hosszas várakozás után végre sikerült megnéznem a Becstelen Brigantikat, és... nem nyert. persze tudom, hogy mostanában menő dolgokat nem kedvelni menő, mindenesetre ez a film nekem olyan volt, mint egy Mephisto, amiben többet lőnek. és mivel már a Mephistót sem szerettem, a lövöldözés nem sokkal tette jobbá az élményt.
német (film)színházas helyszínek, nyájaskodó náci tisztek mindenütt, SS jelzések hatására a teremben megfagyó levegő - ez nekem egy mozifilmben a legkevésbé sem szórakoztató miliő (mondjuk máshol sem). aztán feltűnnek az amerikai zsidók, akik mosolyogva mészárolgatják a németeket. előbbieknél ez a skalpolósdi nem tudom honnan jött, Brad Pitt eddig ebben a filmjében tűnik a legkevésbé amerikainak ever, nemhogy indiánnak... aztán van egy kocsmajelenet, ahol mindenki meghal tök fölöslegesen, meg van egy mozigéptermi jelenet is, ahol szintén fölöslegesen hal meg a jelenlévők fele (spoiler: a mozis csaj lelövi a náci fickót, aki rátörte az ajtót, azután odamegy simogatni a lábát, csak azért, hogy az is lelőhesse őt) (de az se volt rossz, amikor a néger csávó rázárja a nézőtéren ülő teljes német vezérkarra az összes ajtót, miközben nemhogy a vécéről visszatérő Führerbe, de egy nyamvadt őrbe sem botlik bele - majd a fent említett náci fickó simán kisétál a nézőtérről, hogy aztán kinyírhassák egymást a vetítős lánnyal). szóval ezeknek a számomra érthetetlen jeleneteknek is köszönhetően végül nem maradt olyan szereplő, akinek szurkolhattam volna, anélkül pedig egy akciófilm semmit nem ér. a wikipédiáról kellett megtudnom, hogy nem csak Brad Pitt meg a német nyomozó voltak amúgy főszereplői a filmnek, hanem összesen vagy nyolcan, akik nem mellékszereplőnek lettek volna szánva, pedig vagy meghaltak a film felénél, vagy ha nem, hát akkor sem ismerném fel őket, ha előttem lenne egy moziplakát. (mondjuk az is igaz, hogy Christoph Waltzot sem ismertem meg, pedig egy hete láttam a Django főszerepében...)
ráadásul a film egyharmadában beszélnek csak magyarul (angolul), egyharmadában franciául, a maradékban pedig németül, ami külön idegesített, hogy miért nem lehet rendesen leszinkronizálni egy filmet, miért kell vagy kétharmadrészt, vagy egészében feliratokat olvasni. (lehet, hogy ezért sem sikerült megjegyeznem a szereplőket, hiszen a feliratozás miatt sosem néztem az arcukat, amikor beszéltek.) jó, tudom, mindent szinkronizálva a nagy lelepleződések meg az az egy akcentusos poén nem működött volna, de ez így nekem sokkal zavaróbb volt. és mindehhez sikerült még mind Churchill, mind Hitler szerepére olyan színészeket találniuk, akik nagyon nem úgy festettek, ahogy vártam volna. előbbit konkrétan fel sem ismertem, pedig a színész, hogy hitelesen játszhassa, állítólag több tucat filmet nézett meg róla a forgatás előtt. (mondjuk lehet, hogy kettőnk közül ő tudja jobban, hogy is nézett ki Churchill.) Hitler pedig ez alapján a film alapján maximum egy harmadik helyet hozhatott volna el egy vasmegyei hitlerhasonmás-versenyen.
hát kár. megint úgy jártam, mint a Padlással: túl sok jót hallottam már róla korábban, és ezért túl sokat vártam a filmtől is. ha ajánlhatok valamit, inkább a Djangót nézzétek meg. az legalább - még a véresebb jelenetei ellenére is - szórakoztató volt.
