A Perfect Circle - Orestes (piano cover)

Kutatók Éjszakája 2010

14:00-15:00 - A kémia szépségei (BME, Ch)
16:00-17:00 - Aktív zajelnyomás, Zenei hangszintézis (BME, I)
17:00-18:00 - Mérnökök az orvostudomány szolgálatában, Mesterséges intelligencia (BME, I)
18:00-19:00 - Szórakoztató villamosság (BME, V1)
20:00-21:00 - A fluoreszcens fehérjék alkalmazása az orvosbiológiai kutatásokban (SOTE, EOK)
21:30-22:30 - Hogyan gyógyítsuk a repülési fóbiát? (SOTE, PPK)

Itt jártunk, 2010. 09. 24.

celebvilág

a házunk előtt a Barátokközt Vilibácsija énekel vidám sanzonokat.
nem találok szavakat.

Flook with Damien O'Kane

telefon

ha valakivel telefonon beszéltél, elköszönés után még azelőtt tedd le a telefont, hogy elkezdenéd kibeszélni a másik felet. nem fun, ha végig kell hallgatnia.

hiányérzet

"voltaképp' innen is látszik a táj,

hiába szállított arrébb

ez a vagonnal szétsúrolt sínpár..."

valami hiányzik.

persze van most köztünk tizenöttucat kilométer; és ha nem lenne, nem hiányozna. de néha van az az érzés, amikor visz a vonat, rohan az odakint, és én kapaszkodom a régi emlékekbe, de azok elfutnak a fákkal együtt, beszélgetések, zenehallgatások, zenék, hallgatások, évszakok... nagyon tud hiányozni minden.

egy ideje már gyorsabban forog a Föld, mint én, (és vele forog az őz,) és nehéz így mindent felfognom, amúgy sem láttam soha tökéletesen a világot, bár oda már eljutottam, hogy a pohár nem "félig tele" vagy "félig üres", hanem "félig van", aztán néha talán még tele is lett; de nem figyelek oda sosem mindenre, nem tudok odafigyelni mindenre, nagyobb az odakint mint az idebent, pedig utóbbira sem tudok elég időt szánni, pedig lehet hogy nem ártana; és bizonyos dolgokat beljebb kéne hoznom, mint ahol most vannak. szegények biztos áznak kint a szélben.

jó, hogy vannak fényképek, mert megőrzik helyettem... sajnos nincs mindig kép, van hogy csak rajz van, azt belül kiszínezem, ki tudja milyen lesz mire legközelebb előszedem, talán nem is úgy volt, de a lényeg hogy színes; arra amúgy mindigis úgy, de úgy fel tudtam nézni, aki tud a világba varázslatot mesélni, aki olyan sárkányt mond a templom tetejére, amit tényleg félni kell, aki csillagokat tudna rajzolni egy tetőablakra, aki az igazat mondja, nem csak a valódit. lehet hogy Csodaország, de éppen ettől szép.

jó, hogy vannak dalok, amik jelentenek, felidéznek, de legalábbis utalnak, néhány csendes akkord egy faágon, egy esetlen dallam, amely akkor is megmarad, ha évek és kilométerek rángatják szét a húrokat(,) pengetőket, bár lehet hogy csak én ragaszkodom görcsösen a régiekhez, a régi dalokhoz, amiket régen kellett volna tényleg megcsinálnunk, mostanra talán egészen a fiókokhoz nőttek, és onnan nem is fognak kikerülni nagyon sokáig. de azt nem bírnám - soha nem is bírtam -, ha fiókok, füzetek, kották valamiért (vagy csak spontán) kiürülnének; minden kidobott papírdarabbal kevesebb marad a világból, a levegőből és a talajból, amiből amúgy is egyre szűkösebb lesz az évek múlásával, és én hiába kapaszkodom tíz körömmel, két kéz ehhez nem elég.

és jó hogy vannak néhányan, akik bár gyakran felróják hogy miért mindig nekik kell, de azért csak emlékeztetnek, hogy mi volt nemrég és mi volt de, rég. van, hogy jobban tudják, mi hogy volt, vagy mit hogy kellett volna, és olyan is van, hogy valamiről nem tudnak mindent, amit én, de ha tudom hogy nem tudhatják hogy nincs igazuk, hát miért szóljak. a lényeg hogy ők látták, hallották, beszélték azokat, amikről itt évek óta írok, amikről nem írok, amikről beszélek és talán néhány olyat is, amiről hallgatok; ők az életem: és ezért nem adnám őket semmiért.

(és néhány sor még az, ami hiányzik:

az hogy mindig ott legyenek, hogy megkerüljön néhány akkord, hogy mindig színesek legyenek a képek, hogy kicsit lassabban forogjon minden: ezek hiányoznak, és egy kicsit én magam is, a the wood, a toul syes, dehát hogy a viharba' ne, legalább az érzés megmaradt, amiért élek, ahogy a szárnyaim a szélbe kapaszkodnak...)

átalakítás

new construction options.

zenetár

elkezdtem rendberakni a zenéket az itthoni gépemen.

valamikor két éve nyáron maradhatott félbe, azóta valahogy nem akadt rá időm. most viszont azzal kell szembenéznem, hogy annyi jó zene van, hogy muszáj mindig végighallgatnom egy-egy számot, és így elég lassan haladok a dologgal. (meg hát a winamp szerint több mint három hónapnyi zenéről van szó, az meg azért mégsem piskóta.)

koczka

a gépemen megy a Death Rally.
Türüpp laposán megy a Sims 3.
elvesztem.

altató

a félévben először próbáltam tanulni.
tíz perccel később már aludtam.
nem egyszerű, nem egyszerű...

Depresszió - Az én játékszabályom

magyardalnap

és ez milyen jó ötlet már?

kocka

vééégre unatkozom.

odakint rossz idő van, én meg itthon ülök egyedül, a Starcraft 2 telepítője pedig kijelentette, hogy ő ezzel a géppel nem hajlandó együttműködni. és aztán mit találtam, na mit? egy-másfél évtizedes játékokat: Settlers 2, Heroes 1-2, Jazz Jackrabbit 2, Mortal Kombat 1. kinek kellenek az új, csicsás, túlbonyolított játékok... ha a Death Rally is rendesen működne, itt ülnék hajnalig.

újlak

na hát az van, hogy Türüppel egy hete vagyunk beköltözve az új albérletbe, ami szép, ami új, ami közel van az egyetemhez, ami dús, ami jó (lány-arcotok' a Nap meg nem süti nála), és a berendezkedés is folyik, meg a környék feltérképezése. most például már tudom, hogy hol van a Morrison's 1, bár az például pont nem a környéken. cserébe van benne Csábesz meg Stylaw meg sör-koktél akció, szóval nem rossz. tehát beköltöztünk, az új lakásba, ketten, és így jó :)

aztán megtettem az első lépéseket a bölcsészmérnökké válás útján. ebben a félévben nincs szinte semmi villamosmérnöki hülyeség, van cserébe egy csomó bölcsészeti jellegű órám, ráadásul mindet én választhattam (a rögzített zene kultúrtörténete, szociológia, üzleti jog, környezetgazdaságtan (amivel megteszem az első lépést a zöld diploma felé, akármi legyen is az), meg egy audio-video tartalom-előállítás), és ezek közül egyben egy képes-hangos DVD-t kell csinálnom, egy másikban pedig egy saját zenei / képi alkotást, és arról egy esszét, üzleti jogon pedig Lady Gagától a Pókörfészt vettük, klipestűl-zenéstűl, meg ötszáz hallgató dobogta a Wívölrákjút. szóval egyelőre ez is tetszős, ez a félév baromi laza, csak a vége sz_r.

merthogy lesz ott egy szakdolgozat meg egy záróvizsga, amikre el kéne kezdeni készülni már most, úgyhogy a felvett óráim mellett kénytelen leszek bejárni a másodévesek (és kereszteseik) óráira, hogy újra felvegyem az ott elhagyott (fel sem vett?) fonalat matekból meg jelekből, meg ki kéne lassan találnom a szakdolgozati témámat is, amire már vannak elképzeléseim, de én egyikre sem adnék villamosmérnöki oklevelet, merthogy inkább csak zenehallgatásról szól az egész, meg pszichoakusztikáról, ami mondjuk csak elég érintőlegesen mérnökség. de legalább érdekel.

most pedig lassan elkezdek készülni, mert csak be kéne menni erre az órára, ha már eldöntöttem hogy bejárok, és még hogy is mondjam... sehogyansem érzem magam útra késznek. (meg különbenis, számítógépes játékokkal akarok játszani egész nap :D) szóval új lakás van, meg új félév, és eddig tetszős... nagyon is.