idén csak az utolsó napra sikerült beesnem az idei második MEN-re (egyesek Gyárfeszt néven is ismerhetik), Türüppöstűl. a Horvátország - Miskolci Egyetem közvetlen viszonylattal valamivel hét után megérkezve épp sikerült is lemaradni Hollóról Meg a Többi Madárról (aztán róluk utóbb még egyszer és még egyszer).
a mégismegérkezésemen jócskán meglepődött srácoklányokkal így végül már a GodDam Ltd koncertjén találkoztunk, akiknek bár még csak 5 saját számuk van, de némi elfogultsággal egészen durván ígéretes bandának tűntek. (a többiek mondjuk nem biztos hogy egészen hasonlóan vélekednek, dehát mit lehessen tenni.)
aztán jött a Subscribe, amit meglepetésemre Matyi is hősiesen végighallgatott, Türüpp végigugrálta, Petyával pedig végigvokáloztuk-léggitároztuk az összes dalt. ettől persze semmit nem hallottunk az énekesekből, de ez nem is igen zavart minket, vígan légpozanoztunk a fölöttünk szálldosó rózsaszín unikornisnak. mondjuk a számolós hedbengeléstől két napja fáj a nyakam.
aztán jött a Ritmiklift, a Vadfruttik meg a 30Y, akiket jobbára csak messziről hallottunk. előbbiek egész kellemesen batikolós zenét játszottak, középsők énekese még mindig jobb, mint amennyire izgalmas zenét csinál mögötte a zenekar, utóbbiakkal kapcsolatban pedig egészen nemrég ábrándultam már mindenfelé.
aztán jött a Soilwork, akik egészen durva mellkasdögönyözést játszanak, de dallam híján kb a harmadik daltól kezdve már kezdett unalmassá válni a történet, úgyhogy Türüppel kifordultunk a nagysátorból, és inkább bekerültünk a miskolci rocktörténelembe.
aztán jött a Paddy and the Rats, akiknek bár csak két számuk van, a Freedom meg a másik, azért egész jó hangulatú koncerteket tudnak még mindig csinálni (vagy csak még nem hallgattam őket eleget ahhoz, hogy megunjam azt a két akkordot, amiből a dalaikat írják).
aztán jött a pingvin.
