furcsa érzés úgy diplomatervet prezentálni, amikor harmadfél óra alvás után felkelsz, szépen kiállsz, aztán végighallgatod, ahogy elmondod az anyagot. olyan túl sok beleszólásom nem volt a dologba, hallgattam ahogy beszélek valamit, közben nézegettem a diáimon a szép színes képeket, és azon gondolkoztam, hogy egyrészt nem mindenhol értem hogy mégis mit is beszél a szám és honnan is veszi amiket mond, másrészt meg hogy vajon a fáradtságtól reszket-e a vásznon a pointer, vagy alapvetően is hajlamos remegni a kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése