valahol szóba kerültek azok a filmek, amiktől gyerekkori traumákat lehet beszerezni, és gondolkoztam rajta egy sort, hogy nekem mi lehetett ilyen. a Delta főcímdala például eléggé esélyes, meg a Mekk Eleké, meg akkor már a Thomas a gőzmozdony, úgy egészében, azokkal a kifejezéstelen/rezzenéstelen arcokkal és ugyanazzal a hanggal... (gondolom ennek megkedvelésében az se segített, hogy egyszer lázas betegen láttam belőle egy csomót, miközben valami rossz ízű gyógyszert kellett leküzdenem, és ez valószínűleg még össze is kapcsolódott fejben.)
a Minden kutya a mennybe megy is para néhol, de azért sokszor láttam, és szerettem, bár nem mindenhol értettem a szöveget az agyonnézett videókazettán. a Macskafogó viszont vagy 30 éves koromig kimaradt, aztán utóbb szembesültem vele, hogy ilyen magas body count lehet egyáltalán egy mesében... halott egerek, halott egerek mindenhol.
volt viszont valami random film, amiből csak egy részletet láttam, de fogalmam sincs, mi volt a címe vagy miről szólt amúgy – valami sivatagi börtönben voltak a rabok, folyosókon terelgették őket, és volt egy nyitott rész a szabadság felé, két vonallal a padlón, amin tilos volt átmenni, az egyik rab mégis megpróbálta, és asszem a sárga vonal után még csak fájdalommal jelezték neki, hogy nem kéne elszökni, de a piros vonalat átlépve már feketére hólyagosodott a hasa, és asszem ki is pukkadt :/ na ez a jelenet azóta is random beugrik néha, a legváratlanabb pillanatokban, és nem tudom, ha egyszer végignézném a filmet (ha tudnám, melyik film az), elmúlna-e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése