visszalopott idő

majdnem érdekes híreink az alvásról. (az interneten olvastam, tehát igaz link, bár még csak a lenti összefoglalót láttam én is.)

"minden felnőtt embernek kortól függetlenül kell napi 8 óra alvás. igen, 8 óra, hiába vagy 50+ éves, akkor sem elég az 5-6-7 óra. ha nincs meg a 8 óra alvás, akkor az alábbiakra lehet számítani:

- az immunrendszer hatékonysága elkezd meredeken csökkenni, a fertőzésekre adott válasz kevésbé hatékony, és a kialvatlan embereknek adott vakcina eredményeként kevesebb antitest termelődik;

- az átlagos bevitt kalóriák mennyisége megnő, és vonzóbbak lesznek a könnyen feldolgozható szénhidrátok;

- diéta és edzés esetén lassabb a regeneráció, és a zsír helyett izmot veszít inkább a kialvatlan személy szervezete;

- a hosszútávú emlékek raktározása sokkal kevésbé hatékony;

- a magyar szentháromságra való hajlam megnő: szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, elhízás.

alvás közben történik a működés közben keletkező salakanyagok agyból való eltávolítása, amely ha nem elég hatékony, akkor bizony ott maradnak, és megnövelik pl. memóriazavarok és alzheimer kór valószínűségét, illetve előrébb hozzák a megjelenését arra hajlamos embereknél.

lehet, hogy úgy tűnik, eleget alszol, viszont alvási zavarok esetén (pl horkolás) a normál alvás megszakadhat egy időre, ami szintén nagyon lecsökkenti az effektív alvás idejét, és ezekre a megszakításokra általában nem emlékszik akivel történik, csak a tüneteket észleli (sleep apnea).

nem lehet a nemalvást raktározni, amit majd hétvégén bepótolunk, ha egyszer kimaradt, akkor az pótolhatatlan.

jelenleg még nincs hatékony altató gyógyszer, hanem csak olyan, amitől úgy tűnik, mintha aludnál, vagyis hiába vagy kiütve 10 órát, az nem számított annyi óra alvásnak.

a cirkadián ritmus személyenként és életkoronként elég eltérő tud lenni. vannak éjszakai baglyok, akiknek ez későbbre van időzítve, és vannak, akiknek a normál napszakhoz illeszkedik az ideális alvási ciklusa (ez valószínűleg evolúciós maradvány, ami azért jött létre, hogy a közös alvóhely minél kevesebb ideig maradjon felügyelet nélkül).

a csecsemők előrehozott cirkadián ritmussal indulnak, aztán ez tinédzser korban eltolódik elég későre, majd felnőttkorban általánosan visszatér a napszaknak megfelelő időpontra (emiatt kellene az iskolakezdést jóval későbbre tenni)."

mindez azért csodás, mert a fenti listának kb a felét simán hozom:

• egészen vonzónak találok bizonyos könnyen feldolgozható, sós / fűszeres szénhidrátokat (bár szerencsére többnyire meg tudok állni egy adag (30g) után);
• amint abbahagytam a közepesen hatékonytalan edzésemet (ami miatt hajnalban kelni minden alkalommal kínszenvedés volt), három hónap alatt leadtam az egy év alatt nagynehezen összeszedett 8 kilóm felét, egy éven belül pedig az egészet;
• a hosszútávú emlékeim raktározása sohasem volt jó sem, nemhogy hatékony (ezért inkább a barátaimnál tartom őket) -- az elmúlt 1-2 évben viszont már konkrétan mindennapos, hogy hétköznapi szavak nem jutnak eszembe, és úgy kell körülírnom őket, mintha épp activityvel vagy tabuval játszanánk (például a “csipkebogyó” helyett nemrég annyit sikerült kipréselnem magamból, hogy “tudod, az a piros mandula a sok cévitaminnal”...)

amúgy szerintem kb felsős gimnazista korom óta nem aludtam 8 órát, amit eleinte még tök jól bírtam, nyaranta jellemzően átmentem éjszakai bagolyba és fenn maradtam olvasgatni félháromig-háromig (amíg a madarak el nem kezdtek ordítani a ház előtt a fán, mint a fába szorult... madarak), aztán tanév elején inkább keltem hajnalban, hogy a többiekkel találkozzunk első óra előtt (vagy mert nulladik óránk volt, jéj);

aztán asszem egyetem alatt kezdett rosszabbul menni a dolog, mert én balga megpróbáltam tanulni a zéháimra, amire jellemzően még úgy sem maradt elég időm, hogy suli után nemigen mentem sehova, szóval inkább fenn maradtam éjszaka, amíg bírtam, hogy egy-egy vizsga előtt legalább egyszer az anyag végére érjek, és itt már rá kellett jönnöm, hogy max a rövid távú memóriámból tudom megírni a dolgozatokat, mert hosszú távú az már nincs (mondjuk sose is volt);

most meg ott tartok, hogy kb tök mindegy mikor fekszem le, este 11-fél12 előtt jellemzően még nem akarok elaludni, mert nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ilyen rövid volt a nap, csak most értem haza melóból és még alig csináltam valamit (mint kiderült, ez az ún. elégtétel-virrasztás, avagy a kontrollhiányérzetet kompenzáló visszalopott idő), és emiatt simán van, hogy hétköznap éjfél-fél1 körül sétáltatom a kutyát, reggel viszont ha kell, ha nem, fixen felébredek kb hatkor, nyilván hétvégén is, függetlenül attól, hogy mikor feküdtem le, de aztán annyira álmos vagyok, hogy hétig gyakorlatilag meg se bírok mozdulni, nemhogy kikelni az ágyból és készülődni :/

egyébként 2019 óta mérem az éjszakai alvásidőmet, 6 és háromnegyed óra átlagról indultam, mostanra értem le 6 és félhez (úgy, hogy a kütyü balga módon beleszámolja az ágyban ébren fekvést is), és baromira irígylem Ricát, amikor büszkén újságolja esténként, hogy a napi 8+ óra alvásán túl a hómofisznak hála aznap is tudott aludni 1-2 órát ebéd után -- nekem ez többnyire csak családi eseményeken szokott sikerülni, amikor viszont tök jó lenne ébren lenni és beszélgetni a rokonaimmal, ehelyett jellemzően csak kókadozom az asztalnál, amíg meg nem szánnak és el nem küldenek aludni :’D

filó

egyszer hallottam egy wikis játékról, vagyis inkább kísérletről, hogy el lehet-e jutni tetszőleges wikipédia szócikktől a filozófiáig véges számú lépésben úgy, hogy mindig az aktuális szócikk első, nem zárójelben lévő hivatkozására kattint az ember.

el. például így:

1. Jennifer Lawrence
2. Oscar-díj
3. Amerikai Egyesült Államok
4. Szövetségi köztársaság
5. Föderáció
6. Állam
7. Jogtudomány
8. Társadalomtudományok listája
9. Ember
10. Munka (közgazdaság)
11. Energia
12. Fizika
13. Anyag (fizika)
14. Anyag (filozófia)
15. Tudat
16. Filozófia

szívesen.

träume

valahol szóba kerültek azok a filmek, amiktől gyerekkori traumákat lehet beszerezni, és gondolkoztam rajta egy sort, hogy nekem mi lehetett ilyen. a Delta főcímdala például eléggé esélyes, meg a Mekk Eleké, meg akkor már a Thomas a gőzmozdony, úgy egészében, azokkal a kifejezéstelen/rezzenéstelen arcokkal és ugyanazzal a hanggal... (gondolom ennek megkedvelésében az se segített, hogy egyszer lázas betegen láttam belőle egy csomót, miközben valami rossz ízű gyógyszert kellett leküzdenem, és ez valószínűleg még össze is kapcsolódott fejben.)

a Minden kutya a mennybe megy is para néhol, de azért sokszor láttam, és szerettem, bár nem mindenhol értettem a szöveget az agyonnézett videókazettán. a Macskafogó viszont vagy 30 éves koromig kimaradt, aztán utóbb szembesültem vele, hogy ilyen magas body count lehet egyáltalán egy mesében... halott egerek, halott egerek mindenhol.

volt viszont valami random film, amiből csak egy részletet láttam, de fogalmam sincs, mi volt a címe vagy miről szólt amúgy – valami sivatagi börtönben voltak a rabok, folyosókon terelgették őket, és volt egy nyitott rész a szabadság felé, két vonallal a padlón, amin tilos volt átmenni, az egyik rab mégis megpróbálta, és asszem a sárga vonal után még csak fájdalommal jelezték neki, hogy nem kéne elszökni, de a piros vonalat átlépve már feketére hólyagosodott a hasa, és asszem ki is pukkadt :/ na ez a jelenet azóta is random beugrik néha, a legváratlanabb pillanatokban, és nem tudom, ha egyszer végignézném a filmet (ha tudnám, melyik film az), elmúlna-e...

ébred és

a mai meg egy olyan reggel, amikor öt előtt ébredek fel, továbbra is álmosan, csak azért, mert előző este sikerült korábban lefeküdnöm, hogy kialhassam magam.

miért. 

ájfón

nemrég kaptam kölcsön céges telónak egy ájfónt (amit azóta vissza is kellett adnom), és szomorúan tapasztaltam, hogy bár van rajta bluetooth, de azt állítja, hogy kizárólag apple termékekre hajlandó bármit is átküldeni rajta, ami nehézkes, mert nyilván nem ilyen eszközeink vannak, szóval tök jó hogy van airdrop vagy mi, de így eléggé minek.

aztán kiderült, hogy a zárképernyő feloldása nélkül is be lehet kapcsolni a kameráját, amit onnan tudtam meg, hogy egyszercsak azt éreztem, hogy tűzforró a zsebemben a telefon, és mikor kivettem, láttam hogy ő vígan filmezte belülről a zsebemet 60 fps-sel fullhádében, és eközben 50%-ról 10%-ra merült néhány perc alatt :/

szóval kiváló céges telefon, ami véletlenül le tudja meríteni magát tíz percen belül. de legalább utána már nem hívogatnak.

aztán miután visszaadtam, előkerestem az eredeti, nyomógombos céges Nokiámat, és most sajnálattal tapasztaltam, hogy annak idején nagyon előrelátó módon beállítottam rajta egy biztonsági kódot, amire már nyilván nem emlékszem, és mivel a leírása szerint gyári visszaállításra a kód ismerete nélkül konkrétan nincsen hivatalos mód -- csak a neten találtam valami Magic Chinese Tool nevű programot, amit nyilván nem fogok letölteni se a saját gépemre, se a cégesre --, szóval asszem így veszített el a cég egy alig használt nyomógombos Nokiát.

hangüzi

rájöttem, hogy nem is értem én ezt a hangüzenet dolgot messengeren (avagy bárhol). nemigen lehet egyszerűen visszaolvasni, se keresni, muszáj újra végighallgatni az összeset, ha valamit szeretnél újra megtalálni benne, ráadásul eddig többnyire vadidegenektől vagy részeg ismerősöktől kaptam hangüzenet, és amikor egyik munkatársam elkezdett így kommunikálni, először azt hittem, csak véletlenül benyomódott a zsebében a telefon. aztán mivel buszon voltam, fülhallgató nélkül, aztán meg utcán forgalomban, aztán meg a gyárban, aztán meg az irodában, egyszerűen nem tudtam hozzáférni az információhoz, amíg nem találtam egy csendes helyet, ahol meghallgathattam volna. tök praktikátlan.

mondjuk üzenetrögzítőm meg hangpostám se volt soha, vagyis ha volt is, fogalmam sincs, hogy hogy kellett volna belépni, hogy megtudjam, hagytak-e már nekem valaha hangüzenet...

pedig amúgy még hasznos is lehet tényleg, ha elválasztja a feleket az időzóna (vagy a műszak), meg talán személyesebb is, lehet valaha kipróbálom, de hála az égnek alig használja valaki a környezetemben.

#mindmeghalunk

kiskorom óta tanulom a megoldásokat, mindig újabbat és újabbat, "a turbórágós papírt a kukába dobjuk", "felszedjük a szemetet", "zárd el jól a csapot, hogy ne folyjon feleslegesen", "papírgyűjtés lesz, csöngess be a szomszédokhoz régi újságért", "tiéd lehet az üvegpénz, ha visszaviszed a boltba a szörpös palackot", "nézd csak, van papírgyűjtő konténer az utcában, meg már műanyag is", "rajzverseny lesz, rajzolj valamit a föld megmentéséről, színes ceruzával", "gyűjts mindent szelektíven, ne dobd ki csak úgy", "használd fel valamire, mielőtt újrahasznosítod", "meg se vedd a fölösleges csomagolást", "busszal vagy vonattal menjünk, úgy kevesebb benzin fogy", "ne vegyél új műanyag zacskót, használd újra a régieket", "komposztálj, az se baj ha nincs kerted", és a többi, és lelkem rajta, ezeket be is tartottam mindig, és még élveztem is... de amikor mindezek után azt látom, hogy az egész szart sem ért, mert ugyanúgy meg fogunk fulladni harminc év múlva, és addigra én már túl öreg leszek a homoksivatagban portyázni menni minden délután, hogy legalább vizem legyen, szóval ha látom, hogy 30 év személyes próbálkozása ennyit ért (nem csak az enyém, kb a generációmé), akkor azért ki tudok bukni kicsit :/

aztán 2-3 év önemésztés után lassan előjött belőlem a "szarok én bele" érzés, és már nem szorult össze a gyomrom annyira, amikor a vírusveszély miatt műanyag tányéron/evőeszközökkel szolgálták fel a kantinban az ebédet napi 1500 embernek, meg dobáltuk el fejenként a napi 1 egyszerhasználatos maszkot, mert a saját készítésű textil már nem volt elég biztonságos, szóval ezekben pl már választás sincs, és már inkább csak simán tudomásul veszem, hogy mindmeghalunk, de legalább talán a kutyámnak ezt már nem kell majd látnia, megadom neki még a tizenpár legjobb évét, amit tudok, aztán majd lesz valami...

de lassan már a saját generációnkban sem hiszek hosszú távon, nemhogy a következőben.

ébred

a tegnapi is egy olyan reggel volt, amikor fél hatkor arra ébredtem, hogy álmos vagyok :/