2012. július 28., szombat

Fanka és Kowa - Ez a mi mesénk

csudavilág

te jó ég, mennyi ország van..!

2012. július 27., péntek

:(

egyszerűen nem hiszem el, hogy itt van előttem az egész internet, és nem találok rajta egy olyan oldalt sem, ahol élőben közvetítenék az olimpiai megnyitóünnepséget. állítólag a világon minden hetedik ember nézi, ráadásul most kellett megtudnom azt is, hogy még a moziban is adják.

most először sajnálom, hogy nincsen tévém.

maffia

ma az Akadémián behívtak egy űrhajós kísérletre. mikor a végén megkérdeztem, hogy pontosan mit is vizsgálnak az egésszel, gyakorlatilag azt válaszolták, hogy elmondhatnák, de akkor meg kéne hogy öljenek.

ugyanitt kísérleti személyeket keresünk.
van csoki.

2012. július 24., kedd

OoOoO

kb gimis koromtól mindig azon szomorkodom, hogy évek óta nem láttam az Olimpiát, és ma kellett rájönnöm, hogy ennek négy évből háromszor rajtam kívül álló okai vannak.

2012. július 23., hétfő

Custom 24

ó, meg ha vennék mééég gitárt, akkor például ő is esélyes lenne.
nagyon esélyes.

jótett helyébe

ha vonattal mentek valamerre, csak óvatosan segítsetek mindenféle idegen néniknek felpakolni a csomagot a csomagtartóra, mert cserébe lehet, hogy nektek is elkezdik majd magyarázni kedvesen mosolyogva, hogy hogyan akasztotta fel magát a melyik rokonuk a héten, és hogy pontosan hol és mikor is lesz a boncolás.

2012. július 22., vasárnap

gitár

véletlenül úgy alakult, hogy vettem egy új gitárt. nem én vagyok az első akinek ilyen van, gyakorlógitár, olcsó és szép, és a hangja is rendben van. Koptschek is hasonlót (ugyanilyet) szerzett be nemrég. de míg a lányok legtöbbször kiakadnak, ha másvalakinek is ugyanolyan felsője / nadrágja / egyéb ismeretlen célú kiegészítője van mint nekik, addig a fiúknál ez szerencsére nincs így. cserébe a gitár jellemzését is rábízom, ha már ilyen szépen megoldotta.

2012. július 20., péntek

onnan nézek szerteszét

van ez a Hegyalja dolog. eddig nagy hazai fesztiválon (vagy bármilyenen) csak egyszer voltam, egy Szigeten pár éve; na ez pont olyan, csak kisebb, de így legalább mindenhová egész hamar oda lehet érni. itt is van víz, meg sátrak, itt is hídon lehet odamenni, minden konténerekben van, a rét közepén fekve megfáradt partiállatok alszanak, van egy féltucat színpad, és mindenhol egyszerre van koncert. mondjuk annyira egyszerre, hogy az érdekesebb fellépők egyszerre kezdenek és fejeznek be, utána pedig jön fél-háromnegyed óra átszerelés, amíg kb semmi nincs, lehet sorban állni sörért, meg ülni a fűben csendben, kb ennyi. és meglehetősen fiatalos a közönség, alig láttam 25 évnél idősebbeket, kb csak egy ötvenes szakállas bácsit láttam alvinos pólóban teli torokból üvölteni, hogy szeretemaztanőtakimellettedlettem.

bár mi alapvetően Parov Stelar miatt érkeztünk, akik éjfél körülre voltak várhatóak, amikor odaértünk, épp Péterfi Bori kezdte befejezni a koncertjét. én őt kevéssé szeretem, a híres számainak jelentős részétől kiráz a hideg, a többinek meg a szövege legalább olyan közönséges, mint amilyennek ő maga kinéz. szerencsére hamar túlestünk rajta, még elcsíptük egy dalra Annát meg a Barbikat valami repperrel kiegészülve, ami szintén mérsékelten volt jó így. ezután fél óra szünet, aztán Kowáék kezdtek a nagyszínpadon. ez most egy kivételesen jó Kowakoncert volt, mert bár alapvetően elég uncsi hogy már 4-5 lemez óta minden dal ugyanabból a három akkordból áll, de így nagyzenekarral (dob, basszus, gitárok, szinti, perka, hegedű és fúvósok) abszolút bejött, vagy 2 dalba még Fankadelit is meghívták, ami meglepően nem volt rossz.

Kowáék után újabb háromnegyed óra csend következett, ami alatt megpróbáltuk meghallgatni Maszkurát és a Tücsökrajt, de amikor nagynehezen, árkon-bokron átvergődve megtaláltuk őket, kiderült, hogy sokkal mulatósabb zenét játszanak, mint azt gondolni mertük volna, úgyhogy őket ott is hagytuk hamar. aztán jött Everlast, a messzi Amerikából, ők ketten akusztikus gitárral kiültek a nagyszínpad elejére, és rá kellett jönnöm, hogy így még mi is gitározunk lazán, és ha a hangom mélyebb vagy rekedtebb lenne, ezeknél a kétakkordos daloknál biztosan izgalmasabb produkció sülne ki a dologból. de legalább jó sokáig játszottak, közben mindenféle szerelmi sokszögek bontakoztak ki az orrunk előtt két lány és egy meleg fiú között, egy vékony hosszúhajú lány vidáman pattogott mellettük negyed órán keresztül, Rica felhívott hogy otthon rossz idő van, de reméli hogy nálunk minden rendben, aztán elszabadult a pokol.

a homokvihar délnyugat felől csapott le a fesztiválra. az emberek megriadtak, a látótávolság pillanatok alatt tíz méter alá zuhant. a sátorponyvák vitorlaként igyekeztek magukkal ragadni a színpadok tartóoszlopait, a felboruló szemetesekből kirepülő sörösdobozok mint megvadult ördögszekerek száguldottak a rohanó lábak között. pillanatokkal később az eső zuhogni kezdett, a fesztiválközönség a színpadok ponyvája alá menekült, ahova még méterekkel a peremén túl is bevert a víz. az emberek összetömörültek, néhányan esőkabáttal, néhányan fürdőruhafelsővel próbálták kezelni a helyzetet. amikor a vihar egy picit is alábbhagyott, a tömeg kiabálni kezdte, hogy "csak ennyit tudsz?!", ekkor újra szakadni kezdett az eső, majd a biztonság kedvéért a teljes fesztiválhelyszín áramellátása is megszakadt. mire a biztonsági és pánikvilágítás üzembe állt, már mindenki vidáman sikított, mint egy óvodáscsoport kiránduláson az alagútban. amikor aztán szépen lassan visszajöttek a színpadok fényei, és az emberek skandálni kezdték, hogy "ria, ria, Hungária", a vihar is lecsendesült picit; ezt a pillanatot használták fel az esőköpenyes biztonsági bácsik arra, hogy mindenkit kizavarjanak az esőbe, mert a sátortetők alatt nem szabad tartózkodni ám.

a következő háromnegyed órában a hol zuhogó, hol szemerkélő esőben végignéztük, ahogy Parov Stelar felpakolja a MacBookjait a színpadra, beállítják a hangszereket, majd a ledfallal szórakoznak még egy negyed óráig. végül a nap fénypontjaként elkezdtek játszani, és azt kell mondanom, tényleg megérte megvárni őket, még akkor is, ha a koncert első felében kb mindenki bőrig ázott. akkora partit csináltak, mint egy ház! senkit nem érdekelt már az eső, grúvok voltak meg szvingek meg szaxik meg trombiták meg basszusszólók, és az énekeslány is kitett magáért, még akkor is, ha olyan haja volt, mint Magdi néninek a Barátokköztből. Parov Stelar meg csak állt, nyomkodta az almáslaptopjait és mosolygott a napszemüvege mögött... aztán hazajöttünk.

2012. július 19., csütörtök

Hegy'

és most családilag levonulunk a Hegyaljára, és meghallgatjuk Parov Stelart :)

2012. július 11., szerda

nyilván

meg kell mondjam, kevés lenézőbb szót ismerek a nyilvánnál.

2012. július 2., hétfő

törés

ha valaki legközelebb gitárt akar szétverni színpadon, azt megkérném, hogy inkább küldje el nekem postán. köszönöm.

2012. július 1., vasárnap

gond

az évszázad riffjét mégsem annyira egyszerű megírni.