A ködlő hideg hegyeken túl,mély barlangon tág üregen túltűnt, halovány arany nyomán hajnal előtt hadunk elindul.Bűbájt tudott sok régi törpe,csengőn csapott a nagy pöröly le,hegy odva tág termein átaz éj örök csendjébe törve.Lidérclordnak, tündérkirálynakarany marhát, kincsgarmadákatformáltak itt, fényt lopva, mitkardmarkolat gyöngyébe zártak.Ezüst násfára csillag olvadta,koronára lángot koholta:sárkány tüzét, s lett láncos ékfényéből a napnak s a holdnak.A ködlő hideg hegyeken túl,mély barlangon tág üregen túla kincs után, jussunk jogán,hajnal előtt hadunk elindul.Serleget munkált mind magánaks aranyhárfát; hol ők tanyáztak,más nem lakott, s a dal mely ottcsendült, nem ért fülébe másnak.Fenyők zúgtak a meredélyen,szelek nyögtek a szörnyű éjen.A tűz ömölt, a lángja ölt,a fák lobogtak fáklyaképpen.Harangok kongattak a völgyben,emberek néztek fel gyötörten,sárkány dühe, mint tűz lehe,tornyot, tetőt földre söpört lenn.Füstölt a hegy a hold alatt,döngést fülelt a törpehad,s futott ki mind, ott veszni kint egy láb alatt, a hold alatt.A ködlő hideg hegyeken túl,mély barlangon tág üregen túl- miénk a kincs, s az lesz megint!Hajnal előtt hadunk elindul.
avagy:A ködös, hideg hegyek menténTömlöc s barlang fenekénA magasban fenyők zúgtakAz éjben a szelek tomboltakA tűz pirosan égett a lángok szétterjedtekA fák akár a fáklyák fénylettek
Megjegyzés küldése
2 megjegyzés:
A ködlő hideg hegyeken túl,
mély barlangon tág üregen túl
tűnt, halovány arany nyomán
hajnal előtt hadunk elindul.
Bűbájt tudott sok régi törpe,
csengőn csapott a nagy pöröly le,
hegy odva tág termein át
az éj örök csendjébe törve.
Lidérclordnak, tündérkirálynak
arany marhát, kincsgarmadákat
formáltak itt, fényt lopva, mit
kardmarkolat gyöngyébe zártak.
Ezüst násfára csillag olvadta,
koronára lángot koholta:
sárkány tüzét, s lett láncos ék
fényéből a napnak s a holdnak.
A ködlő hideg hegyeken túl,
mély barlangon tág üregen túl
a kincs után, jussunk jogán,
hajnal előtt hadunk elindul.
Serleget munkált mind magának
s aranyhárfát; hol ők tanyáztak,
más nem lakott, s a dal mely ott
csendült, nem ért fülébe másnak.
Fenyők zúgtak a meredélyen,
szelek nyögtek a szörnyű éjen.
A tűz ömölt, a lángja ölt,
a fák lobogtak fáklyaképpen.
Harangok kongattak a völgyben,
emberek néztek fel gyötörten,
sárkány dühe, mint tűz lehe,
tornyot, tetőt földre söpört lenn.
Füstölt a hegy a hold alatt,
döngést fülelt a törpehad,
s futott ki mind, ott veszni kint
egy láb alatt, a hold alatt.
A ködlő hideg hegyeken túl,
mély barlangon tág üregen túl
- miénk a kincs, s az lesz megint!
Hajnal előtt hadunk elindul.
avagy:
A ködös, hideg hegyek mentén
Tömlöc s barlang fenekén
A magasban fenyők zúgtak
Az éjben a szelek tomboltak
A tűz pirosan égett a lángok szétterjedtek
A fák akár a fáklyák fénylettek
Megjegyzés küldése