szívpor

"Mire odaértem, már szedte össze az egészet.
Nem mosolygott és közben lopva nézett,
hogy mennyire nagy a szégyen itt bent nálam,
de én már nem sajnáltam, inkább csak úgy álltam.

Kint felhők kúsztak, lassan össze egybe.
Nem eső, nem hó, de nem is volt szép egy se'.
Inkább éjjel lett, fura fény potyogott a napból
Lent össze, aztán porzsákba gurult alapból.

Milyen szomorú végszó! - néztük együtt a zsákot.
A kertben szél támadt, a múltunk ökörnyál volt.
Fennakadt a fák közt. Ott ni, hátul.
Nem mentünk a kertbe többé, inkább felejtettük fástul.

Ne induljunk - mondtad - félek, egymásnak mi éppen
mostoha körülmény lettünk mégis és úgysem értem,
hogy alig hallok zenét vagy felőlem,
pedig kizárt, hogy kizártam volna az ilyesfélét belőlem.
Kimehetnénk talán a végére járni,
látni mégis milyen ökörnyál hogy beleragad-e bármi...

Aznap üveggolyók közt szaladtam álmomban
Ő meg híradót kapcsolt, és bemondtam,
hogy egy szerencsétlennek rémálma van ma éjjel.
Híradósan olvastam, hogy dacol az életveszéllyel.
De a nézők közül aki sajnálhatott volna,
nem látott, mert a kertben volt dolga.
Olykor ökörnyálból állít nekünk csapdát,
Vagy porszívóval szedi össze az életemet ha hagyják."

(DeViszont)