mikor legutóbb téliesített szakállal, kiengedett hajjal, Depresszió feliratú pulcsiban, tisztelettudóan mosolyogva, csendesen olvasgatva és zenét hallgatva vonatoztam fel Pestre, nehezen tudom elképzelni, hogy a velem szemben ülő idős néni miket gondolhatott rólam, ha végül másfél-két óra után elszánta magát, és egy óvatlan pillanatban a cuccaim közé csempészett egy "Nemsokára megszűnik a szenvedés!" című jehovista szórólapot.
azt hiszem, ijesztőbb vagyok a kelleténél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése