az egyetemmel igazából nem is feltétlenül az a baj, hogy a tanulnivaló bonyolult, vagy esetleg nem finom, de legalább sok. ami a legmegterhelőbb benne (számomra), az a stressz. hogy teljesíteni kell, hogy néha irreálisak az elvárások, hogy olyat is számonkérhetnek rajtad amit nem is gondolnál, és a gyakori mégis-miért-kell-ezt-nekem-megtanulnom?!-érzés.
srácok-lányok, egy jótanácsot ha elfogadtok:
büfészakra menjetek!
9 megjegyzés:
Vagyis kezdjétek olyannal, ami már majdnem finom.
így is van, ahogy a tanult kolléga mondja.
például krumpli.
na, például tehát olajmérnöknek nehogy menjetek, mer a kőolaj nem finom.
csak egyetérteni tudok. nekem a messzemenőkig bejött a büfészak. aztán meg büfészakról menni erasmusra. ez a legjobb. :)
aztán hogy ezzel tudok-e rendes munkát találni, hamarosan kiderül...
amúgy hazajöttem tegnap és ezáltal megyek a koncertetekre.
csak miért kellett pont aznapra rakni? :)
mert legyen már valami konkurenciája a kocsonyafesztiválnak, éérted :P
a büfészakon sem adnak mindig tejszínhabot a kávédba...valamikor az is elromlik, mikor jön egy olyan hullám, hogy hirtelen 300 oldalnyi kant szakad a nyakadba, persze nietschével és heideggerrel fűszerezve...nem fenékig tejszínhab ( a tejfölt nem szeretem)
jajj hát vállalom én a nevem...én
jaj már megijedtem hogy ez vajon ki lehet :O :)
hát jó, rendben van, a büfészak sem olyan könnyű. de azért szerintem csak jobb lehet szöveget olvasni mint képleteket...
a pszichológia minek számít? embert azért mégsem ehetünk. Vagy ha mégis, akkor finom vagy nem?
háhá! most megfogtalak!
Megjegyzés küldése