gólyaság

ha már ennyire pörög a téma, megpróbálom felidézni, milyen volt a BME VIK gólyatábor 2007 nyarán.

majdnem ugyanilyen. ha jól olvasom, azelőtt és azóta is majdnem ugyanilyen, szóval nem újdonság. bár akkoriban nem háborogtak rajta az emberek.

• egy órán keresztül, a tűző napon kellett gyalogolniuk a táborba

igen, messze volt a tábor a vasútállomástól, ahová többszáz gólyát el kellett juttatni, nappal, nyáron. ilyenkor viszonylag elkerülhetetlen, hogy süssön a nap.

• a gurulós bőröndöket tilos volt húzniuk, csak a kezükben cipelhették

a sínek mentén, ösvényen vagy füvön mentünk, eleve nem nagyon gurultak azok a bőröndök.

• magázódniuk kellett

igen, ráadásul hangosan kellett köszönni. szerintem fun volt. amúgy most melóban 18 és 65 éves kor között mindenki tegeződik.

• első este csak későn kaptak enni

egyszer tán nekünk is késett az ebéd vagy a vacsora, de nem hagyott mély nyomot. viszont mindent meg kellett enni, hogy ne legyenek szomorúak a konyhásnénik -- vagy hogy ne legyen pazarlás, aki nem bírta megenni, annak oda kellett adnia másnak, aki még kért volna.

• kötelező testi motozáson kellett átesniük, amit a biztonsági szolgálat végzett

ahogy kb minden nagyobb arénakoncerten vagy fesztiválon, szóval ez fiataloknak nemigen újdonság. és még jó, hogy biztonsági szolgálat végezte, lelkes amatőrök ne taperoljanak senkit.

• első este az összes táskát kipakoltatták a gólyákkal

a táskák átnézése szintén része szokott lenni a tömegrendezvények biztosításának. az viszont jogos, hogy az ember maga pakolja ki a táskáját, más ne turkáljon bele.

• a kaját (szendvicset, kávét) ki kellett dobni

a gólyatáboros tájékoztatóban akkor is benne volt, hogy romlandó élelmiszert, alkoholt stb bevinni tilos, így nem volt nagy meglepetés, hogy aki mégis hozott, attól elvették. az már meglepőbb volt, hogy aztán meg is ették és itták (szegény szervezők nagyon részegek lehettek első este, ha jól emlékszem némelyikük másnapi ábrázatára).

• a gyógyszert elkobozták (fájdalomcsillapítót is), és kérni kellett, ha szükség volt rá

erre nem emlékszem, hogy tőlünk elszedték-e, én tuti vittem, és amikor kellett, hozzá is jutottam. az idei tájékoztatóban is írják, hogy senki ne hagyja otthon a gyógyszereit. azt viszont el tudom hinni, hogy begyűjtik őket, hogy ne drogozzák szét magukat a fiatalok, és ne cserélgessék el / egyék meg / tüntessék el egymás gyógyszereit brahiból, mert az nagyon nem vicces.

• külön mosdószünetek voltak, napi max 3 db. 1 perc után üvöltve jöttek, hogy menjenek ki az emberek, jönne a következő csapat

a táborban csoportosan jártunk mindenhova, vécére is -- ha egyvalakinek pisilnie kellett, akkor az egész csapat elkísérte, csapatépítő jelleggel. nem volt napi 3 alkalomban maximálva, de a programokra (és a csapatra) való tekintettel nem is mentünk óránként. a szervezők valóban kiabálva kommunikáltak, de nem veszekedve.

• a fürdés sem volt sokkal jobb, fiúknak 2, lányoknak 5 percük volt, stopperrel mérték; ebbe beletartozott a tusolás, a fogmosás, a mosdózás és az öltözködés

régi volt a tábor, kevés volt a melegvíz, emiatt felhívták a figyelmet, hogy mindenki siessen a zuhanyzással, hogy mindenkinek jusson, és tényleg szóltak két percnél, hogy igyekezzünk. a fogmosásra stb ezen felül volt idő, bár szintén nem sok, hogy haladjon a sor.

• végig egy piros baseballütővel ütötték a falat és a zuhanyfülkéket, üvöltöztek, hogy siessünk, mindenki ránk vár, nagymosdózni tilos volt, esélyed sem volt rá, mindig verték a fülke ajtaját

tényleg ott várt a többi csapat az udvaron a mosdóhelyiség előtt a sorára. piros bézbózütő mondjuk a mi időnkben nem volt.

• az elsősök nem vihettek be óvszert

ha jól sejtem, a csapatépítés ilyen szintű elmélyítése nem volt része a tábor programjának. óvszer-kérdésre mindenesetre nem emlékszem, de mivel akkor se nagyon voltak lányok a VIK-en, ezért nem is lett téma.

piálós, vetkőzős, smárolós játékok helyett ismerkedős és szakmai programok voltak, egy csomó mindent megmutattak az egyetemről, neptunról, kreditekről, bsc-msc képzési rendszerről (mi voltunk a második bsc-s évfolyam, nagy újdonság volt ez még).

vegzálás és zaklatás nálunk nem volt, jó fejek voltak a szobaszeniorok, és hiába voltak fent késő estig, hogy elcsendesítsék a gólyaságot, pontban reggel hatkor vigyorogva ugráltak az udvaron titokban felállított hatalmas hangfalakon üvöltő, ébresztő jellegű Black Guitar Kalashnikovra. szomorú, ha azóta rosszabb arcok mennek szervezőnek.

na és van a meglepetés része, amit tilos reklámoznunk, úgyhogy nem is írom le, hogy az első napok komolysága után a végén jön egy koncertes, bulizós, igény szerinti ivós-hányós-belefekvős lehetőségeket biztosító nap, ahol a zenés reggeli tornák keretében mindenkinek megtanított koreográfiát több százatn táncoltuk el Kowalskyék koncertjén.

most ezen nagyon pörög az internet, meg traumaként írják le sokan, nekem simán csak fura volt ez a komoly kezdet + laza befejezés kombó, de rossznak nem volt rossz egyáltalán. akik viszont leléptek a vége előtt (akkor is voltak ilyenek, el lehetett menni), azok lemaradtak a legjobb részéről, így nem csoda, hogy rossz szájízzel emlékeznek vissza rá.

viszont amikor azt kérdezgetik a kommentelők internetszerte, hogy "hogyhogy nem hozta nyilvánosságra eddig senki, hogy milyen szörnyűek a vikes gólyatáborok?!", arra nagyon nehezemre esik nem odaírni, hogy "talán mert nem voltak szörnyűek". (de azért majd még megkérdezem Stockholm urat.)