amikor nem azért hagyok ki egy nap két érdekes és szórakoztató előadást (meg egy olyan témájú tanfolyamot, amivel a jövőben netalántán foglalkozni szeretnék), mert ilyen napsütéses időben jó sétálni, pihenni, olvasni, vagy gyakorlatilag bármit jó csinálni a szabadban (neadj'isten még a barátnőmmel is lehetnék a harmadik évfordulónkon), hanem azért jövök el az egyetemről napközben, hogy tanulhassak egy olyan számonkérésre, amire az elmúlt két hét összes szabad délutánja és estéje nem volt elég - na ilyenkor egy kicsit kezdek irigyelni (az orvosisokon kívül) gyakorlatilag minden más hallgatót.
nehéz elhinnem, hogy ötödévben még mindig ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése