demotiváló

túl sok demotiváló posztert néztem az elmúlt hónapokban.

kezdenek hatni.

reuse

egészen a szívemhez nőtt ez a világítótornyos falinaptár így három év alatt.

összefoglaló

úgy terveztem, hogy majd vezetek naplót jól a "szünetemről". évek óta nem volt ilyen téli szünetem, hogy ráérjek, és meg kell mondanom, ez utóbbi tényleg tök jó dolog. kár, hogy a következő két évben megint csak nyáron várható ilyesmi. aztán végül nem sikerült naplót vezetnem a szabad napjaimról, pedig történt sok dolog. voltam a Hermanban, és tényleg meglepően sok lány jár oda; mondhatni bődületesen sok. cserébe a HermanHétből kb csak egy jurtát meg a plakátokat láttam, mivel végül gyakorlatilag végig egy 8 m^2-es helyiségben ülve gitároztunk, hogy felkészüljünk egy koncertre, amiről egy nappal a fellépés előtt derült ki, hogy főműsoridőben lesz, és még közönség is lesz. aztán olvastam is valamennyit, meg gépezni is volt időm végre, és még 1-2 film is belefért. most meg új tanév, új csoporttársak, megint nem fogok ismerni senkit, egészen remek. de legalább koncertek, na azok lesznek most dögivel, és az első 2-3 hétben talán még időm is lesz elmenni rájuk...

ponthatár

most jöttem rá, hogy milyen durva, hogy a négyes BSc-diplomámat gyakorlatilag 4 pont választotta el a bukástól... kettes meg hármas nem játszott; vagy bukás volt, vagy négyes. és a kettő között mindössze négy pont volt. egy 90 pontos írásbelin. ez két darab feladat. kettő.

zenélős

nem megy most ez a zenélés-dolog.

valami hiányzik, de nem tudom hogy mi az. itt ülök a gitárral, szakadnak el a húrok, és nincs igényem, nincs miért felhúroznom, minek, úgyse szólal meg úgy, ahogyan kéne neki. nem szólnak a dallamok, elfelejtem a szövegeket (nagy részét nem is tudtam soha), eltévednek az akkordok, és nincsen semmi, semmi ötlet. régen lejegyzetelt dallamfoszlányokból élek évek óta, amelyeket azért jó hogy felírtam, mert újrahallgatva teljesen idegennek hatnak, mégis nagyon tetszenek (nyilván tetszenek, állítólag én írtam őket). szövegek sincsenek már nagyon rég, (nagyon régen,) és hiába volna rá igény, nem, valahogy nem megy ez az egész.

az írzenélős duó mondjuk egész jól megszólal, bár fél csapattal az is csak félgőzzel; de olyan igazi együttzenélős bandás dolog nem volt nyár óta, és előtte is csak néha, pedig néha nem baj. lehet hogy ez hiányzik, egy zenekar akikkel lehet lógni, akik hoznak témákat, amiket össze lehet rakni közösen, és úgy szólal meg, hogy mindenki ugyanúgy benne van, és tetszik is mindenkinek. nyilván ehhez nyár is kell, meg csakúgykoncert a haveroknak, ettől jó (na mitől, na mitől).

talán ha nem hallgatnék napi 15-16 órában zenét, még új dolgok is eszembe jutnának.

kinyilatkoztatás

a leves nem étel.

nahát

még amikor hazaindultam Budapestről az ünnepekre, akkor csodálkoztam el azon, hogy oké hogy mindenki hazamegy a családjához, de vajon a jegypénztárnál a sorban előttem álló hintaló hova utazhat?

aztán a Miskolcra érve azon csodálkoztam el, hogy míg a szobámban meg lehet fagyni, a Tiszai aulájában padlófűtés van, bezzeg.

harmadszor pedig azon kellett elcsodálkoznom a hazafelé tartó villamoson ülve, hogy amíg nem jártam itthon, Miskolcon bevezették az eddigi piros, sárga és zöld közlekedési lámpák mellett a kék színűt is, viszont arról fogalmam sincs, hogy vajon mit jelenthet.

pontozás

az milyen már, hogy az MSc felvételin egy alsó ponthatáros kettes írásbeli ugyanannyi pontot ér, mint egy 3.8-as összesített átlag?

(az meg pláne milyen, hogy az előbbi is elég a felvételhez.)

dől a lé kifelé...

miután a bank jóváírt a számlámon 18 forint 67 fillér kamatot, levont belőle 3 forint 73 fillér kamatadót, majd küldött erről egy értesítő SMS-t, és utóbbiért levont 20 forintot...

hát így aztán mindjárt más.

vízigény

most valahogy úgy szeretnék lemenni Zsóryba a srácokkal, Magusozni, DVD-ket nézni, filmet forgatni, zenélni és strandra menni. kár hogy január van.