Füle Sándor
Felhő-sátor nyílt fölém az éjjel,
S a novemberi szél csipkésre fújta
Úszott az égen mennyei fölénnyel,
Áldást szórt aztán, derűre, borúra
Boldoggá lesz az ember ettől,
Ha ázott is a ruha, vizes a haj,
Hideg a víz, és az melegít bentről,
Hogy nincsen mása hozzá, de legalább betakar
Furcsa briganti a szél, szeleburdi lovag.
Csak hajt, tajtékzanak a szél-lovak
Patáik könnyeket rúgnak szemembe
Kegyetlen, és furfangos is rajta,
Ahogy lovaival a lelkemet is hajtja
És hullik a víz, csak hullik peregve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése