AFZ - Tépj függönyt (Subscribe cover)

meg kellene tanulnom zongorázni.

Kassa

ejha, most elutazom Kassára, mert van ott egy krosszmodális konferencia, ami állítólag profilomba vág, úgyhogy menjek, de én nem tudok kassaiul, és míg a többiek poszterrel mennek oda, én vonattal...

dúm

miért 26 évesen kell megtudnom, hogy a Doom zenéje igazából blues?!

kerekek

napról napra kerekebb verebek járnak ide az etetőre :)

friolero

továbbá azt is érdemes tudni, hogy valójában én egy spanyol Friolero vagyok.

Eurovíziló

bár az idei Dalfesztiválról megint csak a döntő napján szereztem tudomást (miután a válogatón kiejtették a Depressziót a harmadik forduló táján), és azt is csak fél füllel hallgattam végig, arra jutottam, hogy gyorsan végigpörgetve a (zelő)döntősöket megszavazom én is a legjobbakat, hogy a világ ne legyen szegényebb ezzel az információval.

• az ötödik helyet az Albán Zanzibár kapja, akik mennyivel jobbak lehetnének, ha gyúrnának még kicsit a hangszerelésen, és pont egy fokkal metálosabbra vennék a figurát a vonósos popos rockballada helyett.
• a negyedik hely a Bajszos Franciákat illeti, akik szerintem simán vannak olyan jók mint Fluortomi diszkóbetétjei, és pontban méltatlanul alulreprezentálttattak a dalfesztivál döntőjében.
• a dobogó harmadik fokára az Ukrán Jacksonlány léphet fel, akinél az öltönyös árnyjáték nagyon jól magával viszi az Az én szívem kis óra... c. gyermekdal fankis változatát.
• az ezüstérmet az Örmények Az Egysoros Refrénnel kapják, mert ilyen szépen felépített szimfo-romantikus soft-dubsteppet még életemben nem hallottam, de annyira, hogyha lehetne ilyet csinálni elektromos gitáron, hát csinálnék ilyet.
• a győzelem pedig egyértelműen a Kállay-Saunders kettősé, akik végre igazi sportolós dáren'bézt hoztak el a jónépnek, amire kiválóan lehet csapatni a kilométereket majdnem bármilyen közlekedési eszközön, ami elég gyorsan megy.

a vigaszdíj pedig a Lengyel Lányoké ezért a kimondottan szörnyű dalért, aholis viszont nem tudok szó nélkül elmenni a népzenei betét és a köpülős lányok mellett.

Nickel Creek - Beauty and the Mess

hú de régóta hogy szeretem ezt a dalt!
köszönet érte Pistikének, külön.

posztgraduális

így, hogy közvetlenül a régi egyetemem mellé járok dolgozni minden nap, egy csomószor gondoltam már rá, hogy milyen jó is volt annak idején tárgyat felvenni, izgulni hogy jól sikerüljön az órarendem, hogy végül majd elinduljon az a kurzus, amit végre már csak azért veszek fel, mert érdekel, és nem azért mert muszáj, szóval ilyenkor néha elgondolkozom, hogy nem lenne-e jó még 1-2 évig egyetemistának lenni. aztán amikor péntek este kilenckor végre hazaérek az órámról, és nekiállhatok készülni a másnap reggeli dolgozatra (ahelyett hogy játszanék a számítógépen, mint minden normális ember), olyankor valahogy kicsit meggondolom magam.

(de legalább Scootert hallgatok közben, ahogy régen is, szóval igazából ez nekem jó.)

reng

nahát, az első földrengés, amit átéltem.
mondjuk kicsit aggódom, hogy mégsem az volt, mert Türüpp nem ébredt fel rá, Facebookon még senki sem írta, és a foldrenges.hu-n sincs még fent, pedig már majdnem másfél perc eltelt. akkor honnan tudhatom, hogy az volt?

hm, ha kézzel írok, úgy tűnik, beremeg az asztal, attól meg a padló.
úgy tűnik, én kiáltok, nem a föld dübörög.

április

időpont kitűzve :)