zoll

rendeltem egy ajándékot karácsonyra Angliából, mert közelebb nem lehetett kapni. akciós termék, 48 penny. legalábbis azt hittem.

• termék ára: 240 Ft
• szállítás: 2100 Ft
• vám: 133 Ft
• vámkezelési díj: 1300 Ft

vagyis majdnem 15x annyiba került, hogy eljusson Magyarországra a cucc, mint maga a cucc. a tervezett szállítási idő után két nappal. és még sorba is kellett állnom érte a postán.

legközelebb inkább érte megyek Angliába.

beugró

- mi volt ez a zaj?!
- nyugi, ez csak annak a hangja volt, ahogy a macska beugrott a hűtőbe.

tab

 "ha valaki Zsül, akkor már legyen szíves tabulátort használni."

WattaJam - Halványlila Dunszt

ezt pedig itthagyom, ha már megjelent:

zenélnek és énekelnek: WattaJam (korábban AcousTr!ck)

felvettem és kevertem: én

rémál

asszem most sikerült először klasszikusan, filmesen, drámaian rémálomból ébrednem.

arra keltem, hogy azt kiabálom: "nem kérek takarítást!".

visszavált

jól megy ez a palackvisszaváltás. reggel kutyasétáltatáshoz levittem három palackot, amit sikeresen visszaváltottam, majd utána találtam még ötöt. ezért visszafelé megint útbaejtettem a visszaváltót, ami viszont azóta már betelt, úgyhogy végülis több palackkal értem haza, mint amennyivel elindultam.

de legalább újabb 150 forinttal gazdagodott az állatmenhely.

pink

holnap a Pinktóber jegyében rózsaszín ruhák viselésével fejezhetjük ki támogatásunkat e nemes ügy iránt.

sajnos egyelőre nem találtam itthon olyan rózsaszín ruhadarabot, melyben egyértelműen látható lenne, hogy az egészséges női mellek lelkes támogatója vagyok.

tsiga

szóval valaha, még azokban az időkben, amikor az internetezés külön program volt, amikor minél kevesebb perc alatt sorra megnéztem azokat az oldalakat, amelyek fel voltak írva, aztán gyorsan kattintgattam kicsit, de csak azokat a képeket töltöttem be, amelyekre tényleg kíváncsi voltam, aztán gyorsan lementettem az olvasatlan emaileket txt-be, majd lecsatlakoztam a netről, amíg megírtam a választ rájuk, hogy addig se ketyegjen a percdíj, szóval valaha a régi internetekben rábukkantam pár, a tolkien.hu fórumáról származó bejegyzésre, melyek egy meztelencsiga nevű tag verseit osztották meg és dolgozták fel nagy lelkesedéssel, és most eszembe jutott, hogy annak idején én is írtam rá egy hozzájárulást, de nem osztottam meg senkivel. most pedig itt az ideje, még ha minek is.

előbb tehát a két eredeti.

"VERSEK, meztelencsiga TOLLÁBÓL!!!

zörög a hulla
-------------
zörög a hulla csatog a dob
csattog a dob zörög a hulla
zörög a hús csattog a dob
csattog a hús zörög az üst
zörög ba tél meg a táj, meg szóval minden zörög


cím nélkül
----------
most hogy sötéten izzik a galagony a mélyben
torkolló esöst volt ott bent imárron
kattog sereg pörög forog de velünk van

temesi gond velem lessz még ma is
pompejj fényei fényei tündökölnek
hurrá
hurrrrá
hurrré

takaróm alól kifityen a lábam
fázik a seggem is de nincs ki megvakarja
letérdelek jó anyám mellé
és sírok mint a tarja a hentesboltan

de nem halt meg fertõ mocsok és semmi
talán kapok ma is enni
pompejbe bevezették a gázt
hurrá
hurrrrá
hurrré"

Szakadék

És a nem alvás éjszakája is csak-csak eljõ

És várja már, a rét a vért meg a tarja

És Pompejj egén még gázból van a felhõ

És csurran-cseppen, de nincs ki megvakarja

És nem álmodik, kinek nincs tetõ felette

És nem zörög, hogyha jól odakötözték

És nem õ az, ki a kovászosuborkát ette

És nem õ az, akiért ha kell, eljõ a pék

És nem átallik, pedig kéne, dehogy, tényleg

És nem kérdezi, ha fáj és zúg az esõ

És nem világít már a hentesboltnak fénye

Mert csápjaival õ a csillaglesõ

És nem omlik szét galagonnyá vissza

De nem izzik a hõsi fókavért

De nem jön el, a teát hiába issza

Pompejjbe bevezették a gázt.

(2004-07-06)

hansa

nem gondoltam volna, de a Lufthansa oldalán akkora küzdelem a becsekkolás, hogy tovább tart, mint maga a repülőút.

és stresszesebb.

gólyaság

ha már ennyire pörög a téma, megpróbálom felidézni, milyen volt a BME VIK gólyatábor 2007 nyarán.

majdnem ugyanilyen. ha jól olvasom, azelőtt és azóta is majdnem ugyanilyen, szóval nem újdonság. bár akkoriban nem háborogtak rajta az emberek.

• egy órán keresztül, a tűző napon kellett gyalogolniuk a táborba

igen, messze volt a tábor a vasútállomástól, ahová többszáz gólyát el kellett juttatni, nappal, nyáron. ilyenkor viszonylag elkerülhetetlen, hogy süssön a nap.

• a gurulós bőröndöket tilos volt húzniuk, csak a kezükben cipelhették

a sínek mentén, ösvényen vagy füvön mentünk, eleve nem nagyon gurultak azok a bőröndök.

• magázódniuk kellett

igen, ráadásul hangosan kellett köszönni. szerintem fun volt. amúgy most melóban 18 és 65 éves kor között mindenki tegeződik.

• első este csak későn kaptak enni

egyszer tán nekünk is késett az ebéd vagy a vacsora, de nem hagyott mély nyomot. viszont mindent meg kellett enni, hogy ne legyenek szomorúak a konyhásnénik -- vagy hogy ne legyen pazarlás, aki nem bírta megenni, annak oda kellett adnia másnak, aki még kért volna.

• kötelező testi motozáson kellett átesniük, amit a biztonsági szolgálat végzett

ahogy kb minden nagyobb arénakoncerten vagy fesztiválon, szóval ez fiataloknak nemigen újdonság. és még jó, hogy biztonsági szolgálat végezte, lelkes amatőrök ne taperoljanak senkit.

• első este az összes táskát kipakoltatták a gólyákkal

a táskák átnézése szintén része szokott lenni a tömegrendezvények biztosításának. az viszont jogos, hogy az ember maga pakolja ki a táskáját, más ne turkáljon bele.

• a kaját (szendvicset, kávét) ki kellett dobni

a gólyatáboros tájékoztatóban akkor is benne volt, hogy romlandó élelmiszert, alkoholt stb bevinni tilos, így nem volt nagy meglepetés, hogy aki mégis hozott, attól elvették. az már meglepőbb volt, hogy aztán meg is ették és itták (szegény szervezők nagyon részegek lehettek első este, ha jól emlékszem némelyikük másnapi ábrázatára).

• a gyógyszert elkobozták (fájdalomcsillapítót is), és kérni kellett, ha szükség volt rá

erre nem emlékszem, hogy tőlünk elszedték-e, én tuti vittem, és amikor kellett, hozzá is jutottam. az idei tájékoztatóban is írják, hogy senki ne hagyja otthon a gyógyszereit. azt viszont el tudom hinni, hogy begyűjtik őket, hogy ne drogozzák szét magukat a fiatalok, és ne cserélgessék el / egyék meg / tüntessék el egymás gyógyszereit brahiból, mert az nagyon nem vicces.

• külön mosdószünetek voltak, napi max 3 db. 1 perc után üvöltve jöttek, hogy menjenek ki az emberek, jönne a következő csapat

a táborban csoportosan jártunk mindenhova, vécére is -- ha egyvalakinek pisilnie kellett, akkor az egész csapat elkísérte, csapatépítő jelleggel. nem volt napi 3 alkalomban maximálva, de a programokra (és a csapatra) való tekintettel nem is mentünk óránként. a szervezők valóban kiabálva kommunikáltak, de nem veszekedve.

• a fürdés sem volt sokkal jobb, fiúknak 2, lányoknak 5 percük volt, stopperrel mérték; ebbe beletartozott a tusolás, a fogmosás, a mosdózás és az öltözködés

régi volt a tábor, kevés volt a melegvíz, emiatt felhívták a figyelmet, hogy mindenki siessen a zuhanyzással, hogy mindenkinek jusson, és tényleg szóltak két percnél, hogy igyekezzünk. a fogmosásra stb ezen felül volt idő, bár szintén nem sok, hogy haladjon a sor.

• végig egy piros baseballütővel ütötték a falat és a zuhanyfülkéket, üvöltöztek, hogy siessünk, mindenki ránk vár, nagymosdózni tilos volt, esélyed sem volt rá, mindig verték a fülke ajtaját

tényleg ott várt a többi csapat az udvaron a mosdóhelyiség előtt a sorára. piros bézbózütő mondjuk a mi időnkben nem volt.

• az elsősök nem vihettek be óvszert

ha jól sejtem, a csapatépítés ilyen szintű elmélyítése nem volt része a tábor programjának. óvszer-kérdésre mindenesetre nem emlékszem, de mivel akkor se nagyon voltak lányok a VIK-en, ezért nem is lett téma.

piálós, vetkőzős, smárolós játékok helyett ismerkedős és szakmai programok voltak, egy csomó mindent megmutattak az egyetemről, neptunról, kreditekről, bsc-msc képzési rendszerről (mi voltunk a második bsc-s évfolyam, nagy újdonság volt ez még).

vegzálás és zaklatás nálunk nem volt, jó fejek voltak a szobaszeniorok, és hiába voltak fent késő estig, hogy elcsendesítsék a gólyaságot, pontban reggel hatkor vigyorogva ugráltak az udvaron titokban felállított hatalmas hangfalakon üvöltő, ébresztő jellegű Black Guitar Kalashnikovra. szomorú, ha azóta rosszabb arcok mennek szervezőnek.

na és van a meglepetés része, amit tilos reklámoznunk, úgyhogy nem is írom le, hogy az első napok komolysága után a végén jön egy koncertes, bulizós, igény szerinti ivós-hányós-belefekvős lehetőségeket biztosító nap, ahol a zenés reggeli tornák keretében mindenkinek megtanított koreográfiát több százatn táncoltuk el Kowalskyék koncertjén.

most ezen nagyon pörög az internet, meg traumaként írják le sokan, nekem simán csak fura volt ez a komoly kezdet + laza befejezés kombó, de rossznak nem volt rossz egyáltalán. akik viszont leléptek a vége előtt (akkor is voltak ilyenek, el lehetett menni), azok lemaradtak a legjobb részéről, így nem csoda, hogy rossz szájízzel emlékeznek vissza rá.

viszont amikor azt kérdezgetik a kommentelők internetszerte, hogy "hogyhogy nem hozta nyilvánosságra eddig senki, hogy milyen szörnyűek a vikes gólyatáborok?!", arra nagyon nehezemre esik nem odaírni, hogy "talán mert nem voltak szörnyűek". (de azért majd még megkérdezem Stockholm urat.)