Road - Figyeld a kezét

egészen meg vagyok lepve. eddig életemben kb egyszer voltam olyan hangulatomban, hogy tetszett a Road, valamikor egy közepesen rossz házibuli végén, valahol Perecesen, amikor hajnali hat körülre végre már kultúráltan punnyadva hallgattuk, ahogy két szobányi távolságból üvöltve szólt.

szóval egészen meg vagyok lepve. a Road új albuma jó.
mondjuk meghallgattam a régieket is, azok nem.

madár

nemrég kikerült az erkélyünkre egy madáretető.

igazából az egész erkélyen nem fér el több minden, mint egy madáretető, esetleg még egy kisebb madár mutatóba, de egy régi virágcserépből kiálló, felismerhetetlenné száradt fás szárdarabra pazarul rá lehetett biggyeszteni egy almát, két magas peremű virágalátét pedig kiváló szolgálatot tesz itatóként és etetőként.

aztán egy-két nap szomorú érdektelenség után végre megjelent egy széncinke, aki aztán többrendbelileg visszatért, végigkóstolgatta a dolgokat, aztán gyorsan meglógott. azt hittem, a madarak ha találnak valami ehetőt, addig ülnek ott, amíg minden el nem fogy, de úgy tűnik, ez csak a kutyákra jellemző (vagy a kisgyerekekre ebédeltetéskor, szülői felügyelettel és spenóttal).

aztán arra jutottam, hogy lehet hogy egyszerűen nem szereti a mazsolát, mert mindig szétdobálta az erkélyen, amit kicsipegetett a kikészített műzliből. de az is lehet, hogy pont azért járt ide, hogy szétszórhassa a mazsolákat, mert mióta kimentem és kiettem a tálkájából a maradék mazsit, nem jön.

erre jöttem rá.

epic

kéne az epicre egy jó magyar szó.

határidő

mikor máskor lehetne megírni a TDK-dolgozat közel 70%-át, ha nem a leadási határidő előtti utolsó este. az embernek halálosan fáradtan és betegen pont erre van szüksége, ugye.
most már csak azt remélem, hogy értelme is volt ennek az egésznek.

klikkesedés

hogy a hagyományos, háztartási egerek mennyire hangosak tudnak lenni, csak akkor tudhatod meg igazán, amikor egy hétig olyan egeret használsz, ami nem klikkel, amikor klikkel. félelmetes.

(vagy ha érintőképernyős kütyüd van.)
(vagy legalább egy laptopod.)

mentol

a végtelenbe látok az orrommal.

de már elmúlt.

hajnal, hamburger, halmazelmélet

meg kell mondjam, életemben kevés romantikusabb könyvcímmel találkoztam eddig, mint ez:

ráadásul milyen szépen alliterál.

eredmény

tök jó ez a TDK-dolog, kár hogy az jött ki, hogy a vizsgált paraméterek közül semminek semmi köze semmihez.

de legalább az vigasztal, hogy a barátnőm most már ki tudja integrálni a fizikatanárát.

Staind - Something to Remind You

24

ez nem fer.
kib__ttul nem fer.

-2012

Hédzsó

meg kell mondjam, hogy bár úgy általában a blúzkör és a láfádószó közül egyértelműen az utóbbi mellett teszem le a voksomat, azért egy Hobo-féle Hey Joe-ért már önmagában megéri elmenni egy koncertre.

Kharé

átjutva a Shamutanti dombokon végül csak sikerült átküzdenem magam Kharén is, a Csapdák Kikötővárosán. most büszke vagyok.

igazából nem is az a nehéz, hogy élve megúszd az egészet, hanem az, hogy nem lehet visszafordulni akárhol. így például egyik alkalommal véletlenül simán átsodródtam az egész városon 6 perc alatt, aztán meg csak pislogtam minden nélkül a cél előtt állva, hogy na és ilyenkor mi van?

szesz

láttam ma az utcánkban a Zwack épülete mellett egy egyész teherautónyi alkoholt.
csak úgy mondom.

15 dal

tulajdonképpen csak most gondoltam bele, hogy a Bárányfelhő zenekarnak végül csak meglett egy albumnyi száma. 15 dal, ~67 perc.
nem biztos hogy lenne értelme, de egyszer meg lehetne őket csinálni szépen.
hátha egyszer végre sikerülne.

it's been a long time

ma fürdeni fogok.