmúlt, mire bemutatták. (aztán belevágtak egy csavarhúzót, hogy újra előjöjjön, mert valójában az volt a baj, hogy hibás volt a hiba.) nemrég megtudtam, hogy van egy másik labor, ahol szintén csinálnak olyan méréseket, mint amiket én szerettem volna csinálni (nálunk elakadt a dolog ott, hogy hogy szerzek egy tartalék ipari tesztgépet, és hogy viszem fel a gyártósorról a tetőtéri zajkabinba, ahova be se fér). megpróbáltam bekéredzkedni ebbe a laborba megnézni egy mérést, erre leszerveztek nekünk egy időpontot, amire a kollégák nem küldték el a megbeszélt mérnivalót, és én lettem a hibás, hogy miért szervezkedek. mondjuk az első sori látogatásom is azzal indult, hogy véletlenül megszakítottam egy mérést, mert mondták ugyan, hogy menjek be nyugodtan, csak azt nem tették hozzá, hogy ettől viszont a biztonsági leállító is működésbe lép majd, és mivel kb 12 másodperces ütemidővel esnek le a sor végén a kész termékek (jobb esetben nem szó szerint), a következő fél perces magyarázkodással kb száz eurót dobtam ki az ablakon. (mivel ez üzleti titok, a számokat természetesen megváltoztattam.) mivel munkahelyen csak céges email van, a magáncélú postafiókom kezd teljesen szétcsúszni, gyűlnek az olvasatlan levelek tucatjával, és már szűrőket sincs kedvem beállítgatni, hogy legalább ne lássam őket. az MTA-ról kapott segítségkérő leveleknek hála több hasznára voltam a volt munkahelyemnek, mint a mostaninak. itt pénzt eddig még csak egyszer küldtek, akkor is csak fél adagot, viszont valamiért felajánlották, hogy megcsinálják a 2016-os adóbevallásomat, pedig akkor még nem is itt dolgoztam.

úgyhogy most az van, hogy még nagyon mennék vissza Pestre, bár elég lenne két nap, ha amúgy a többi napon Rica is itthon lenne; nagyon várom már a jóidőt, hogy egész sokáig világos legyen; hogy a meló utáni idő ne csak abból álljon, hogy hazajövök, megnézem a nemcéges emailjeimet, eszem és alszom; hogy újra legyen időm játszani vagy sorozatot nézni vagy filmezni esténként; hogy ne keljek minden reggel negyedhétkor álmosan... hogy legyen kicsit jobb ez, mert bár most annyira azért nem rossz, de a jó az nem ilyen.