múzeum

azon gondolkozom, hogy egyrészt mit keres az egyik egyetemi géptermünkben két darab valódi korinthoszi oszlop, másrészt hogyhogy eddig egyszer sem tűntek fel.

Shakespeare-összes

amikor egy szakcikkben azt olvasom, hogy "itt ez az egyenlet, meg itt ez a másik, ezeket kivonjuk egymásból, Fourier-sorba fejtjük, majd sorba rendezzük és megoldjuk az így kapott végtelen számú egyenletet, és ezek közül az egyiknek a megoldása...", kissé mindig meglepődöm egyesek fölösleges idejének mennyiségén.

másrészt eszembe jut a végtelen számú majom esete a végtelen számú írógéppel, és máris nem tűnik annyira komolynak az egész.

hét képe rovat #3

dzsesszrajongó

és majd elfelejtettem, igazi hipster: Wiki szerint már 1943-ban a kedvence volt a Tankcsapda.

tréningatya

mindig annyira boldog vagyok, amikor a sporthírekben a Pápáról hallok. egy csomó mérkőzést megnyert már, 84 éves létére egész ügyes.

bár talán akinél a Szentlélek véd, ott nem lehet nagy baj.

dolgok

amikor otthon elmeséltem, hogy reális esély van rá, hogy az MTA-n fogok kutatni, azt a választ kaptam, hogy nagyon jó, de mikor foglalkozom végre már komoly dolgokkal is?!

azt hiszem, át kell értékelnem az értékrendemet.

hét képe rovat #2

Papa Roach - One Track Mind

hét képe rovat

"üvegszilánkkal karcolom neved a karomra nekem fontos hogy ott légy a húsban hegesedj rám öregkoromra bőröm kerítés szilvafával te ott alvadsz nyugodtan"

(Vad Fruttik - Üvegszilánk)

máskülönben nagyon nem szeretem az ennyire nyers verseket / szövegeket - nem tudok most jobb szót rá: ami ennyire anyagi, ennyire szövetszerűen tekinti csak az embert, és ami mindezt még szépnek is szánja -, de ezt a szöveget muszáj. köszinyina.