T2

fejlemények vannak jogosítvány-ügyben.

először is: nem sikerült a forgalmi vizsgám.

másodszor: másodszor már igen.

rettentő fura ez a fajta vizsga, mert nagyon rég volt már olyan, hogy gyakorlatilag az ügyességemet osztályozzák, és nem én viszem a saját bőrömet a vásárra, mint mostanában egy-egy koncerten a haverok előtt, amire már érzem, hogy eleget gyakoroltam, hanem megbeszélt vizsgaidőpont van, befizetett vizsgadíj, emberéletek kockára téve az utakon, para a köbön, én meg vagy készen állok, vagy nem. amikor az első alkalommal megbuktam elhúzódó belső sávos közlekedésért, elsősorban nem is a bukás miatt voltam elkeseredve (azon csak meglepődtem, hogy "jaa tényleg, hogy ezt így nem annyira szabad, hát jó"), hanem amiatt, hogy már most ennyit idegeskedtem a vizsga előtt és alatt, akkor ezek után a második előtt és alatt pláne mennyit fogok idegeskedni, és így amiatt voltam ideges már napokkal a második vizsga előtt folyamatosan, hogy milyen ideges leszek majd akkor. jéj.

szóval inkább úgy éreztem magam, mint az első koncertjeink előtt, hogy "oké, eddig próbálgattuk, végülis már valahogy szól, de kellett nekünk az időpontot ilyen koránra meghirdetni, pedig még gyakorolhattunk volna, ez még messze nem olyan, amivel emberek elé nyugodt szívvel ki kellene állni, nade mindegy, ha már így mindenki eljött, akkor ciki lenne lemondani, próbáljuk meg". a második alkalomra sem lettem amúgy sokkal rutinosabb, az első előtt is csak kb az utolsó előtti órán kezdtem el érezni, hogy végre nem azzal a rohadt sebességváltással kell folyamatosan foglalkoznom, hanem lassan a többi közlekedőre is fogok tudni figyelni. ennek ellenére a kuplung még az utána következő 8 pótórán és a második vizsgán is majdnem ugyanannyira az ellenségem volt, ugyanis különböző dőlésszögű emelkedőkön és lejtőkön, illetve eltérő sebességek és sebességfokozatok mellett ugyanaz a pedálmozdulat a személygépjármű más és más jellegű mozgásállapot-változását vonja maga után, amit mai napig nem tudtam igazából megfejteni, még így íróasztalnál ülve sem, nemhogy forgalmi szituációban. nagyon hálás vagyok ezért magamnak, hogy a sok eltántorító és lebeszélő és b_szogató hang ellenére mégiscsak egy automata váltós kocsi mellett döntöttünk első saját gépjármű választásakor.

a teljesség kedvéért pedig, hogy mi mindenért kaptam vagy kaphattam büntetőpontot a sikeres vizsgám alkalmával, melynek végén az oktató azzal zárt, hogy "ennyi pont már pont elég lett volna egy sikertelen vizsgához, de szemet hunyok felette, mert ma eddig maga volt az első vizsgázó, aki vállalhatóan vezetett":

- nem elég dinamikus vezetés (egysávos úton egy másik tanuló autó mögött közlekedtünk tíz percig, harminccal);

- kint felejtett irányjelző, kétszer is, ugyanott (körforgalomban külső sávba kitérés, majd jobbra járdasziget szegélyéhez tartás, majd jobbra kanyarodás során);

- egysávos egyirányú utcából egyenesen továbbhaladás előtt sáv közepére besorolás (mint kiderült, jobb szélről kell indulni); SZERK: kiderült, hogy valójában ez egy kétsávos kétirányú utca volt, valszeg ezért volt gáz a középre besorolás; SZERKSZERK: kiderült, hogy mégiscsak egyirányú, mert kirakták a táblát, legalábbis az egyik végére :D

- emelkedőn piros lámpánál megálláskor egyes helyett másfelesbe váltás, majd indulás helyett lágy visszagurulás a mögöttem álló meglepett autó felé, fékkel az utolsó pillanatban megmentve az összekoccanástól;

- sárga sávos felfestésen U-kanyar végrehajtása közben pillanatnyi megállás, amikor az elhaladó autók után két random villamos is feltűnt mellettem a semmiből;

- kettesben behajtás a vizsgahelyszínre a vizsga végén (visszaváltattak velem egyesbe, hogy ne kínozzam már azt a motort, bár hasonló helyzetben egyesbe visszaváltásért már szólt rám az oktató, hogy ilyet ne csináljak).

asszem ennyi, legalábbis az a része, amiről tudom, hogy nem jól csináltam. a parkolási feladat pedig végül elmaradt, mert nem találtunk megfelelő helyet, egyes helyeken kétszer sem.

mindenesetre végül meglett, miközben nem ütöttem el senkit, úgyhogy most örülünk, Vincent.