intuíció

még mindig utálom a matematikában az intuitív feladatmegoldást. már matekszakkörön sem bírtam, miért kell ezt erőltetni a záróvizsgán is?!

ZV

nahát, még több mint 75 órám van hátra, az még mindenre elég!

pársza

azon gondolkoztam, hogy milyen jó lehetett fordítani a Harry Pottereket. mert ugye tele van beszélő nevekkel, aztán ha az ember elbizonytalanodik, kérhet segítséget, pl. így:

- drágám, hagy abba egy kicsit a rejtvényfejtést, segíts már légyszíves! van egy Snape nevű angol fickó, ez olyasmi mint a kígyó, csak P-vel...

- kígyó, P-vel, öt betű? piton.

-

évek óta nem voltam ennyire dühös.

rohadt számítógépek.

nem az a fajta nap

reggel az a hír fogadott, hogy meghúztak egy időre le nem adott beadandónak köszönhetően; ez az a beadandó, amit a tanár kezébe adtam át négy nappal a határidő előtt. remek.

aztán lassan 24 órája próbálok működésre bírni egy videószerkesztő programot, de csak vírusos verziókat találok, meg nem működő verziókat, meg olyan verziókat, amik mindenre képesek, eltekintve az amúgy teljesen fölösleges mentés funkciótól.

aztán csináltam egy csomó kamerás felvételt is, csak éppen a kamera tíz esetből közel nyolcszor nem játssza le a kazettákat, közel két esetben meg csíkos a kép és nincsen hang. a maradék esetek száma elhanyagolható.

aztán még mindig nem írták be a Neptunba az összes jegyünket, így nem tudok időben másolatot kérni a leckekönyvemről a felvételihez.

aztán még az estére tervezett koncertre sem sikerült eljutni. eddig ez nem az a jó fajta nap.

de aztán legalább találkoztam Türüppel, meg a srácoklányok egy kis csapatával is, és utóbbiakkal megnéztük a Föld leigázását, amit csak olyan vérszomjas földönkívüliek tehetnek meg, akik pont úgy néznek ki mint mi, és pont ugyanolyan nyelvet beszélnek mint mi, csak világos a szemöldökük, és nikotintapaszt hordanak az arcukon, amit mobiltelefonnak használnak. és ha dulakodás közben elveszed a fegyverüket, megfordulnak, és igen gyorsan kigyalogolnak a teremből.

a fütyülős Fütyülős legendája pedig megcáfolva.

csikócák

ha óceán lennék, egy csomó csikóhalat szeretnék.

REM - Losing My Religion

fűtés

bár a radiátorok még el vannak zárva, 22 fok van a lakásban, a fürdőben valamitől padlófűtés van, és a fürdőszobai radiátor bejövő csapja elég forró ahhoz, hogy elzárt állapota ellenére is átmelegítse az összes csövet.

éljen a hővezetés!

évszak

eddig annyira a nyarat vártam vissza, most meg hirtelen lehetne már karácsony. hát hova sietek még? az őszt is alig láttam idén...

spoiler

"Az MP3 minőségi szintjének megállapítására nem igazán lehet objektív méréseket használni. (...) A hallgatók többsége ugyanis legtöbbször zenét hallgat, nem pedig különböző frekvenciájú mérőjeleket (még ha a kettő között egyes elektronikus zenék esetén van is némi átfedés)."

(Az MP3 minőségi megítélése)

még nem vagyok benne biztos, hogy a zárójeles megjegyzés benne marad a végleges dolgozatban is.

Stereomilk - Légypapír

kertész

tegnap elültettem egy avokádómagot.
milyen gyönyörű avokádómag!

D. Kay + Epsilon ft. Stamina MC - Barcelona

xkcd

Scooter - Dancing in the Moonlight

borh

miért fizet valaki 62 milliót egy üveg borért?!

abszolút

azt hiszem, sikerült abszolút hallást kifejlesztenem az 1 kHz-es szinuszra.

mik vannak

mostanában néha lehet érezni a miskolci fák őszillatát. olyan nagyon hiányzott már ez, még akkor is, ha most a tél helyett valahogy újra nyarat szeretnék.

a régi kisautóim is hiányoztak, amiknek az újra megtalálásánál kevés jobb dolog van a világon. meg sikerült a 18. szülinapomra kapott kartondoboz hatalmas, teleírt csomagolópapírját is fellelni a napokban. már csak egy régesrégi naplómat kellene megtalálnom, már ha írtam volna régesrégen naplót, ahogy nem írtam.

aztán volt szerencsém látni egy olyan kutyasétáltatási módszert, hogy a kutya a ház mögötti kertben sétált, miközben a póráza az első emeleti lakás ablakának kilincséhez volt kikötve. azért megnéztem volna, ahogy délután leengedik, este pedig felvonják a kutyát...

azt pedig mind ma kellett megtudnom, hogy a hercegprímás nem zenész, és az ananász sem fán nő. azt hiszem, többet kellene olvasnom.

Incubus - The Warmth

hajnal

van egy hangulata a nyáron hajnalban kelésnek. amikor kinézel az ablakodon, és már éppen elkezd zöldülni az ég, tűnnek el a csillagok, és ha kinyitod és kiszagolsz, érzed a szélszagot, a fújó szél illatát, autót még csak nagyritkán hallasz, madarat már annál inkább... nem az a fejfájós, hidegre ébredés, hanem a tudat, hogy azért indulsz ilyenkor, mert van miért, táska bepakolva, arcmosás, kávé-tea és már indulsz is, ajtón ki, lépcsőn le, szélbe ki, várnak a fák, kelnek az árnyékok, és talán még az első buszt (a bányajáratot) is eléred, na az ilyen reggeleket szeretem.

Isten Háta Mögött - Menekülök, nem elég

taktika

van Matyival egy biliárdtaktikánk, miszerint izomból a kéket. Holló is mindig jó tanácsokat adott a sakkozóknak, leginkább hogy lépj előre a paraszttal. de volt még régen, nagyon régen, amikortájt még hermanos kosáredzéseken megjelentem néha, szóval régen volt a srácokkal valami taktikánk. és mint minden sporttaktikának, volt valami fedőneve, hogy az ellenfél ne is sejthesse, hogy mire készülünk. nem ötpergyöktizenhárom, mert az Ákos kedvenc száma volt, hanem... fú miis... 83B meg 83C? (amiknek a kosárlabdához van köze, nem a kosárméretekhez.) és valami olyasmi volt a lényege, hogy ha B, akkor én, ha C, akkor Tsaba dobja rá a labdát, onnan, ahol éppen van, és úgy, ahogy épp sikerül. de lehet hogy tévedek. Fegyi, nem emlékszel véletlenül?

ami viszont biztos, hogy ugyanez a TS feltalált egy gördeszkatrükköt, mégpedig a Scream Nose Manualt. vagyis állt a deszkán, a deszka gurult, ő pedig megfogta az orrát. a sajátját, mármint.

mindig van még hely

az milyen már, hogy a hétfői Satriani-koncertre a 900 férőhelyből még több mint 750 szabad?

(legalábbis a honlap szerint)

Joe Satriani - Premonition

Hangfoglalás

így egy hónap késéssel azt hiszem ideje megemlítenem a Hangfoglalást, mert az jó. Pesten volt, a Symában (ami nekem sima, de mások biztos máshogy ejtik). íme a teljesség igénye nélkül pár dolog, amit ott szerencsém volt látni-hallani-kipróbálni (a képek illusztrációk):

• Sennheiser HD 800, ami hatalmas, futurisztikus és hihetetlenül drága, és egy nyüzsgő csarnokban nyitott füles lévén szinte semmi extrát nem mutatott. (de állítólag ha valakinek odaadják kipróbálni, nem hajlandó visszaadni.)
• indokolatlan mennyiségű IRL spam, mindenféle akcióval, kedvezménnyel és nyereményjátékkal. kár hogy venni nem akartam semmit, nyerni meg nem nyertem.
• festett pólós lányok, akik egészen új értelmet adtak a bérelhető reklámfelület kifejezésnek.
• fejsze formájú basszusgitár, bundnélküli akusztikus basszusgitár, utóbbin még játszottam is.
• aktív zajcsökkentős fejhallgató, ami gombnyomásra nem kizárja a kintről beszűrődő zajokat, hanem ellenzajjal nyomja el őket.
• tizenöt sorba kötött Boss pedál, három sorban, köztük olyan autowah pedállal, ahol az artikulációt két magánhangzó beállításával lehet megadni (hogy ou hangja legyen, vagy inkább ai). mondjuk tizenöt pedál már tuti nem trúbájpessz.
• Kaoss Pad KP3, ami gyakorlatilag egy érintőképernyős sampleres randomgenerátor, olyan hangzásokkal, hogy beszabehu.
• vintage kiállítás, ahol egy csomó megsárgult-megkopott gitárra meg erősítőre vigyázott egy kordon meg féltucat biztonsági őr.
• Dopeman, aki épp a Megb__lak c. számának gyerekbarát verzióját interpretálta a négy, egymással szemben elhelyezett színpad egyikén.
• körbejáró basszeros, aki sorra járta a kiállítókat, kipróbálta a basszusgitárokat meg az effekteket, és amíg gyakorolt, szépen gyűlt köré az ámuló tömeg.
• hathúros hegedű, amin elvileg Hrutkarobit kísérték volna, de aztán a hivatalos időpontban még nem kezdték el, tovább várni pedig nem tudtam, mert a vonaton nincsen bástya.

wtf

az egyetemi levlistánkon egy "diákigazolvány-matricát vennék" hirdetés négy nap alatt a "milyen a londoni tömegközlekedés" témát is érintve egészen a "melyik országokban veszik legkevésbé szigorúan a liliomtiprást" kérdéskörig jutott el.
ehhez nem tudok mit hozzászólni.

mikró

hihetetlen az új mikrosütőnk:

ha beírod neki hogy "120", akkor egy perc húszig melegít,

ha pedig hogy "80", akkor nyolcvan másodpercig.

így mondjuk "140" és "160" között egy egész perc különbség van.

pénzügy

én, aki néhány évesen szívszakadva vettem tudomásul, hogy nem tudom az összes szép kagylót-csigát hazahozni a vízpartról egyetlen margarinos dobozban, rettentően rosszul viselem, hogy bár igyekszem tételenként 5-10 forintot spórolni a boltban, hogy ne érjek hamarabb az ösztöndíj, mint a hónap végére, egyetlen drágább termék vásárlásával, ha nem nézem meg 3-4 másik helyen is az árát, egyszerre tudok kidobni az ablakon többszáz, esetenként többezer forintot... mert az nagyon nem jó érzés.

de legalább most harmadáron vettem egy hengernyi CD-t Média Márk áraihoz képest.

korán

na akkor ma kivételesen korán lefekszem.

Zselenszky - Ha a szirmunk hull

700

hétszázadik poszt, új háttér.

most egy kicsit ez lesz.

utsópill

azt hiszem sosem fogom megérni, hogy az elkészítendő / beadandó / megtanulandó dolgaimmal ne csak a határidő napján kora hajnalra legyek kész...

két dolog

az egyik, hogy a tanulmányi osztályunk igazán remekül működik, diákérvényesítés ügyében jártam el valamelyik nap, és hamarabb kerültem sorra, minthogy elolvashattam volna a kezembe került sorszámomat.

a másik, amin már egy ideje gondolkozom, hogy mégis hogy van az, hogy úgy tudom elvégezni (ha minden jól megy) az ország egyik legjobb műszaki egyetemének alapképzését a megadott idő alatt, hogy egyszer sem puskáztam az elmúlt bő három évben, és mégis erősen kétlem, hogy bármivel is többet tudnék, mint az érettségim idején. oké, hallottam egy csomó mindenről, de nem mernék korrepetálni egy végzős gimnazistát (válogatott hermanos diákot) sem matekból, sem fizikából, sem semmilyen elektronikai témából, mert valószínűleg hamarabb kijavítana, minthogy befejezném az első értelmes mondatomat. (bár általános iskolai matekból még jó vagyok.) szóval egyelőre nem érzem az erőt.

irodalmi igény

igényem van új kötelező olvasmányokra!
(meg értük járó kreditre, természetesen. máshogy már nem megy.)

A csodálatos Műanyag Zacskó (természetfilm...)

hősség

a múltkor rám szóltak a Media Marktban, hogy én kerestem-e tegnap Batmant, mert megérkezett.

a szuperhősök köztünk vannak.

valami van a levegőben

amikor az egyetemen sétálva már a második srác ment el mellettem léggitározva, az jutott eszembe, hogy ezek a mai egyetemisták nem normálisak. aztán kicsit át kellett értékelnem a saját szerepemet a dologban, amikor felfedeztem, hogy mindeközben épp a Kölyköd Voltamot légfuvoláztam.

tíz

boldog '10. 10. 10. 10:10:10-et mindenkinek!

mara

hát nem hittem volna, hogy ilyen állat létezik. úgy néz ki, mint egy nyúl, egy őz és egy kenguru egyben. jobban belegondolva láttam már ilyet (vagy valami ilyesmit): az Unreal első részében voltak nali tehenek. na azok néztek ki majdnemígy, kivéve hogy azoknak csak két lábuk volt.

HD 515

annyira jó vele késő éjszakáig kettesben zenét hallgatni...

mi a fa...?

Yann Tiersen - Summer 78

"sír a lányom.
miért sír a lányom?!"
(Portugál)

Porcupine Tree - A Smart Kid

A Perfect Circle - Orestes (piano cover)

Kutatók Éjszakája 2010

14:00-15:00 - A kémia szépségei (BME, Ch)
16:00-17:00 - Aktív zajelnyomás, Zenei hangszintézis (BME, I)
17:00-18:00 - Mérnökök az orvostudomány szolgálatában, Mesterséges intelligencia (BME, I)
18:00-19:00 - Szórakoztató villamosság (BME, V1)
20:00-21:00 - A fluoreszcens fehérjék alkalmazása az orvosbiológiai kutatásokban (SOTE, EOK)
21:30-22:30 - Hogyan gyógyítsuk a repülési fóbiát? (SOTE, PPK)

Itt jártunk, 2010. 09. 24.

celebvilág

a házunk előtt a Barátokközt Vilibácsija énekel vidám sanzonokat.
nem találok szavakat.

Flook with Damien O'Kane

telefon

ha valakivel telefonon beszéltél, elköszönés után még azelőtt tedd le a telefont, hogy elkezdenéd kibeszélni a másik felet. nem fun, ha végig kell hallgatnia.

hiányérzet

"voltaképp' innen is látszik a táj,

hiába szállított arrébb

ez a vagonnal szétsúrolt sínpár..."

valami hiányzik.

persze van most köztünk tizenöttucat kilométer; és ha nem lenne, nem hiányozna. de néha van az az érzés, amikor visz a vonat, rohan az odakint, és én kapaszkodom a régi emlékekbe, de azok elfutnak a fákkal együtt, beszélgetések, zenehallgatások, zenék, hallgatások, évszakok... nagyon tud hiányozni minden.

egy ideje már gyorsabban forog a Föld, mint én, (és vele forog az őz,) és nehéz így mindent felfognom, amúgy sem láttam soha tökéletesen a világot, bár oda már eljutottam, hogy a pohár nem "félig tele" vagy "félig üres", hanem "félig van", aztán néha talán még tele is lett; de nem figyelek oda sosem mindenre, nem tudok odafigyelni mindenre, nagyobb az odakint mint az idebent, pedig utóbbira sem tudok elég időt szánni, pedig lehet hogy nem ártana; és bizonyos dolgokat beljebb kéne hoznom, mint ahol most vannak. szegények biztos áznak kint a szélben.

jó, hogy vannak fényképek, mert megőrzik helyettem... sajnos nincs mindig kép, van hogy csak rajz van, azt belül kiszínezem, ki tudja milyen lesz mire legközelebb előszedem, talán nem is úgy volt, de a lényeg hogy színes; arra amúgy mindigis úgy, de úgy fel tudtam nézni, aki tud a világba varázslatot mesélni, aki olyan sárkányt mond a templom tetejére, amit tényleg félni kell, aki csillagokat tudna rajzolni egy tetőablakra, aki az igazat mondja, nem csak a valódit. lehet hogy Csodaország, de éppen ettől szép.

jó, hogy vannak dalok, amik jelentenek, felidéznek, de legalábbis utalnak, néhány csendes akkord egy faágon, egy esetlen dallam, amely akkor is megmarad, ha évek és kilométerek rángatják szét a húrokat(,) pengetőket, bár lehet hogy csak én ragaszkodom görcsösen a régiekhez, a régi dalokhoz, amiket régen kellett volna tényleg megcsinálnunk, mostanra talán egészen a fiókokhoz nőttek, és onnan nem is fognak kikerülni nagyon sokáig. de azt nem bírnám - soha nem is bírtam -, ha fiókok, füzetek, kották valamiért (vagy csak spontán) kiürülnének; minden kidobott papírdarabbal kevesebb marad a világból, a levegőből és a talajból, amiből amúgy is egyre szűkösebb lesz az évek múlásával, és én hiába kapaszkodom tíz körömmel, két kéz ehhez nem elég.

és jó hogy vannak néhányan, akik bár gyakran felróják hogy miért mindig nekik kell, de azért csak emlékeztetnek, hogy mi volt nemrég és mi volt de, rég. van, hogy jobban tudják, mi hogy volt, vagy mit hogy kellett volna, és olyan is van, hogy valamiről nem tudnak mindent, amit én, de ha tudom hogy nem tudhatják hogy nincs igazuk, hát miért szóljak. a lényeg hogy ők látták, hallották, beszélték azokat, amikről itt évek óta írok, amikről nem írok, amikről beszélek és talán néhány olyat is, amiről hallgatok; ők az életem: és ezért nem adnám őket semmiért.

(és néhány sor még az, ami hiányzik:

az hogy mindig ott legyenek, hogy megkerüljön néhány akkord, hogy mindig színesek legyenek a képek, hogy kicsit lassabban forogjon minden: ezek hiányoznak, és egy kicsit én magam is, a the wood, a toul syes, dehát hogy a viharba' ne, legalább az érzés megmaradt, amiért élek, ahogy a szárnyaim a szélbe kapaszkodnak...)

átalakítás

new construction options.

zenetár

elkezdtem rendberakni a zenéket az itthoni gépemen.

valamikor két éve nyáron maradhatott félbe, azóta valahogy nem akadt rá időm. most viszont azzal kell szembenéznem, hogy annyi jó zene van, hogy muszáj mindig végighallgatnom egy-egy számot, és így elég lassan haladok a dologgal. (meg hát a winamp szerint több mint három hónapnyi zenéről van szó, az meg azért mégsem piskóta.)

koczka

a gépemen megy a Death Rally.
Türüpp laposán megy a Sims 3.
elvesztem.

altató

a félévben először próbáltam tanulni.
tíz perccel később már aludtam.
nem egyszerű, nem egyszerű...

Depresszió - Az én játékszabályom

magyardalnap

és ez milyen jó ötlet már?

kocka

vééégre unatkozom.

odakint rossz idő van, én meg itthon ülök egyedül, a Starcraft 2 telepítője pedig kijelentette, hogy ő ezzel a géppel nem hajlandó együttműködni. és aztán mit találtam, na mit? egy-másfél évtizedes játékokat: Settlers 2, Heroes 1-2, Jazz Jackrabbit 2, Mortal Kombat 1. kinek kellenek az új, csicsás, túlbonyolított játékok... ha a Death Rally is rendesen működne, itt ülnék hajnalig.

újlak

na hát az van, hogy Türüppel egy hete vagyunk beköltözve az új albérletbe, ami szép, ami új, ami közel van az egyetemhez, ami dús, ami jó (lány-arcotok' a Nap meg nem süti nála), és a berendezkedés is folyik, meg a környék feltérképezése. most például már tudom, hogy hol van a Morrison's 1, bár az például pont nem a környéken. cserébe van benne Csábesz meg Stylaw meg sör-koktél akció, szóval nem rossz. tehát beköltöztünk, az új lakásba, ketten, és így jó :)

aztán megtettem az első lépéseket a bölcsészmérnökké válás útján. ebben a félévben nincs szinte semmi villamosmérnöki hülyeség, van cserébe egy csomó bölcsészeti jellegű órám, ráadásul mindet én választhattam (a rögzített zene kultúrtörténete, szociológia, üzleti jog, környezetgazdaságtan (amivel megteszem az első lépést a zöld diploma felé, akármi legyen is az), meg egy audio-video tartalom-előállítás), és ezek közül egyben egy képes-hangos DVD-t kell csinálnom, egy másikban pedig egy saját zenei / képi alkotást, és arról egy esszét, üzleti jogon pedig Lady Gagától a Pókörfészt vettük, klipestűl-zenéstűl, meg ötszáz hallgató dobogta a Wívölrákjút. szóval egyelőre ez is tetszős, ez a félév baromi laza, csak a vége sz_r.

merthogy lesz ott egy szakdolgozat meg egy záróvizsga, amikre el kéne kezdeni készülni már most, úgyhogy a felvett óráim mellett kénytelen leszek bejárni a másodévesek (és kereszteseik) óráira, hogy újra felvegyem az ott elhagyott (fel sem vett?) fonalat matekból meg jelekből, meg ki kéne lassan találnom a szakdolgozati témámat is, amire már vannak elképzeléseim, de én egyikre sem adnék villamosmérnöki oklevelet, merthogy inkább csak zenehallgatásról szól az egész, meg pszichoakusztikáról, ami mondjuk csak elég érintőlegesen mérnökség. de legalább érdekel.

most pedig lassan elkezdek készülni, mert csak be kéne menni erre az órára, ha már eldöntöttem hogy bejárok, és még hogy is mondjam... sehogyansem érzem magam útra késznek. (meg különbenis, számítógépes játékokkal akarok játszani egész nap :D) szóval új lakás van, meg új félév, és eddig tetszős... nagyon is.

oktatási reform

ha már régi bejegyzésekre reflektálok, akkor az iskoláról is még egy dolog. lehet hogy néhány helyen van, de nem mindenhol, és szerintem baromi hasznos lenne, ha a diákok (akár már általános iskolában) tanulnának:

• illemtant, mert szörnyű, hogy manapság milyen gyerekek vannak... és nem lehet azt mondani, hogy majd a szüleik megtanítják nekik, mert ahol már a szülők sem tudják nemhogy a jómodort, de még a közepeset sem, vagy nem is érdekli őket ez az egész, vagy csak hagyják kibontakozni a gyereküket, nehogy sérüljön a kis érzékeny lelke... ott biztosan nem fogják otthon megtanulni, hogy hogyan is kéne másokkal embermódra viselkedni.
• háztartástant (bár ilyen talán néhány helyen van, de nekünk pl állampolgári ismeretek voltak helyette, ami szintén nem árt), mert egy ház körüli fúrás-faragás-barkácsolás, vagy mondjuk egy panellakónak a zöldségtermesztés és a létraállítás lehet hogy nem árt, akár már fiatal korban. wowozás helyett.
• elsősegélyt, mert azt szerintem baromira nem csak a jogosítvány mellé kéne tanítani, hogy hogyan tudunk valakinek segíteni, ha baleset éri vagy rosszul lesz, úgy, hogy ezzel véletlenül se ártsunk neki... és nem csak az autósoknak/motorosoknak lehet szükségük például arra a tudásra, hogy nyaksebre nem teszünk szorítókötést.
• tűzvédelmet, mert oké hogy minden évben elmondják hogy merre van a menekülési útvonal, de szerintem a huligán alkatúak kivételével a legtöbb diák még nem használt poroltót, sem oltópokrócot, és azt sem biztos hogy maguktól tudják, hogy égő olajat nem oltunk el vízzel.
• kreszt, mert aki gyalog vagy biciklivel közlekedik, annak sem árt tudnia, hogy mire számíthat a többi közlekedésben résztvevő részéről.

például ezek. szerintem.

hírtelen

még mindig utálom a híradókat.

társadalmi célú hirdetés

http://www.myspace.com/hollomegatobbimadar

hova lettek?

nyárféle van, késő éjszaka, kint sötét, bent zene, én a gép előtt.

néhány évvel ezelőtt ilyenekből lettek a hangulatírások.

néhány éve az ilyenekből beadandók és jegyzőkönyvek lesznek.

régebben ez jobban tetszett.

negerálás

ha éjfél körül, kissé álmosan arra gondolnátok, hogy "csak még gyorsan megcsinálok egy magus-karaktert", készüljetek fel rá, hogy a gyorsan olyan négy-négyésfél órán keresztül fog tartani,

és ez közben fel sem tűnik majd.

dehát erre való a nyár, nemdebár?

Gyárfeszt #3

este lett és reggel lett, harmadik nap. a nap jórészt társasozással telt Türüppel és Nappal, aztán megpróbáltuk megnézni a 300-at, de alvásba fulladt a dolog. este újra Gyárfeszt, ismét Gergővel mentünk, de most elég kevés ismerőssel találkoztunk. a Szabad Európa Rádiót és a Kisavast kihagytuk, rögtön a ZUP-ba csöppentünk bele. ők jók, de a Nothing Else Matterst elég pocsékul sikerült feldolgozniuk. a többi dal jó volt, bár én hiányoltam a Szomorú Szamurájt, mondjuk ők is. aztán átnéztünk a PieOnEar-re, az nem volt olyan jó. néha hamisak voltak az énekek, és nem is volt elég erőteljes. mondjuk a Roots Bloody Roots jó volt, de az csak egy refrén erejéig tartott, egy vendégénekessel. aztán elmentünk megkeresni Kisádámot a pincében, ahol ő volt a teknobatikus, de kicsit lassan értünk oda, merthogy egy kedves ismerősöm úgy megörült, hogy nekem rohant kitárt karokkal, és sikerült úgy lefejelnie, hogy negyed óráig véreztem. miután kibuliztuk magunkat a padon ülve, meglett Kisádám, meglett a batik, megnéztük a Fish-t, akik nem éneklik el a refréneket egyszer sem, mert a közönség úgyis tudja őket, csak én nem. aztán jöttek Kowáék, akik még mindig ugyanazt az egy számot játsszák egész koncert alatt, csak mindig más szöveggel. volt tüzijáték meg kamera, aztán ugyanúgy zárták a koncertet mint tavaly, aztán vége lett.

ez volt az idei Gyárfeszt, részemről.

jövőre folyt. köv.

Gyárfeszt #2

a második nap úgy kezdődött, hogy egy gitárral meg egy erősítővel nekivágtam a Gyárnak. meg még páran többiek is, akikkel bevettük magunkat egy irodaépület egyik szobájába, és eljátszottuk a Paradise City-t. vagy hatszor. meg még két másik Guns n' Roses dalt, ami tök jó, csak éppen kár, hogy sose szerettem ezt a zenekart. de volt még 1-2 rendes zene is, úgyhogy nem volt ez olyan rossz. (a falakon metálbandák zenészei voltak, jórészt bőrszerkóban és arcfestékben, valamint a Barátok Közt korábbi lányai, mindannyian fehérneműben.) végülis egész hasznos volt ez a próba, mert egyrészt megint lettek fiszhólyagjaim az ujjaimon, másrészt rájöttem, hogy baromira kijöttem a gyakorlatból. aztán leszakadt a vihar, kihúztuk az erősítőket a konnektorból, bámultuk a villámokat és a szakadó esőt, aztán amikor meguntuk (a vihar még nem), elindultunk. találkoztunk a HMTM zenekarral a művészbejárónál, aztán szereztem némi vacsorát egy kínaiban (megkérdezték hogy ilyet kérek-e, és ilyet, és ilyet, és ilyet kérek-e hozzá, és kicsit legyen meleg vagy nagyon, és hogy biztos hogy nem kérek-e ilyet, adnak kóstolót, és hogy kérek-e innivalót, van ilyen meg ilyen, és miután nem kértem, adtak egy pohár vizet. szerintem rendesek.), aztán a szomszéd vegyesboltban vettem vizet, a visszajáróban pedig kaptam egy római szerződéses ötvenforintost, amit amikor észrevettem a kezemben, sikerült egy hangos "váó"-t hallatnom, a pénztáros pedig elégedetten nyugtázta, hogy ennyire örülök a termékeik olcsóságának. annyira örültem, hogy kisétáltam a bevásárlókosárral a boltból, úgy kellett visszavinnem aztán.

Türüppel és Pakával az Újgyőri főtéren találkoztunk, onnan mentünk a Gyárba. a félliteres ásványvizes palackot ott kellett hagynom a bejáratnál, mert bár a Gyárfeszt szabályzata azt írja, "a fesztiválra nem hozhattok be szeszesitalt, üdítőitalt bontott 0,5 literesnél nagyobb kiszerelésben", erről a biztonsági őrök nem voltak tájékoztatva, és nem is tőlem várták az engedélyt erre, úgyhogy a palack kint maradt, mi meg bementünk. a Zöld színpadnál ott találtuk a többi népséget (sokan voltak, nem sorolnék fel mindenkit), a zenekar beálldogált a színpadon, aztán elkezdték. jó volt, ügyesen játszottak, bár színpadi mozgásból lehetett volna kicsit több, meg kéne valami szólókiemelő funkció a szólókra, hogy ne csak látni lehessen őket, de ettől függetlenül jó volt. aztán megnéztük a Mytrát, akik bejöttek, játszottak egy dalt, közölték hogy "és most az utolsó számunk...", aztán kimentek. aztán lett Idoru, akik jók, csak azokban az idióta rövidnadrágokban elég furán néznek ki. konkrétan akrobatikus j-rockot vagy metált vagy nemistudommit játszanak, az ugráláshoz pedig biztos kényelmetlen a fekete hosszúnadrág, de ezekben a tesinadrágokban vagy p_csagatyákban eléggé... érdekesen mutattak. a Roadot az épületből hallgattuk végig, mert szakadt az eső, bár volt aki így is kiment a vízbe pogózni. az épület plafonján voltak írásvetítővel kivetített minták, ami meglehetősen fun. aztán a Vad Fruttik végét láttuk még az eső után, aztán jött egy Paddy and the Rats, akik nagyonjóóók, olyan bulit csaptak ezek az álír srácok, hogy öröm volt ránézni. csak kár, hogy nincs fuvolistájuk, pedig kéne egy nekik szerintem. aztán elköszöntünk, ezzel megúszva a tömeget, illetve lemaradva a zárószámról és a három ráadásról.

Gyárfeszt #1

na hát az úgy volt...

hogy én eredetileg úgy terveztem, ahogyan már csináltam azt vagy másfél éve is, hogy egyedül megyek koncertre, mert a többiek ilyet nem hallgatnak, én meg igen, és engem érdekel, úgyhogy megyek. de aztán szerencsére akadt társaságom Gergő személyében, aki szintén így volt ezzel, és ő is jött. odaérve meglepődve tapasztaltam, hogy az átlagéletkor meglehetősen alacsony, a pultosok majd' mindenkitől személyiket kérnek, amiket a legtöbben kevéssé természetes mosoly kíséretében állítanak otthon felejtettnek. a sok ifjú népség végülis nem olyan rossz dolog, egyrészt mert a lányok hajlamosak szépnek lenni, másrészt meg mert eszembe jut, hogy énis voltam nemrég fiatal, és akkor énis így mászkáltam a fesztiválokon, a helyemet keresve, csak én nem ittam annyit mint ezek itt, azt hiszem. az átlagéletkor alacsony voltára a magyarázat pedig az Anti Fitness Club ("fitneszellenes bunkó") fellépése volt, ahol a korai, hétórai kezdés dacára is tömegek pattogtak a gondosan kitalált és megmenedzselt, de kevéssé eredeti gitártémákra és túlérzelmes szövegekre. még pár nemrég és de, rég látott ismerőssel találkoztunk errefelé, akik véletlenül keveredtek erre, de volt szerencsém(?) látni egy olyan kuriózumot, aminek szerintem nem sok párja akad: az AFC koncertjén a nézőtér mellett egy domb tövében egy kisebb vasalthajú társaságban egy emós etnikum üldögélt. durva volt amúgy a kontraszt a két színpad rajongótáborának hangja között, itt ugyanis (16-nak látszó) 12-14 éves kislányok sikítoztak az énekesért, a másik színpadnál viszont egy metálzenekart üdvözölt egyetlen, ámde széles sorból álló rajongótábora. a metálzenekar (Sound Height 69) az egyik első zenekar volt a rockszínpadon, ennek ellenére rendes hangosítást kaptak, a gatyám is beleremegett a hangerőbe a nézőtéren, és az ájronméjdenes témákat olyan szépen illesztgették bele a zúzásukba, hogy abszolút profi zenekar hatását keltették. bár lehet hogy azok is, nem tudom.

aztán lett Haelo, akik profik voltak, de nem szóltak igazán jól, túl sok volt a CD alap, túl kevés az ének, és túl kevés a közönség, vagy aki volt is, az távol állt. mikor végeztek, eleredt az eső, bár szerencsére hamar el is állt; mindenesetre bemenekültünk a Factory épületébe, találkoztunk és beszélgettünk még néhány ismerőssel (Vargadév, Frenszisz, Gyürgab stb.), majd kivonultunk, mert kezdődött a Miskolc Metal Allstars koncert, ahol a város elmúlt éveinek metálbandáiból elszármazott zenészek álltak össze alkalmi csoportosulásokba, és játszottak mindenféle dalokat megmetálosítva (Eddától kezdve Britney Spearsen és a Linkin Parkon át egészen a Diósgyőr-indulóig), az énekesek között pedig feltűnt Oláhszabi, Doktor(!) Varga László, valamint ha jól tévedek, a Black-Out dobosa, Csányizoli is (a fesztiválon korábban feltűnt Fedor úr is, aki nem kizárt, hogy nem a nép között álruhában való elvegyülés ősi szokása kedvéért, hanem Vargalacit meghallgatni jött el a rendezvényre). a koncert után (és némi VIP lógás után a VIP fellépőkkel) elindultunk megnézni hogy mivan, találkoztunk mééég ismerősökkel, aztán ki (én) Subscribe-ra, ki (mindenki más) Irie Maffiára ment. volt metááál (aminek köztudottan csak egy szabálya van), a bolondabbik énekes most gurulós kukán gurult, felborult, a fedelével frizbizett, tapsihapsimód ugrált, mutatott nyuszifület(-nyuszifület), továbbá eltáncolta a hattyú halálát, a zenekar pedig bár elbúcsúztatta már két napja a Kölyködvoltamot, de Miskolc tiszteletére itt játszották el még egyszer, utoljára. aztán véget ért az Irie Maffia, megjelent Gergő, aztán véget ért a Subscribe, kisétáltunk a Gyárból, és négy perccel később már a vologdai kereszteződésben sétáltam. pedig nem is teleporttal jöttem.

szóval eddig fun ^^ a következő napról újra jelentkezem.

Ferenc Snétberger - Kis kece lányom

idegyertek

idén is lesz a vazsgyárban GyárFeszt, ahova gyertekel, megmondom miért:

• egyrészt a félkövér zenekarok miatt,
• másrészt mert hátha idén nem megy el az áram, és mire visszajön, nem rúg be a Subscribe,
• harmadrészt ezér'.

Csütörtök - ROCK!Europe Nagyszínpad
18:00 Sound Height 69
19:00 Slowsonic
20:00 Haelo
21:00 Miskolc Metal Allstars
22:30 Subscribe
00:00 Wrong Side Of The Wall
01:15 PiknikPark
02:15 My Fears From The Silence

Csütörtök - ZÖLD! Nagyszínpad
18:00 Idol Eyed
19:00 Anti Fitness Club
21:00 Hangerilla
22:00 Vad Fruttik
23:30 The Grenma
01:30 Bohemian Betyars


Péntek - ROCK!Europe Nagyszínpad
18:00 California Sun
19:00 Mytra
20:00 The Idoru
21:00 Road
22:30 Blind Myself
00:00 Watch My Dying
01:15 Slytract

Péntek - ZÖLD! Nagyszínpad
18:30 Holló meg a Többi Madár
19:30 Swagga Step
20:30 Punnany Massif
22:00 Irie Maffia
23:30 Paddy And The Rats
01:15 Plastic Bitch
02:15 Laid (D)


Szombat - ROCK!Europe Nagyszínpad
18:00 Crashing Days
19:00 Hopika
20:00 Leaf - Fat (SLO)
21:00 PieOnEar
22:30 Superbutt
00:00 AWS
01:15 Nasmith
02:15 Magor

Szombat - ZÖLD! Nagyszínpad
18:30 Szabad Európa Rádió
19:30 Kisavas
20:30 Záhony Unplugged Project
22:00 Fish!
23:30 Kowalsky meg a Vega
01:30 Ritmiklift

van még két másik színpad is, de az nem baj.

reklám

Inspire Me, Now!
I Believe in Advertising
na őket érdemes.

mastercard

Dunlop Cry Baby - 25 000 Ft
rugó egy bicikli fékjéből - 500 Ft
néhány üveg Soproni - 1 000 Ft
visszarúgó wah pedál - megfizethetetlen

zsír

egyszerűen nem értem, hogy a boltban kapható dobozos kacsazsírnak miért van összetétele. szerintem az ilyen egyszerű dolgok, mint a tej, a vaj, a zsír, azok legyenek tejből, vajból illetve zsírból, és ne kelljen ráírni azt a szót, hogy "Összetétel:". mert ha már ráírják, akkor hajlamosak így folytatni: "kacsa olvasztási alapanyag és természetes ízesítő (kurkuma)". ezzel pedig azért el tudják venni az ember étvágyát.
(bár a kurkumával éppen semmi bajom.)

3D

az elmúlt napokban rájöttem arra, hogy engem fantasztikusan le tudnak nyűgözni a színes-szagos 3D-s filmek (már nem a kék-pirosak, hanem az újak). először az Avatárnál az iMax nagyságán túl a fantasztikusan új flóra-fauna volt az, ami megfogott, az Alice-nál pedig a Tim Burton-féle képi világ varázsolt el, de most meglepődve tapasztaltam, hogy még egy nem kirobbanóan izgalmas Shrek-film is magával tudott ragadni 3D-ben. na jó, azért volt benne pár jó poén, 1-2 jópofa szóvicc, meg 2-3 olyan jelenet, amit a Mátrixban vagy A Gyűrűk Urában már láthattunk, bár ez alapvetően nem baj. csak azt nem tudom, a gofrit miért waffle-nek ejtik magyarul - de ezért bőségesen kárpótolt Szamár arcikfejezése, amikor (spoiler alert!) mégiscsak megnyalta a juharszirupot.

jófajtaság

az elmúlt 2-3 hétben még mindig jófajta nyár van: nincs hideg és van fény, lehet jókat enni és aludni, lehet Türüppel lenni sokat, lehet Magus-könyveket olvasni és jó zenéket hallgatni közben, a szakmaigyakon is van mit látni-hallani. (s maradni önmaga még.) hiányoznak a régi zenekarok... remélem, nyár végén a Herman Hero jól szól majd, egyelőre lelkiekben folyik a felkészülés, aztán majd talán augusztustól kezdődnek végre a valódi próbák is.

Barabás Lőrinc Eklektric - Strange Night

pararamm

szépen sorban telnek a napok mostanában. most éppen a rádióban gyakornokoskodom (vagyis okosan bólogatok, miközben mások dolgoznak - vagy nem dolgoznak). egy év után újra előszedtem a biciklimet, és leporoltuk Türüpp járgányát is, úgyhogy most már semmi sem állhat a biciklizés útjába a rossz időn, az álmosságon és a lustaságon kívül. cserébe lehet srácoklányokkal találkozni, animét nézni, zenéket hallgatni, meg nagyritkán még írzenélni vagy gitározni is, ami mind-mind jó. de valahogy most is ijesztően gyorsan telik az idő, és hiába nézem meg félévente a másodpercmutatót, egyre csak gyorsabb és gyorsabb.
kíváncsi vagyok, lelassul-e valaha újra...

Bartók + ...

Santana feat Chad Kroeger - Into the Night

sehol se talállak

most, hogy végre van időm elolvasgatni, hogy mi van az emberekkel, kicsit elveszettnek érzem magam... csak pislogok, hogy mindenféle kedves vöröshajú lányokkal miminden szép és jó történik, zene meg koncert meg kultúra meg miegyéb, én meg itt vagyok úgy, hogy az elmúlt 3-4 hónapban kb összesen egy koncerten voltam (jó, mondjuk az elég nagy volt), moziban egyszer-kétszer, színházban egyszer... najó, ezutóbbi már majdnemhogy jó. mindenesetre sehol nem volt idén az a "csakúgy" hangulat, amikor már lassan kezdődik a nyár, és az egyetemi órák után az ember bemegy csakúgy a városba, talál csakúgy egy egyeteminapokat vagy egy spontánkoncertet, jó társaságot és némi csapoltat, aztán hazakeveredik valamikor, kipiheni magát és délelőtt nyugodtan megy be újra egyetemre... talán ezt már leírtam nem is olyan régen, hogy hogy lenne jó ez. nekem azt hiszem két dolog kell Pestre: kevesebb az egyetemből és több a barátaimból. a harmadik éppen most úgy néz ki, hogy megoldódik :)

azt hiszem, tényleg igaz a következő egyetemista játék:
jó jegyek / alvás / szociális élet*
(*: válassz kettőt**)
(**: BME-sek csak egyet)

itthon

vége a vizsgáimnak, mindjárt kezdődik a szakmai gyakorlat, a kettő közötti Operafesztivál ijesztően gyorsan telik, ej haj. de legalább történnek dolgok itt is, ott is. mindenesetre ma megpróbáltam elolvasni egy tankönyvet, ami kivételesen érdekel is. (Hangstúdiótechnika.) olvasok egy oldalt, kettőt, megtalálom az első képletet, már alszom is. kicsit később felébredek, újra nekivágok, következő képletnél megint elalszom.

azt hiszem, ez a szervezetem védelmi reakciója minden további bejövő információra.

tea

a tea jó, ha az ember ébren akar maradni.

akár még a sima gyümölcstea is, a lényeg a mennyiség.

egy liter után garantáltan felébredsz legalább félóránként.

Parov Stelar - Libella Swing

vizsgaértékelés

nem tetszik nekem valami ebben a mostani rendszerben. ez a tárgy eddig is a legnehezebbek közé tartozott a szakon, most viszont baromira elvadították a vizsgabeugrót. merthogy nehogymár az legyen, hogy a diák fogja magát, bemagol néhány tucat képletet, azzal beugrik... oké, ez tényleg nem a tanulás csúcsa, de egyrészt még ezen is kipergett a hallgatók nagyrésze, másrészt a beugró után jön a szóbeli vizsga, ott pedig azért csak feltűnik, ha valaki csupán bemagolt egy nagy kupac betűt és számot. szóval "azért, hogy az egyetemi oktatás ne süllyedjen technikumi szintre", a beugrón az eddigi egyképletes-behelyettesítős feladatok helyett mostantól a példákban rákérdeznek az elméleti felkészültségre is, sokkal bonyolultabbak és utánagondolósabbak lettek - és bőven nem elég egyetlen képlet egy feladathoz. rendben van, így néz ki egy vizsgadolgozat. akkor viszont ne ugyanúgy hatvan perc legyen már a tíz feladatra, mint eddig, mert ha már láttam hasonlót, lendületből még talán megoldok egy feladatot öt-hat perc alatt, de ha le kell rajzolnom, levezetnem, hozzátennem egy láncszemet, majd kiintegrálnom az egészet, erre már baromira nem elég ugyanannyi idő; és mindennek a tetejébe még, mivel ez még továbbra is csak beugró, csak a végeredményt nézik, hogy egyezik-e a megoldókulccsal, de az már nem érdekli őket, hogy hogy vezetted le, és esetleg hol vétettél egy majdnem lényegtelen hibát vagy elütést a számológépen (ami ilyen hosszú feladatoknál könnyen előfordulhat). szóval ha azért adnak bonyolultabb feladatokat, hogy lássák hogy értjük-e az elméletet, akkor ne nulla pontot adjanak már egy hibátlanul levezetett, egy helyen elszámolt feladatra... és adjanak rá annyi időt, amennyi a végiggondolásra elég lehet.

jövő héten újra nekifutunk, remélem akkor legalább a szóbeliig eljutok.

borulás

pénteken vizsga, és én még nagyon nem érzem az erőt. fáradt vagyok, kedvetlen, napok óta nem nézek messzebbre a monitornál és a papírjaimnál, zavar ha zúg a gép, zavar ha ki van kapcsolva, zavar ha szól a zene, zavar ha csend van, sokat aludni nem merek, keveset aludni fáj, rendes kaját csinálni nincs időm, agyat zsibbasztani netes baromságokkal bezzeg van, vagyis nincs, de mégis sokszor sikerül.

és ahogy az lenni szokott, megint nem fogom tudni végigolvasni egyszer a teljes anyagot, nemhogy megtanulni.

és nem úgy megyek el vizsgázni, mint a szakirányos tárgyaimból, amiket értek is, hogy "na, megcsinálom a feladatokat, aztán majd adnak rá valami jegyet", hanem úgy, mint régen az alapozó tárgyaimból, hogy "hátha meg tudok csinálni elég feladatot ahhoz, hogy ne dobjanak ki rögtön".

most tényleg félek. nem akarok még egy hetet Pesten tölteni, neadj'isten kettőt, nem akarok lemaradni emiatt az Operafesztiválról, nem akarok még tovább idegeskedni emiatt a baromság miatt, pláne nem egy félévet csúszni csak ezért az egyetemmel, nem...

nem kell ez nekem. kár hogy muszáj.

un

kezd belefájdulni a fejem a tanulásba. kezdem unni ezt.

holnap letudom a második vizsgámat a félévben, és aztán lesz egy hetem a harmadik (utolsó?) vizsgámig. amire állítólag tényleg kell egy nagyon durva hét, én viszont már lassan pihenni szeretnék.

pedig a hétvégén még családi ruccon is voltunk a Balaton körül, ami baromi jó volt, csak ne rágódtam volna végig a vizsgáimon.

(lehet, hogy nem is az egyetem készít ki, hanem én magam?)

kémia

cédéírás, autóvillamosság, villanyszerelés.

ezekből feleltem a kémia szóbelimen.

mintha bármelyikhez is értenék.

de ötös lett :)

özön

napok óta áll a térdig érő víz az előszobánkban.

mondjuk egy vödörben, de szerintem ez akkoris szolidaritás.

az a helyzet, hogy

tél van.

tegyünk rá együtt

egyszerűen nem hiszem el, hogy az Auchan "Tegyünk együtt a környezetért!" szlogennel hirdeti a környezetbarát csomagolóanyagait, miközben "véletlenül" beépít egy természetvédelmi területet...

napok

lássuk csak... szerdán Türüppel voltam, csütörtökön Fegyivel és Minnel, pénteken a Metallicával, szombaton a srácoklányokkal meg a ZUP-pal, vasárnap pedig kiscsaládommal és újra Türüppel...
szóval ha jól számolom, öt napig tartott a szülinapom :D

Volbeat - Still Counting

Metallica 2010

The Ecstasy of Gold

Creeping Death

For Whom the Bell Tolls

Through the Never

Harvester of Sorrow

Fade to Black

That Was Just Your Life

The End of the Line

The Day That Never Comes

Sad But True

Cyanide

One

Master of Puppets

Blackened

Nothing Else Matters

Enter Sandman

Helpless

Motorbreath

Seek and Destroy

komédia

mikor az egyik tanszéki előadónk megtudta, hogy a komm-médiásokkal van közös órám, rám nézett és annyit mondott:

"hát gratulálok..."

pedig itt legalább vannak lányok is.

(úgy meg tudok lepődni akkor is, amikor az Eltére tévedek...

szokatlan hogy nem csak fiúk járnak a felsőoktatásba.)

(ami mondjuk nem baj.)

galambface

ha egy nem költöző madár fészket rak, kikölti a tojásokat, felneveli a fiókákat (aminek a vége felé nagyon ijesztő, amikor a már majdnem felnőtt nagyságú fiókák egyszerre próbálják meg ledugni a fejüket a szüleik torkán), és ha már a fiókák kirepültek, akkor ott marad üresen egy már jól bevált fészek, mégsem lakik benne senki. ezek mér' nem járnak haza? tök jó az a fészek.

feszültség

ma a laborban ellenőrzőmérésen kishíján füstgenerátorrá változtattam a feszültséggenerátort. az áram is megrázott egyszer, de mivel nem vették észre, átengedtek egy hármassal.

ne hagyjatok villanyt szerelni.

jegyek, bérletek

úgy néz ki, hétfőn a legjobb zéhát írtam a szakirányon ^^

ma pedig megyek, és valahogy összekaparok egy kettest.

ha sikerül.

körbezár

egyedül vagyok itthon, lassan körbeér a Parov Stelar diszkográfia és lassan elfogy a teám. ilyenkor inkább Rädlert kéne inni egy koncert után valahol, valakikkel...

nade már csak egy hét hajrázás a Metallicáig, aztán lesz nemulass.

elvágyódás

odakint a Földön esik.

idebent is esik, legalábbis az altatódal hátterében, amit épp hallgatok. szomorú írzenés hangulat van, bár végighallgattam a blogomon az elmúlt egy év zenéit, most épp ilyen, és úgy néznék Gyűrűkurát, vagy kirándulnék egy faluban, vagy sétálnék középkori forgatagban, vagy mennék el valahova este, ahol nincs hideg, színes lampionok vannak, sört mérnek és húsokat sütnek, és zene is lehet valahol, meg emberek, beszélgessenek emberek, fiúk és lányok, legyen Elte Btk és Könyvtárklub Csámisivel (Paganzával) és legyen ott Petya meg a barátai, meg a srácoklányok közül aki épp Pesten van, meg Kistürüpp, és aki meg nincs Pesten az jöjjön fel biciklialkatrészért vagy koncertre vagy tudomisénmiért, és ha már tavasz van, már majdnem nyár, és egyetemi fesztiválok és napok és bulik, akkor ne kelljen már zéháról zéhára készülnöm, hanem lehessen már suli után _bármi mást_ csinálni, meginni valamit, kiülni bárhova zenélni, nyelvösszebotolva nyelvészekkel beszélgetni, külföldiekkel külföldiül kommunikálni próbálni, aztán épp elcsípni egy éjszakai buszt és hazajönni és nyugodtan aludni, és másnap későn kelni és reggelit csinálni és aztán akár egyetemre menni. sokkal jobb lenne így...

ehelyett tegnap is éjjelig tanultam, ma is, és szerintem holnap is ez lesz. aztán hétvégén egy nap kultúra, aztán még egy hét végigtan. és aztán már egészen nyugodtan kezdődhet a vizsgaidőszak...

Ad Astra - Waves

tipp

ha a tanárotok azt mondja, hogy "ez hármas, megfelel?", arra ne válaszoljátok azt, hogy "persze, én egy kettesnek is örülnék...", mert azt fogja rá mondani, hogy "akkor kettes".

olvasmány

elolvastam a Zabhegyezőt.

ez a könyv nem szól semmiről.

nyaklánc

pedig pont Korfuról van, öt éve hordom majd' minden koncertünkön, a tegnapi pólómhoz mindig azt szoktam felvenni, és most pont nem volt rajtam... pedig őt szerettem volna.

hét

bár még egy egész hetem van a jövő keddi zárthelyiig, de attól félek, nem fogok rá tudni tanulni. ma konferencián voltam, most a hétfői laborra tanulok, holnap a holnapira. csütörtökön buliba vagyok hivatalos, pénteken hazavonat és sör és koncert; szombaton önlab, vasárnap család, hétfőn Vokál. és már itt is van a kedd reggel nyolc óra. erre kíváncsi leszek.

program

azt hiszem, a következő hétvégén ha túl leszek az önlabos hallgatózós kísérletemen, újra Veszely-maratont fogok tartani. bezzeg House-t egy évada nem láttam.

hétvégi dolgok

egészen elszoktam már néhány hétköznapi dologotól, pedig az ilyen apróságok, mint az alvás, az ébredés, a zuhanyzás vagy a sütés-főzés mennyire jók is tudnak lenni...

(na jó, amúgy zuhanyozni hétközben is szoktam.)

Depresszió - Nincs jobb kor

igazából nem ezt a dalt szerettem volna kitenni, de a koncertvideó és az új klip még nincs meg, cserébe ez is eléggé új, meg már látszik a szintis is. (bár ő koncerten nem hallatszott ennyire.)

feltűnés

arra gondoltam, milyen fun lenne fehérben menni Depressziókoncertre. tuti látszanék a dévédén.

volt

viszont volt Petyásbuli, ami már régebben is volt, és most is volt, és azis detökjó: beszélgetéssel meg gitárral meg társassal meg mézesteaízű vodkával és a többi. kár hogy ilyen legközelebb csak fél év múlva várható, de várjuk :P

Hermannap

nem tudom ti hogy vagytok vele, a mi időnkben ilyen még nem volt. pedig nagyon jó ötlet, a Hermanhétből kiragadja azt, amire az egész való: a szórakozást (mert végülis nem a diákigazgató-választás a lényeg). és bár nem voltam ott, de így kívülről nagyon jól megtervezettnek tűnik az egész, programtérképpel meg jó ötletekkel meg tanári előadásokkal meg zenekarokkal meg fényképekkel meg minden.

hogy én hogy szerettem hermanosnak lenni...

pártállás

megvan, hogy kit szeretnék ha nyerne az országgyűlési választásokon, a miskolci önkormányzati választásokon, és akire szavazni fogok.

három különböző pártról van szó.

zsibbadt

ma - sok kihagyás után - újra gitároztam.

mintha újra tanulnék járni.

Idéző

- Nevezz meg egy olyan énekest vagy zenekart, akit szeretsz, és a kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból!

Depresszió


- Férfi vagy, vagy nő?

„Tudod jól, hogy én ezért élek
Nem is sok, amit kérek
Lányt az ágyba, sikert nála
Észt és békét, gitárt nyakba”


- Írj magadról!

„Tudd meg, itt érző szív ver, a fontos a jó, a szeretet
Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepet
Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás
Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás”

„A boldogság, a szerelem, a szex és a zene
A család, buli, barátok, a minden hite
A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő
Ha igazért harcol ész és az erő
Az állatok, a természet, az étel, az ital
Lázadás és jóért a vihar
Az évszakok, a Nap,* a bolygó, az égi
És minden, amiért még érdemes élni”

„De mégis így vagyok teljes, úgy érzem:
Míg él, mindig itt van mindkét énem
Széttép, de egyben is tart, amíg érzem”

(*a tiszabogarak ^^)

- Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?

„Voltam már én is a legjobb

Valakinek, és fordítva...”

„Aki beléd újra kést döfne
Amikor egy szó is legyőzne
Nem olyan, aki ébren is álom
Kelned kell, sajnálom”

„Néha még jó, ahogy nézel
A megszokás tart erős kézzel
(…) Az emlékek szépek…”


- Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

„Nem hittem el hogy létezik, akit így lehet és így szeret
De bármikor ha kérdezik, most már így felel a szerkezet
Ami Érted úgy dobban, mint egy erőmű ha robban
A szivárványon túl is Te vagy az álmomban

A mámor és az élvezet, amit nem nagyít a képzelet
Egy a szív, a gondolat, tiszta minden mozdulat
Igazi boldogság, igazi szabadság
Nekem a magány volt béklyó, de Veled érzem, élni jó

Mert nincs olyan erő, ami Tőlünk elveheti már
A hitet, mit csak mi értünk, de a végtelenen át
Nincs olyan erő, ami Tőlünk elveheti már
A csodát, amit mi érzünk Egymás iránt”


- Most hol lennél szívesen?

„És így ott leszek Veled bárhol…”

„Attól aki fontos, attól ami jó
Nem akarok elszakadni
Teszem amit tudok, kérem aki dönt
Nem akarok elszakadni”


- Mit gondolsz a szeretetről?

„Ha kérdeznéd miért élsz, én tárnám karom…”


- Milyen az életed?

„Hidd el, hogy nem rosszból mondom neked
De ha minden napod ugyanaz a monoton menet
Az évek csak telnek, de nem repülnek
A vágyaid veled együtt elmerülnek”

„De amíg minden reggel úgy kelek fel
Hogy valami fény ér, és érzem, hogy van miért
Továbblépnem, ha valami épp nem
B_ssza a sorsom el, én megteszem amit kell”

„Én nem tudom, hogy hogy lesz vége
De ma nem érdekel, csak legyen béke
Meg szerelem, bál, gitár, na meg a haverok
Így lesz, ha itt még bízok”


- És mit kérnél, ha egy kívánságod volna?

„Kell, hogy emlékezz minden álmodra
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra”

„Adj még édes álmokat
És így már nem fojtogat
Gondom csak játék, ha kéjes hangodat
Hallom, már várom, mit szíved tartogat”

515

megvan ő :)

grrr

amikor csütörtökön nagyzéhát írunk, és csak a hétfői labor után tudtam elkezdeni rá készülni, akkor a szerdai szakiránylabor anyagát (elmélet, beugró kérdések, házi feladat) mégis miért kedden este teszik elérhetővé?!

ha addig nem aludnék sem lenne időm végigolvasni minden anyagot. és még gyakorolni is kéne. és az addigi előadásaimra is be szerettem volna menni. és még aludni is szeretnék, mert baromi álmos vagyok. és akkor még olyanom hogy szabadidő, nem is volt. hogy utálom én ezt...

lehet hogy furán hangzik, de már az olyasmiknek is örülök, ha véletlenül nekilátok takarítani vagy mosogatni vagy kaját csinálni, mert addigis legalább valami olyasmit csinálok, ami nem tanulás... kár, hogy erre azt a néhányszor tíz percet is csak az alvásra szánt időmből tudom elvenni.

és most rendesen internet sincs, úgyhogy azzal sem tudom elszúrni az időmet. meg melegvíz sincs, de ez már csak hab a tortán. meg amúgyis megszoktam, hiszen mindigis panelházban laktunk: évente kétszer 2-3 napig nincsen melegvíz.

vagyis van, csak hideg.

Emancipator - Lionheart

Paganza - Milyen szelek

időeltolás

ma hamar hazaértem, és végre hamar le akartam feküdni.
negyedegy van.
félhétkor kelek.
remek.

jesus

Zselenszky - Igazi égi

örül

de amúgy kaptam ma kézhez egy hibátlan Kommunikáció-Akusztika Zárthelyit is, csak hogy tovább dicsekedjek :) (na jó, igazából az egyik kérdésnél vesztettem epszilon pontot, de ez döntően nem befolyásolta a végeredményt.)

a hétvégén meg volt BoKonf (ami nem boxkonferencia), és Türüppel csomagoltunk ajándékcsomagot meg plakátoltunk plakátot meg díszítettünk és készítettünk szendvicset meg meg is hallgattunk néhány előadást, és tök jó volt. egészen szimpatikus közösség az a szakkolis bagázs, bár a szimpatikussághoz hozzátartozik hogy hagyják egymást tanulni, nem hányják össze a folyosót minden héten a bulik során és összesen nem tűnnek többnek negyven főnél. egy osztályt meg másfél emeleten elosztva még talán én is el tudnék viselni. (csak a portások lehetnének kicsit jobb fejek.)

meg az elmúlt hetek valamelyikén még könyvtárban is voltunk, kétszer is. és kandalló előtt ketten két karosszékében ülve két (ugyanolyan) állatos meséskönyvet olvasni jó.

de most húzzak vissza tanulni, mert holnap is zéhá...

Elektromágneses Terek, 1. Zárthelyi

elégtelen: 313 fő

elégséges: 30 fő

közepes: 7 fő

jó: 0 fő

jeles: 0 fő

(nem jelent meg, vagy rendelkezik aláírással tavalyról vagy tavalyelőttről, de vizsgán még nem ment át: 200 fő)

az egyetlen jó a fenti eredményben, hogy alsó ponthatárral bár, de meglett a kettes :D

amúgy jól látszik, hogy nyilván milyen hülye mindenki, aki eljutott legalább a negyedik félévéig a Műegyetem villanykarán anélkül, hogy kirúgták volna, valamint eközben teljesítette a tárgyak előkövetelményeit is. mert nyilván mi vagyunk a hülyék, ha senki nem tud ötöst írni.

meg négyest se.

tanács

három dolgot szeretnék mondani a mostanában egyetemre készülőknek.

az egyik, hogy az egyetem (és itt nem a büfészakokra gondolok) sokkal, _SOKKAL_ nehezebb mint a középiskola vagy a gimnázium, ahova most jársz. tényleg.

a másik, hogy mindenképpen olyan szakot válassz, amit már amúgyis tudsz, vagy amihez nem kell tudni semmit. a legtöbb egyetem nem azért van hogy tanítsanak, hanem hogy számonkérjenek.

a harmadik, hogy kezdj el lelkiekben felkészülni, az egyetemen háromféle jegy van. az elégtelen, az elégséges és a harmadik. a harmadik jegy bármely formájához ugyanannyit kell tanulni, véletlenszerűen kapsz majd közülük egyet. bár az elégségeshez is ugyanennyit kell tanulni, és az elégtelenhez is. (csak talán utóbbihoz nem muszáj.)

szörnyű

nem tudom magam elől elrejteni a csokoládémat, mert mindig tudom hogy a szekrénybe tettem a második polcra.

Kocsfeszt

erről még nem írtam, úgyhogy ezt most pótolom, már amennyire még emlékszem... (van kiscetlim :)) pénteken hazarohantunk, Türüpp kicsit átrendezte az órarendjét hogy ő is tudjon jönni, a vonat televolt volt hermanosokkal, épp odaértünk a Véhára mikor kezdődött a felvonulás, láttunk szépruhás illetőket, ismerős népeket, gólyalábas zenészeket és gólyalábas gólyát, aki sapkát lopott és kelepelt. aztán volt HMTM-koncert, amit az első sorból hallgattunk végig, egyre növekvő létszámban. aztán lett DeViszont, aztán elpakoltunk a pakkjainkat, aztán visszamentünk estére Kisdanihoz, majd Zagarra, de esett az eső és hűvös volt, amit ráadásul majd' végig folytatott az időjárás, ami egyáltalán nem volt szép tőle.

szombaton meg akartunk nézni egy csomó előadást, de végül nagyrészét elkerültük vagy elsétáltuk. viszont volt pizzasütés reeengeteg sajttal, aztán Eric Sumo Band. aztán találkoztunk népekkel, aztán nem fértünk pe a pajtaszínházba, aztán ittunk forraltbort, aztán az eső elől bebújtunk a Cornerbe, ahol majdnem akkora tömeg volt mint odakint, és ismétcsak televolt hermanosokkal.

vasárnap volt doláksalyféle Tyúkszínház, ismét lemaradtunk a békaesőről, aztán végigmásztuk még a várost oda meg vissza, volt játszótér meg lekvár, a Nap is kisütött, hallottam ZUP-ot, és vége lett a Kocsonyafesztiválnak. jó volt, kár hogy esett, és kár hogy sok volt az ismerős és kevés az idő.

három

egyrészt győzelem, valamelyik nap láttam az utcán sétáltatott kutyákat, kettőt is, akik narancssárga láthatósági mellényben voltak; másrészt március 19. az alvás világnapja, cserébe én aznap írok egy remek kis (nagy) zéhát, úgyhogy akkortájt tuti nem fogok nagyon aludni; harmadrészt pedig már egyáltalán nem hiszek a globális felmelegedésben, ma is egész nap esett a hó.

Damien Rice - Volcano

asszem megint nem vagyok sehogy.
pedig kéne, elvégre tavasz van, vagymi.

asszem most fog jót tenni a régi Staind.

Erik Sumo Band - Secon

kampány

ha már úgyis elkezdődtek a választási kampányok, legjobb lesz, ha én is előállok követeléseimmel. jelszavaim valának: környezettudatosság, közbiztonság, közlekedés.

a környezettudatosság nevében követelem, hogy az utcai szórólapozók (közismertebb nevükön irl spammerek) helyezzenek el szelektív hulladékgyűjtőket működésük helyszínének 50 méteres körzetében, ezzel csökkentve környezetünk terhelését!

a közbiztonság nevében követelem a bukózsinór jellegű állítható hosszúságú pórázok (másnéven kutyatávirányítók) betiltását, valamint éjszaka illetve sötétedés után sötét illetve fekete színű kutyát csak láthatósági mellényben illetve vörös színű kerékpárvillogóval mint megkülönböztető jelzéssel ellátva lehessen sétáltatni (mind a gazdi, mind az eb esetében)!

a közlekedés nevében pedig követelem, hogy a nem Combino típusú (ún. analóg) villamosokat magasabb felső harántkapaszkodókkal szereljék fel, hogy a 180 cm-nél magasabb utasok ne fejeljék le minduntalan az említett sárga színű vascsöveket!

feltételeim teljesítése esetén valamennyi ezt megvalósító pártra hajlandó vagyok szavazni.

akusztikai labor

ma az akusztikai laborban a barna hang (avagy Brown-hang) környékén keresgéltünk. nekem meg gyomorrontásom volt, ezért különösen nagy figyelemmel kísértem az eseményeket, de szerencsére hasonlóan a Discoveryn látottakhoz, én is a "megcáfolva!" címkét ragaszthatom a dologra.

aztán ugye van az a dolog, hogy ha hallunk egy rövid, hangos hangot, akkor a közvetlenül (néhány milliszekundummal) előtte vagy utána lévő, valamivel halkabb hangot nem halljuk meg... na végre ezt is megtanultuk, hogy a két különböző irányú időbeli elfedést mi magyarázza.

és végül megtanultuk azt is, hogy a próbatermekben is használt tojástartónak egy jó és három rossz tulajdonsága van. a jó tulajdonsága, hogy olcsó. a rossz, hogy egyrészt csak a 7kHz feletti hangokat szórja szét, az annál mélyebbekkel (átlagos tojásméretek esetén) nem csinál semmit, ugyanúgy visszhangoznak a teremben, mint anélkül; másrészt hangszigetelésre anyagából adódóan nem alkalmas, ugyanúgy, ahogy a hungarocell sem; harmadrészt szalmonellát is terjeszthet, akár.

végre tanulunk valami hasznosat is. kár, hogy ez nincs benne a tantervünkben.

tavasz

ma az egyetemen sétálva, amíg épp az esernyőmet pakoltam el a télikabátom zsebébe, szembejött velem három srác hawaii ingben, napszemüvegben és strandpapucsban.

azt hiszem, lassan tényleg tavasz van.

(vagy csak megint valami kollégiumi napok.)

komm

amúgy kicsit furán érzem magam, amikor (a saját mérnöki hangtechnikás tárgyunkat ütközés miatt felvenni nem tudván) a kommédiásainkkal van órám egy héten kétszer is. a tanszékünk tanszékvezető-helyettese tartja az órákat, és bár kicsit talán sokat mesél nekünk a családjáról, és a lelkünkre kötötte, hogy zéhára szerzünk majd valahonnan olyan számológépet, amely ismeri a logaritmus és a hatványozás bűvös műveleteit is; de ettől eltekintve mond és mutat érdekeseket, meg végre van órám a saját akusztikai laborunkban.

tegnap megnéztem a kommédiások tantervét, és a kommunikáció-technológia ágazatot elnézve talán jobban érdekelne az... ők is tanulnak valamennyi elektronikát, de magas matekot meg kvantumfizikát nem; tanulnak műsorszórást és -előállítást, de Fourier-transzformációt nem; és tanulnak egy csomó érdekes társadalomtudományi dolgot, szociológiát, filozófiát, kommunikációt, logikát, nyelvészetet és társait, de villamosenergia-előállítást és elektromágneses tereket nem.

ha érdekelne a tömegkommunikáció (pl ha néznék néha tévét vagy olvasnék újságot), meg ha érdekelnének a társadalmi kérdések és problémák, most azt hinném, hogy pályát tévesztettem.

(bár jobban belegondolva úgy gétékás lennék, azt pedig nehezen viselném.)

Gorillaz - Feel Good Inc. (cover)

ezt a dalt játszották enyhén dzsesszes feldolgozásban Kocsonyán a belvárosban. elég lassan ismertem meg, de aztán hűde. (meg játszottak Limp Bizkit: My Way-t is, meg még valamit, ami jó volt.) a Kocsonyáról am még majd írok.

(figyeljétek a szintist, amint két mutatóujjal perkázik!)

(meg középen a dizájnembert :D)

(amúgy 600.)

blogger

az milyen, hogy a saját blogomra sem tudok megjegyzést küldeni?

nemakar

már megint ott tartunk, hogy nemakarokiskolábamenniii...

design fail

majdnem van értelme annak az állítható hosszúságúra nyíró hajnyíró- (szakállnyíró-) gépnek, amely ha rányomod a fejedre / arcodra, rövidebbre állítódik.

(not.)

lusta

délután negyed kettő van, gyorsan fogynak a csokoládéim.

lassan ideje lenne kezdeni ezzel a nappal valamit...

beszámolós - szakirány

ja és bekerültem Médiatechnológia és Kommunikáció szakirányra (vagymi, nem bírom megjegyezni a teljes nevét), csak ezt jelöltem meg, vagy ez - vagy semmi, végülis ezért jöttem. és ez jónak látszik egyelőre, de most mondott a tanszékvezető pár dolgot, meg olvastam is egy cikket erről, és az jutott eszembe, hogy mi lenne ha... mi lenne, ha megcsinálnám a BSc-t, csúsztatva 1-2 félévet, hogy felvehessek 2-3 érdekes (akár MSc-s) tárgyat szabválként, így lenne egy BME-s diplomám, ami elhiteti a munkáltatókkal elméleti képzettségem meglétét, megtanulnék itt mindent amit szeretnék, de nem kéne Matek5-tel, Fizika3-mal és társaival szenvednem; aztán gyakorlat kedvéért (meg a kultúráéért...) a megmaradó államilag támogatott féléveimben pedig fognám magam, és elmennék a Színház- és Filmművészetire, és másfél év alatt megcsinálnék egy Hangmesteri, plusz fél év alatt pedig egy Színpadmesteri OKJ-s képzést?

beszámolós - félévkezdés

aztán vasárnap este hazaérve realizáltam, hogy nekem bizony hétfőn laborom van, felkutatandó tananyaggal, kidolgozandó kérdésekkel, beugró lehetőségével, úgyhogy a félév kezdése előtti este már féltizenkettőig tanultam... kicsit sikerült túlszerveznem ezt a félévemet, azt hiszem, bár legalább három nap is csak tízre kell bemennem, így talán túlélem majd. végre lett kémiám, remélem nem bánom meg hogy felvettem, régebben még tetszett; és sikeresen felvettem egy Kommunikáció-Akusztika nevű tárgyat, mint utóbb kiderült, a Kommédiásokhoz; de a választott tanszékem vezetője tartja az órákat az akusztikai laborban, és az anyagot már hallottam kétszer az AC Stúdió előadásain, most pedig még kreditet is adnak érte, úgyhogy szerintem megéri. csak így már nincs meg az a 26 órás szünetem a hét közepén, ami annyira jól mutatott az órarendemben...

beszámolós - Avatar

aztán vasárnap megnéztük Türüppel a Zavatárt. odamentünk az Ájmekszbe háromnegyed órával kezdés előtt, azt mondták mindjárt felszabadulnak a foglalt jegyek, felszabadultak, lecsaptunk rájuk, bementünk, megnéztük, naaaagy volt és háromdés. nekem nagyon tetszett a megrajzolt világ, a növényekkel meg az állatokkal (meg azokkal a medúzaszerű repülő magokkal vagy mikkel) (júj meg a szárnyával együtt pörgő kissárkányszerű élőlénnyel! az volt a legjobb.) és a háromdés cuccok is jók voltak, az elején még rendesen forgolódtam is kicsit hogy mögélássak a tárgyaknak, meg vagy kétszer el is húztam a fejem egy felénk repülő akármi elől... az elején volt egy kicsit "A bolygó neve: Halál"-os hangulata a dolognak, meg voltak benne Exo-k (amik olyanok mint a Mechek, csak kisebbek) amikért szintén odáig vagyok, és a sztori ezzel a világgal együtt rendesen magával ragadott (akkor is ha sokak szerint majdnem ugyanaz, mint a Pocahontas). a Gyűrűk urát nézném meg még szívesen így...

beszámolós - Bp

felvonatoztunk Türüppel 3 nappal félévkezdés előtt, Nap megsétáltatott minket Fővárosunkbudapest csillagszerűen szétágazó utcáin, miután Napapa lefotózott minket újdonásúj áltesómmal (Türüppel) és kamucsaládunkkal egy dunaparaszti vasútállomáson, ennek köszönhetően elvileg ott figyelünk a mai Figyelőben. mindenesetre végre láttam a Parlamentet közelről, meg a Kossuth téren is voltunk, ezek egészen újdonságként hatottak rám; előbbit eddig csak a Dunán túlról láttam, és onnan kisebbnek tűnt, bár szélesebbnek, utóbbit pedig nagyobbnak képzeltem, ilyen kis helyen el sem fér másfél millió rendes tüntető magyar polgár.

tech

egészen technikai zseninek érzem magam, egyedül megjavítottam itthon a netet. nem volt internet, kikapcsoltam a modemet, bekapcsoltam a modemet, lett internet. fantasztikus, mire képes a mai tudomány.

(még jó, hogy ...és Informatikai Kar vagyunk.)

Dub FX - Flow

barátok közt

(az anyukám nem szeretne lemaradni a kedvenc műsoráról.)

anya: - felveszed?

apa: - mit, a kabátot?

én: - miért, csörög?

Türüpp: - miért, leesett?

(remélem, végül sikerül majd megnéznie.)

szakácsművészet

az imént sikerült kettétörnöm egy levest.

nagyon

hogy én hogy szeretem a kettesben elzenélt-elfilmezett-eltöltött napokat...

még egyszer fenn a színpadon...

"...share this lonely..."

végez

na kész vagyok. vége a vizsgáimnak, és jobb átlagom lett, mint valaha is gondoltam volna. több mint öt :) és mostantól szünet, már csak Kistürüppöt kell megvárnom hogy ő is végezzen, és onnantól pláne. végre nyugi... :) már nagyon hiányzott.

jameg Jamie koncert, azisjó.

Foo Fighters - Come Back

pénz win

köszönjük a szavazatokat. (klikk.)

zaj

azon gondolkoztam a fürdőszobában állva, hogy ha nem innen, akkor mégis honnan jön a centrifuga zaja... aztán rájöttem, hogy csak elindult a lejátszóban az egyik Subscribe album. (nem ez.)

Tetris

baaaz :)

http://www.firstpersontetris.com/

ha nagyon megy, nézzétek meg night mode is!

(eredeti zene itt)

Jamie

"köszönjük szépen. a következő dal... az a címe, hogy Méz.

mint labirintus, nem mint méz."

(Jamie Winchester, MR2 Akusztik)

(mondjuk én eddig azt értettem, hogy "love is amaze", de sebaj.)

hasznos

főztem hatperces lágytojást, kreáltam hangulatfüggő fotót msn-re és fogat mostam napsütésben.
úgy érzem, ez a napom is hasznosan telik.

Paddy and the Rats - Freedom

fészbúk hirdetés

"Hülye vagy?

Gondola meg tudunk verni engem? Az átlagos pontszám 110. Én 133 gólt. Kell szednie az IQ teszt-GetYourPrizes-HU most!"

hát igen, máris úgy érzem, hogy ő az okosabb. komolyan.

(not.)

pénz

az idei év érméje választáson is indult magyar érme, és ha nyerne, mesterhármas győzelmet aratnánk... cikk itt, szavazás (gyors regisztráció után) itt. ne kérjetek hírlevelet.

koffeinelvonás

amúgy talán még nem mondtam, de már vagy két hónapja nem iszom sem kávét, sem energiaitalt (bár azt eddig is csak zéhák/vizsgák előtt ittam), és az egy évtizede elfogyasztott napi egy-másfél liter feketetea mennyiségét is heti max egy bögrére csökkentettem... és ettől nem lettem álmosabb, mint eddig voltam. durva.

minek nevezzelek...

"- nem lehetne hallgatni, amit tegnap hallgattunk?

- melyiket?

- azt a Besh Odromot... ja nem... az a szlovák, Oriza Triznyák...

- Parov Stelar?

- azt, azt..."

művelem a családomat :)

rassz...

megpróbálok minél kevésbé rasszista módon fogalmazni:

hogy én hogy utálom a kékek jelentős részét, akivel eddig találkoztam! (vagy akikről hallottam.)

fiz

még mindig nem igazán hiszem el, de a saját szememmel láttam: ezek négyest adtak nekem fizikából :D

mindig

miért van az, hogy mindig csak még egy nap kellene?

hajnal előtt

hogy utálok korán kelni.

ennél jobban már csak fölöslegesen korán kelni utálok.

totem

kancsónyi málnás teám és némi pudingos csokoládém vár az asztalon.

szerencsealsónadrág és szerencsemalac kíséri léptemet a holnapi napon.

már csak az anyagot kéne tudnom, s egészen bátran állnék a fizikavizsga elébe.

2009

bár úgy terveztem, hogy csak a vizsgaidőszak után írok évértékelést, de annyi mindenki írt most, hogy muszáj lesz nekem is megpróbálkoznom vele.

2009 januárjában vizsgaidőszak volt, vasárnap Pestre fel, régikedvessel együttanulás és beszélgetés, hajnalban vizsga, jóidő, Her Morning Elegance hangulat, jókedv és fáradtság esetén még némi összefutás, aztán haza, majd újra ez. a vizsgaidőszak után végre kicsit ráértem, találkoztam a barátaimmal is, filmeket is néztem, és egy keveset még olvasni is volt időm. Hermanhét is volt, remélem most is lesz, és most is leszek. és nagyon remélem, hogy lesz még ott 1-2 ember, aki megismer...

2009 februárjában elkezdődött a negyedik félév, elhatároztam hogy aktívan stúdiós-hangosítós-szakkolizni fogok, amit a félév végéig próbálgattam is, de az este hosszadalmas közlekedés a koliig, a koliba való félórás, segítségkérős bejutás, és a minden buli vége előtt hazaindulás elég sokat rontott a dolgon. a zéháidőszak elkezdtével időm sem volt már mindig menni, aztán ősztől már egyáltalán nem, szóval erről ennyit, hiába emiatt jöttem ide, nekem a szakkoli nem való. megpróbáltam anyumnak elmagyarázni, hogy miért is jó ez, de amiket elmondtam neki, hogy a tagok miért szeretik ezt csinálni, nagyrészét én nem szeretem, így asszem nem is érdemes ezt az egészet erőltetnem. de ha majd megcsináltam végre egy-két idevágó és tényleg érdekes tárgyat is, akkor lehet hogy újra megpróbálkozom vele. februárban befejeztük a Bárányfelhőzést, ami egy (számomra legalábbis, és remélem nem csak számomra) nagyon szórakoztató, összehozó és érdemes dolog volt. új zenekar azóta sincs, igény pedig volna rá, és tényleg kéne is, de el nem tudom képzelni, hogy tudnám beleszorítani az időmbe. pedig muszáj lesz, mert ha elfelejtek gitározni, akkor nagyon szomorú leszek. és nem kicsit hiányzik az együtt zenélés. (bár ez talán egy ideje már csak rajtam múlik.)

2009 márciusában elmentem egy Depresszió koncertre az Ifiházba, egyedül és rosszkedvűen, amiért mégis fantasztikusan hálás vagyok. csakazértisjólfogoméreznimagam hangulatban mentem befelé, és egy kis társaságból egy ismerős arc visszamosolygott, és kénytelen voltam megtorpanni és ott maradni, ahelyett hogy egyedül végigüvöltöttem volna a koncertet a tömeg közepén. (persze végül egyedül üvöltöttem végig a koncertet a tömeg közepén, de ez most más kérdés.) ebben a kis társaságban - mint kiderült - hermanosok voltak, egy sráccal nagyon jól eldumáltunk az előzenekarok közötti szünetekben, egy lány akit korábbról ismertem pedig nagyon szépen nézett, bár jórészt nem rám, de végül mégiscsak elkísértem a buszig, és megbeszéltük, hogy majd zene-ügyben még beszélünk egyszer. aztán átbeszélgettünk egy éjszakát Pest-Miskolc között, aztán átsétáltunk egy nappalt Miskolcon... aztán még egyet-kettőt. volt még itt tanulás, stúdiós újonckodás, Nemjuci hangulat, napsütésben biciklibelső-pénztárca keresés és eközben sétálgatás Pest eddig ismeretlen és napsütéses és régiházas és hangulatos részein, és újblackout-hallgatás mindeközben.

2009 áprilisában volt némi biliárdozás és összefutás, újonckodás és Pestensétálás, és elkezdtem megszeretni ezt a Budapest-dolgot... persze ehhez a jóidő és a jókedvem is közrejátszott, amiből legalább az egyiknek az a bizonyos leányzó is az oka volt, akivel aztán napokkal később arra jutottunk, hogy türüpp-türüpp :) volt Tankcsapdakoncert, Pesten még koncert, és sör és gitár és társai.

2009 májusában volt Depi, 30Y, Subscribe és Alvin a MEN-en, és mi is voltunk a MEN-en, hallgattunk zenét otthon és domboldalon ülve, napsütést és várost nézve, volt egyetem és itthon barátokkal sörözések, és persze tanulás.

2009 júniusában befejeztem a vizsgáimat, Kistürüpp úgyszintén, nyár lett és Operafesztivál, ami annyira jó volt, nagyon élvezem amikor mozdul a város és kirakodók és emberek és zenék és zenészek és ismerősök és jóidő és szabadidő és üldögélés és beszélgetés és későnfekvés-későnkelés, volt lanparty, és volt Bükki Maraton, erdő és eső és napsütés és beszélgetés és a többi.

2009 júliusában volt újra írkoncert, aztán egy darabig aggódtam Kistürüpp további elhelyezkedését illetően, de végül ez meglehetősen jól zárult, azt hiszem. volt még Zsóry meg Tiszató, egyik csapattal meg másik csapattal, beszélgettünk és játszottunk és zenéltünk és jó volt.

2009 augusztusában baráti összejövetelek voltak, meg Gyárfeszt, meg Sziget -1.nap Kistürüppel és a Tankcsapdával (és egyéb barátokkal és ismerősökkel), volt Balaton a kiscsaláddal, és volt lézeresszem-műtét, és azóta hivatalosan már látok, és ez jó. és ha még zene is lett volna közben, és a nyugtatót sem felejtik el ideadni előtte, egészen szórakoztatóan pszichedellikus lehetett volna a színes, forgó, idegenszerű fényekkel... aztán onnantól napszemüveget hordtam, amit nem szeretek, nem tudok úgy beszélgetni az emberekkel hogy napszemüveg van rajtuk, nekem viszont mégiscsak erre kellett kényszerítenem őket. de most már végre nem kell.

2009 szeptemberében volt ARC kiállítás (és odamenet hirtelen feles), sétálgatás és vásárlás és Ikea és berendezkedés és zöldszobafestés Kistürüpp kolijában. volt Magyardalnapja, aztán újra elkezdődött az egyetem, és szerettem volna kicsit örülni az ősznek, de túl sok időm nem volt rá, mert tanulni kellett, meg mert elmúlt az ősz hirtelen.

2009 októberében újracsak tanultam rengeteget. muszáj volt, de talán volt haszna is, mert bár szinte semmi másra nem maradt időm, de legalább értettem az anyagot. cserébe még a kétheti együttebédek is elmaradoztak, Türüppel találkozni is jórészt csak reggel nyolc előtt sikerült (ráadásul minden kedden esőben...). viszont voltunk gólyabálon, több délutánt is eltöltöttünk együtt tanulva a koliban, itthonról végleg elköltöztek a halaim, volt egy remek háromnapos hétvége, amikből annyira lehetne több is...

2009 novemberében a gyorsan elmúlt ősz helyett inkább a telet kezdtem el várni, itthon szerettem volna lenni a családommal, időt tölteni Kistürüppel, de ehelyett rengeteget kellett tanulnom. nem szerettem ezt, de legalább volt haszna, hiszen:

2009 decemberében összesen négy darab jelest zsebeltem be az egyetemen. a dolgozatok között már végre találkoztam egy-két réglátott barátommal, beszélgettem is velük, jó is volt. elmaradt a félévre tervezett vokál, de újra tervben van, majd hátha most. rengeteg mindent szerettem volna csinálni a tanulás helyett, de tényleg rengeteget, és amíg bármi érdemeset csináltam, nagyrészt piszkált a lelkiismeretem, hogy tanulnom kéne helyette. volt némi tél, kiderült hogy megyünk Metallicára, aztán végül a két elővizsgát letudva hazajöhettem, itthon pedig nyugi volt, és barátok, és család, karácsony, találkozások és ebédek és vacsorák, színház és némi könyv, és sosem aludtam ki magam, pedig lett volna időm... Kistürüpp kórházban volt, aztán ügyesen hazajött és azóta ügyesen jobbulgat, de vele sem tudtam korántsem megcsinálni mindent, amit "majd a téli szünetben..." aztán volt egy pici írzenélés, volt beszélgetős teázás, és volt egy kellemes és nyugis szilveszterezés a közepén egy hangos és vidám másik szilveszterezéssel, és lett boldog új év...

és most itt vagyunk. sokminden történt ebben az évben, és nagyon tetszetős év volt. megtaláltuk egymást egy fantasztikus lánnyal (aki között és köztem állítólag szinte csak a szakáll a különbség...), sok helyre és sok koncertre eljutottunk, sok időt töltöttem a régi (és 1-2 új) barátaimmal a nyáron. szerencsére mind megvannak, még ha nincsenek is sokkal többen az egy kézen megszámlálhatónál... de talán nem is kell több. már csak az kéne, hogy gyakrabban lássam őket, ne csak havonta egyszer. és továbbrais hermanosokról van szó, és továbbrais nagyon sokat jelentenek nekem. amúgy így visszaolvasva még a tanulós időszakok is egészen kellemesnek tűnnek, csak évközben volt kicsit (nagyon) fárasztó a nemalvás és a ki nem kapcsolódás, meg az egyetemi ismerőseimmel kellett volna kicsit többet beszélgetnem. (de legalább már lassan csak annyian maradunk, mint egy normál gimnáziumi osztály.) aztán most jön még három vizsga, aztán remélhetőleg egy kis télvégi pihenés, amit azért szeretek, mert bár még nem tavaszodik, de lassan az jön majd, jóidővel és új illatokkal, és új tárgyak jönnek az egyetemen, amik hátha érdekesek, és olyankor végre egy kicsit nincs rajtam az a mindig-ott-ülő érzés, hogy tanulnom kéne, mert nem leszek kész... várom már nagyon. de addig még van dolgom rengeteg, most megyek is kipihenni kicsit magam. és ebben a félévben zenélni fogok, feltétlenül. remélem, többetekkel is :)