bár az idei Dalfesztiválról megint csak a döntő napján szereztem tudomást (miután a válogatón kiejtették a Depressziót a harmadik forduló táján), és azt is csak fél füllel hallgattam végig, arra jutottam, hogy gyorsan végigpörgetve a (zelő)döntősöket megszavazom én is a legjobbakat, hogy a világ ne legyen szegényebb ezzel az információval.
- az ötödik helyet az Albán Zanzibár kapja, akik mennyivel jobbak lehetnének, ha gyúrnának még kicsit a hangszerelésen, és pont egy fokkal metálosabbra vennék a figurát a vonósos popos rockballada helyett.
- a negyedik hely a Bajszos Franciákat illeti, akik szerintem simán vannak olyan jók mint Fluortomi diszkóbetétjei, és pontban méltatlanul alulreprezentálttattak a dalfesztivál döntőjében.
- a dobogó harmadik fokára az Ukrán Jacksonlány léphet fel, akinél az öltönyös árnyjáték nagyon jól magával viszi az Az én szívem kis óra... c. gyermekdal fankis változatát.
- az ezüstérmet az Örmények Az Egysoros Refrénnel kapják, mert ilyen szépen felépített szimfo-romantikus soft-dubsteppet még életemben nem hallottam, de annyira, hogyha lehetne ilyet csinálni elektromos gitáron, hát csinálnék ilyet.
- a győzelem pedig egyértelműen a Kállay-Saunders kettősé, akik végre igazi sportolós dáren'bézt hoztak el a jónépnek, amire kiválóan lehet csapatni a kilométereket majdnem bármilyen közlekedési eszközön, ami elég gyorsan megy.
a vigaszdíj pedig a Lengyel Lányoké ezért a kimondottan szörnyű dalért, aholis viszont nem tudok szó nélkül elmenni a népzenei betét és a köpülős lányok mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése