2025

a sikersorozat folytatódik!

Mi olyat tettél 2025-ben, amit eddig még soha?
asszem idén sem árt, ha kezdésnek végigpörgetem az évben készített fotóimat, hogy lássam, mi mindent tartottam fotomegörökítésre érdemesnek (és dőlttel szedhessem azokat, amiket eddig még soha):
folytattuk – és befejeztük – az első, két éves D&D kampányunkat; 3D tollal rajzoltam egy 3D rákot (Sebestyént), aki az említett kampányban kapott szerepet; vigyáztunk Lujza kutyára, és kölcsönadtuk a mi kutyánkat Lujzáéknak; játszottunk társasokat; ünnepeltünk szülinapokat; házassági évfordulóztunk a Palotaszállóban; kóstoltam sárgabarack-gombaszörpös-barkócaberkenyehabos-lucpúderes koktélt; kisvonatoztunk; cseréltünk hűtőt; kirándultunk; találtam négylevelű lóherét (többet is!!4); lakásfelújítottunk (eddig mindig inkább elköltöztünk helyette); ennek során berendeztem egy kiváló társasos és egy még kiválóbb szerepjátékos szekrényt; fejlesztettem az itthoni hangcuccot; hangosítottam fúvósos rockos szabadtéri koncertet, kécceris; voltam állásinterjún (kétszer is); láttunk jegesmedvebocsokat; voltunk biliárdozni; kaptam szerencsebambusz-legót (és össze is raktam); sétáltam leragasztott szájjal sajtószabadságért zajló tüntetésen; jártunk társasos kávézóban; voltam koncerteken a Helynekemben, illetve a Budapest Park teraszán (és szuper-agro-teraszán) is; végigfotóztam a M3 metró vonalát; hirtelen ötlettől vezérelve felültem egyedül a Budapest Eye-ra; évek kihagyása után újra MAGUS-oztunk, ráadásul itthon és Zsóryban egyaránt; tartottunk távozó kollégáknak búcsúbulit; jártunk Múzeumok Éjszakáján; majdnem felszereltettünk egy légkondit; voltunk Rica diplomaosztóján; vettem egy karton akciós feketetanács-ízű sört; programoztam robotot háromrobotos rendszerbe; voltunk retrómúzeumban; voltunk lagziban; jártunk Londonban és Glasgowban (és Edinburghban meg Liverpoolban meg Cambridge-ben!), és megnéztünk belülről egy világítótornyot meg egy bagolyparkot meg egy sarkkutatás-múzeumot; akksit cseréltem a 7 éve jól szolgáló JBL hangszórómban; állatkórházba vittük a kutyát (és sikeresen vissza is hoztuk onnan); befejeztük a Scythe: A Fenris felemelkedését; voltunk éves nagycsaládos mininyaraláson, ahol ettem haltálat és láttam kései végzetfát; megtartottunk egy nagyobb kiscsaládos nyaralás még kisebb részletét, ahol megkülönböztettem Balatonföldvárat Balatonfüredtől (és Tihanytól); megemlékeztünk párakkal 30 éves általános iskolai barátságunkról; fotóztam vérholdat; elajándékoztam kb a fél ruhásszekrényemet; kóstoltam Guiness IPA-t; felpimpeltük a teknős akváriumát; tartottunk halloweeni bulit; elkezdtünk egy Csillagrév kampányt játszani az unokaöcsémmel és -húgommal; csináltattunk új asztalkákat és szekrénykéket; előtaláltam az óvodás-kisiskolás koromban készített, kézzel varrott és rajzolt "Vegyes Kis Könyv!" sorozatot; lemezvásárlással támogattam kisebb-közepesebb magyar zenekarokat; láttam hatalmas felfújható gumikacsát egy színpadon; voltunk UV-minigolfozni; játszottunk a Flippermúzeumban; utaztam az Adventi Villamoson; vadásztam blackfriday-cuccokat és karácsonyi ajándékokat; karácsonyoztunk is, ahogy az szokás – és idén újra állítottunk karácsonyfát!

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2026-ra?
tavalyhoz képest a napi átlagos alvásidőm megint csökkenni kezdett, pedig már majdnem volt esély arra, hogy végre elérem a napi átlag hét órát. a megfogadott rendszeres edzést januártól augusztusig sikerült is folytatnom (sőt egyszer-egyszer még a heti 2 alkalom is összejött!), aztán két hét kihagyás után gyakorlatilag eszembe se jutott többet – hiába a szokás meg a rendszeresség. a hétköznap délutánonként egy-egy sorozatrész meg rövid játék néha összejött, de azért így is meglepően sok délután telt el házimunkával és itthoni teendőkkel, leginkább a felújítás kapcsán. az 1-2 dal felvétele addig jutott, hogy 1-2 alkalommal előszedtem a gitárt, meg kértem (és kaptam) dobsávot két korábbi dalunkhoz. most már csak meg kéne tanulni a gitártémákat újra, mielőtt nekilátnék felvenni őket.
jövőre hasonló a terv: több alvás, avagy praktikusan korábban lefekvés (esélyes, hogy ezt még nem ma fogom elkezdeni); visszatérni a rendszeres edzéshez (az se baj, ha csak itthon -- a terembelépőn elég sokat meg lehet ám spórolni); felvenni és megcsinálni rendesen legalább azt a néhány tervezett dalt (két progrockot, egy áthangolt hollót, meg egy unplugged HMTM-balladát); valamint folytatni a koradélutánok hasznos eltöltését: egy-egy sorozatrésszel vagy képregénnyel, zenélgetéssel, D&D blog írásával, ilyenekkel.

Született valakinek gyereke a környezetedben?
igen, asszem többeknek is a középtávolban.

Milyen országban jártál 2025-ben?
végre újra eljutottunk Angliába és Skóciába, és igazán kiváló volt! nagyon csípem azt a vidéket, ha még EU lennének, valószínűleg többet járnék arra, ha pedig még az időjárás is vállalhatóbb lenne, akkor akár élnék is ott legalább egy-két félévet.

Mit szeretnél 2026-ban, ami hiányzott 2025-ben?
tavalyról összejött a brit szigetek és a csillagrévezés is, megmaradt tennivalónak a tengerpartos pihengetés és a cyberpunkozás. remélhetőleg 2026-ban mindkettő összejön, legalábbis ha a kickstarteres társasjáték elkészül az évben. amúgy más nem igazán hiányzott, egész pofás év volt végülis. esetleg egy zenekar, az szokás szerint jó lett volna.

Melyik 2025-ös dátum marad örökre az emlékezetedben?
2025. április 11, amikor ünnepélyesen kiközlekedtünk Lillafüredre, hogy a Palotaszállóban töltsük az évfordulónkat. hát az valami varázslatos volt, kölyökkorom óta vágytam egyszer ott üdülni, de úgy voltam vele, hogy hát minek is szállna meg az ember ilyen közel a saját lakhelyéhez? 20 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy ez valójában nem lehet akadály -- csak azért, mert történetesen errefelé lakom, még nem lesz tilos egyszer megnézni ezt a helyet. és mennyire jó ötlet volt!

Mi volt a legnagyobb sikered 2025-ben?
továbbra is sikerült nem beleszakadnom a munkába, és csökkentett munkaidőben tolnom süllyedő hajóként száguldó hajónk szekerét, amit még mindig sikernek könyvelek el. (néha azért elgondolkodom, hogy anyagilag azért hosszú távon mennyire megérné az a plusz két óra, ha már úgyis ott vagyok... de a reggelire megérkezés és ebéd utáni kávészünet után korán lelépés plusz szabad program kombó azért elég megnyerő ahhoz, hogy ne akarjam túlmunkával elrontani.)
az Ikigaim ügyében asszem nincs nagymértékű előrelépés tavaly óta – azaz annyiban talán mégis van, hogy néha (amikor érdekes feladatok adódnak, és nem csak a tűzoltás meg a fejvesztett rohangálás megy) azt veszem észre, hogy szinte már szeretem is azt, amit csinálok. ámbár az is lehet, hogy csak a reggelizést, az ebédelést meg a kávészünetet szeretem.
hogy leszek-e valamikor pont az Ikigaim középen, és az egy csodálatos steampunk társasozós teázó, vagy Miskolc első poké-bowlozója miatt lesz-e, azt majd az idő eldönti.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?
a világ megváltása még mindig várat magára.

Volt komoly betegséged vagy sérülésed?
asszem nem. az mondjuk nem volt nagy élmény, ahogy megszabadítottak néhány bölcsességfogamtól, de arra is inkább csak elővigyázatosságból volt szükség.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
huh, asszem ez az egyik kedvenc kérdésem. ebben az évben három kategóriát indítanék a legjobb helyért: a házimozit, a képregényeket és a szerepjátékot.
- a hifin belül igyekszem amúgy a realitások talaján maradni, és nem elmenni az aranyozott optikai kábelek és a kézzel egyirányba húzott réztömbök kategóriájába, mert ebben a műfajban azért elég hamar elkezd rettentő meredekké válni az árkülönbség / értéktöbblet arány. az erősítőválasztással éveket vártam, pedig elég kis elvárásokkal ugrottam neki: legyen rajta multi-channel input és HDMI eARC. mint kiderült, a két technológiának valahogy nincs metszete (legfeljebb a felsőkategóriás, húszcsatornás szörnyetegeken), előbbi az előző évtized közepén váratlanul eltűnt a legtöbb erősítőről, utóbbi pedig csak ez után jelent meg. miután évekig lestem ezt a tendenciát, végül beletörődtem, hogy el kell engednem a dolgot, lépnem kell a modernitás irányába, elvenni a munkát a dedikált hangkártyától, és odaadni azt a videókártyának (wtf). ez azzal is együtt jár, hogy az erősítő csak akkor játszik le hangot valamelyik HDMI bemenetéről, ha épp van bekapcsolt eszköz valamelyik HDMI kimenetén (wtf #2), ami nálam alapvetően nincs így, mert hát minek is küldeném át a PC videójelét az erősítőn, hogy aztán a PC monitorján lássam viszont -- pláne hogy nincs is mindig bekapcsolva az erősítő, akkor meg esélyes, hogy nem lenne kép sem. úgyhogy azóta az erősítő minden ki- és bekapcsolásakor elmegy egy pillanatra a kép (wtf #3), amíg a Windows feldolgozza, hogy váratlanul megjelent egy új, amúgy tök fölösleges HDMI eszköz a rendszerben, ráadásul viszonylag gyakran elfelejti azt is, hogy nem sztereó, hanem 5.1 rendszer volt beállítva, az atmost pedig a windows-verzióm még nem is ismeri. mindenesetre ha túlteszem magam a modernizációból eredő felesleges hátrányokon, akkor maga az új erősítő (Marantz Cinema 60) amúgy egészen korrekt cucc, szépen szól (bár azért egész biztosan nem szól kétszer olyan szépen, mint a fele ennyibe kerülő előző erősítőm), tud önállóan Spotifyt üzemeltetni (és képes bekapcsolni csak ezért, ha a telefonomon véletlenül az otthoni erősítőt választom ki céleszköznek, wtf #4), és ami izgivé teszi, hogy van rajta lehetőség két felső Atmos hangszórót is megszólaltatni. ehhez már csak két felső Atmos hangszóróra volt szükség (Klipsch RP-140SA), és egyúttal a centert is sikerült eggyel nagyobbra cserélni (Klipsch RP-500C), mindkettőt jóárasítva a jól bevált hifidíler cimborámtól. a frontokból (és a rendelkezésre álló kevéske helyból az asztalomon) az eddigi Klipsch R-15M párosnak egy Klipsch RP-500M II párosra történő leváltásával sikerült kihozni a maximumot, amivel mostanra úgy érzem, teljes a szett. hátul maradt a két pici Klipsch R-41M, a mélyeket pedig egy SVS SB12-NSD biztosítja már vagy négy éve -- mondjuk most év végére pont megkotlott, de nagyon remélem, hogy rendbe lehet hozatni. (update: sikerült rendbehozatni. aztán újra megkotlott.)
- képregény kategóriában nagyon szépen alakult a polcom az elmúlt egy évben. tavaly év végén nyitotta a sort a Critical Role: Mighty Nein Origins I, hogy aztán idén csatlakozzon hozzá a Critical Role: Vox Machina Origins I (amit angolul már volt szerencsém olvasni digitális formában, mielőtt a Dark Horse Digital appot bezárták volna), illetve a Vaják: Történetek Ríviai Geraltról I és II, végül pedig a Transformers: Éljen Megatron!. az autobotok kalandjai amúgy kölyökkorom nagyon fontos részét képezték, aztán pár évtizedre kimaradtam belőlük, de végre kicsit újra visszatérhetek hozzájuk. mindezek mellé amúgy nagyon szívesen fogadnék még egy Stranger Things Képregénygyűjteményt, de egyrészt a gyűjtemény fele nem azokról a karakterekről szól, akikre kíváncsi lennék, másrészt meg azt hiszem, addig nem muszáj bővítenem a listát, amíg az előzőeknek nem értem a végére. márpedig még nem értem, ó, de nem ám.
- szerepjátékos cuccok kategóriájában elég jól sikerült az idei utunk Albion földjére, ahonnan pár akciós D&D könyv mellett több mesélőknek szóló kötettel is gazdagodtam (The Monsters Know What They're Doing), illetve a Critical Role csapatának sztorijáról (The World of Critical Role) és a játékaik világáról (Tal'Dorei Reborn) is lett egy-egy remek könyvem, nem is beszélve a Humble Bundle és a ShareTheMeal jótékonysági akcióiért kapott jónéhány digitális mesélői segédletről, meg pár további Loke BattleMats fantasy térképkönyvről. már csak azt tudnám, hogy mégis mikor fogom ezeket tényleg elolvasni, mert ez már komolyan az a mennyiség, amire még egy nyári szünet sem lenne elég -- és rendes könyvekről még szó sem esett!

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
a szüleimen túl egyrészt Ricáé, akinek a (számára is) meglepően sokrétű eredményeinek elérése igazán nagy, és büszkeségre okot adó teljesítmény volt, és jövőre még nagyobb fákba vágja majd a fejszéjét; másrészt pedig Bonifácé, aki a teljes hátsó felének totálisan váratlan lebénulásából olyan szépen összeszedte magát, hogy azóta már vadnyulakat kerget az avasi lakótelepen, és ha minden jól megy, talán még Ricához is csatlakozhat majd hamarosan a Kéktúrán!

Kinek a viselkedése háborított fel?
Putyin, #O1G és társai mellé már tényleg nem sokan férnek a negatív dobogóra, de Trump azért még nagyon sokat tett azért, hogy ő is odaférjen. jelentem: odafért.

Mire ment el a legtöbb pénzed?
lakásfelújításra és állatorvosra.
nagyon szép lett a kifestett, felül-alul újralécezett, átrendezett, átbútorozott, illetve némi kárpitos- és asztalosmunkával kiegészített lakás, de meglepően sok idő és pénz ment el rá, hogy mindez megvalósuljon -- pedig mindenhol az ár-érték arány és a szükségesség volt a két fő szempont.
a kutya is nagyon szép lett, bár ő mondjuk eleve is nagyon szép volt, szóval ott azért nem olyan látványos a különbség tavaly ilyenkorhoz képest (augusztushoz képest viszont határozottan óriási).

Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?
a fentebb listázott új cuccaimtól. és a legjobb benne, hogy ez az izgatottság még mindig kitart, hiszen oly rengeteg időt el tudok majd még velük tölteni, ha végre méltóztatok rendesen elkezdeni a velük való foglalkozást. emellett az angol-skót utazásunktól is elég izgatott lettem, szerencsére remekül is sikerült; a felújításban a layout kitalálgatása, az átrendezgetés, illetve a szerepjátékos és társasos polcaim berendezése volt a legizgibb (fotodokumentáció várhatóan később); az újonnan elindult D&D kampányunk miatt szintén eléggé felpörögtem; és most év végén a Stranger Things záróévada miatt. fúha. izgis év volt ez.

Melyik dal fog 2025-re emlékeztetni?
Spotify és last.fm egybehangzóan állítják, hogy Ashley Wallbridge - After the Flood volt a nyerő( )szám az évben, mondjuk annyiban jogos is, hogy egyhuzamban meghallgattam pártucatszor, amikor augusztus táján szembesültem vele. ami viszont jobban megragadt, hogy Black Gryph0n - Insane és különböző remixei pörögtek rengeteget, meg a Hazbin Hotel többi dalai (és kiváló és ötletes magyarításaik). az Insane-nel kapcsolatban amúgy vannak terveim, stay tuned.

Tavaly ilyenkorhoz képest boldogabb vagy szomorúbb vagy?
egy évvel boldogabb.

Híztál vagy fogytál?
tavaly ugye újra elkezdtem edzeni, akkortájt fogytam. aztán abbahagytam, akkor is fogytam, pedig azóta volt még egy karácsony bejgliszezon is. ami viszont fura volt, hogy fél évnyi következetes edzés szabad szemmel jól látható eredményét hibahatáron belül sem mutatta ki a tavaszi InBody mérés, ami el is vette kicsit a motivációmat (vagy a bizalmamat ebben a mérésben, még nem döntöttem el).

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
folyamatosan elinflálódó béremet rendre különféle ingóságokba, ingatlanfelújításba és élőállatba fektetem, szóval ha papíron nem is, de boldogságban bizonyosan gazdagabb. közben amúgy mind gyakrabban csendül fel fülemben a tücsök és a hangya meséje, hogy meglesz még ennek a vidám hatórázásnak a böjtje, amikor beköszönt a tél, de nem vagyok biztos benne, hogy nem lesz-e itt már ősszel özönvíz, ami elönt hangyát-tücsköt-bogarat -- akkor meg ugye kár volt úgy betárazni télire.

Mit szerettél volna többet csinálni?
amit most csinálok, azt mind szívesen csinálnám még. plusz jöhet még be némi olvasás meg gitározás, ha úgy van.

Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?
a random instagram-videók nézését, amit a lakás véletlenszerű pontjain és pozíciókban tudok végezni háromnegyed órákon át. ezt az időt tölthetném a doomscrollingnál végzetgörgetésnél hasznosabb dolgokkal is, bár mivel nem nézek híradót, nem olvasok hírportálokat (bár rendszeresen támogatom a telexet!), sem redditet, sem X-et, és évek óta nem járok fel tumblrre sem, jellemzően instáról tájékozódom a világ dolgairól, valamint a tudomány és technika csodáiról.

Hogy töltötted a karácsonyt?
kb úgyanúgy, ahogy minden évben: kiscsaláddal emitt, nagycsaláddal itt-ott-amott, meg még cimborákkal is a biztonság kedvéért. a végre nyugton itthon ülés idén gyakorlatilag szilveszterre esett. érdekesség, hogy évek kihagyása után most újra volt karácsonyfánk, egy takaros kis műfenyő. nem biztos, hogy ez a legjobb választás (Anyuméknak pl sokkal szebb karácsonyfát választottunk), de kétségkívül praktikus.

Mi volt a kedvenc sorozatod 2025-ben?
egyértelműen a Stranger Things. biztosan lehetett volna jobb befejezést írni neki, meg azelőtt leforgatni az utolsó évadot, mielőtt az összes gyerekszínész felnő, meg még vagy két részt készíteni a sorozatszáró epizód elé, hogy alaposabban el lehessen varrni az összes szálat, mégis olyan instant nosztalgiát sikerült kiváltania belőlem a zárójelenetben, hogy azóta is a csodájára járok. a végére szinte minden főszereplőt sikerült megszerettetnie velem, és örülök, hogy megismertem őket. annak is örülök, hogy ezt a sorozatot rendesen lezárták, nem húzták unalomba fulladásig a sztorit. furcsa hiányérzetem támadt utána, mert bár lekerekítettek mindent, és nem bánom, hogy nincsenek további kalandjaik, de elkezdett maga a sorozat úgy hiányozni, hogy felmerült bennem, hogy hamarosan nekilátok újranézni az egészet. de talán jobb, ha ezt mégsem teszem, talán inkább elolvasom majd a vonatkozó karakterregényeket. (lehet, hogy megvannak a könyvtárban! beiratkozom, vagy csak simán besétálok, megkeresem az egyiket, lezsuppanok egy babzsákfotölybe, aztán olvasok alszom.) aztán egész sok időt töltöttünk az Odaát (Supernatural) sorozattal az évben. most értünk a második évad végére, bár valahogy sikerült pár hónap szünetet tartanunk az évadzáró dupla epizód között. alapvetően kellemesen misztikus, nyomozós, okkultizmusos sorozat, jófej főhősökkel, kötelező jelleggel előforduló, megmentésre szoruló lánylényekkel, valamit egészen remek zenékkel az autórádióban, de azt hiszem, jobban tetszenek a laza, egymástól független szörnyvadászos epizódok, mint a családregény jellegű fősztori. (mondjuk ezzel asszem a Vaják esetében is valahogy így vagyok -- tényleg, abból is kijött egy új évad, amit eleddig elmulasztottunk megnézni.) megnéztük a Hazbin Hotel második évadát, ami továbbra is tök jó mjuzikel volt, imádtam a zenei visszautalásokat, meg hogy a szereplők mögötti háttérben is mindig annyi részlet ki van dolgozva, hogy már csak amiatt is érdemes lehet újranézni. aztán megnéztük a Lidia ügyvédnő első évadát (és hamarosan a másodikat!), ami egy érdekes korszakban, a női egyenjogúság és a nyomozati tudomány fejlődésének elején játszódó ügyvédnős nyomozónős sorozat, kifejezetten remek jelmezekkel és érdekes esetekkel, ráadásul az érdekesség kedvéért eredeti olasz nyelven láttunk neki, ami nagyon jól áll a hangulatnak. elkezdtük továbbá a Critical Role 4. kampányát (elengedve ezért a harmadikat, amiből azért a vállalható hosszúságúra rövidített változatot azért még tervezem elkísérni valaha a végéig), ami egészen újszerű a kalandmestercsere és a három különböző asztaltársaság miatt, és bár nekem nagyon hiányzik Matt mesélői stílusa, de jó látni, hogy végre játékosként is kibontakozhat. idén folytattam a Fallout sorozatot egy pár résszel (bölcsességfoghúzás utáni lábadozásaimban), de még mindig valahol az első évadban járhatok -- szerintem elvből azért befejezem, de nem hiszem, hogy ennél jobban be fog rántani. amire viszont sokat gondoltam idén, az a nagyjából egy éve befejezett Arcane volt, amely határozottan minden idők egyik kedvenc sorozata lett számomra. kis híján a falra is kikerült egy hatalmas vászonkép formájában, amihez bár azóta elfogyott a szabad hely, de véglegesen azért még nem mondtam le róla.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
csak politikailag rühellt személyeket tudnék felsorolni most is. nem teszem, de tudnék.

Mi volt a legjobb könyv, amit 2025-ben olvastál?
hajjaj... az évben elolvastam kb két önismereti / pszichológiai könyvet, amik bár érdekesek voltak, de legjobbat nem azok közül választanék. egész sokat haladtam (mondhatni lassan be is fejezem!) a Sanyikám, én nem politizálok című könyvvel, amit kifejezetten hasznosnak érzek, hogy ha valaki kocsmaérveket puffogtatva kezdene politizálni mellettem, akkor ne járjak úgy, hogy bár tudom, hogy sületlenség, amit beszél, de nem tudom megalapozott érvekkel megcáfolni. mondjuk ha valaki kocsmapolitizál, abba lehet kár a megalapozott érvrendszer is. haladtam továbbá pár oldalt a Neurománc trilógiával, de tavaly óta még mindig az első könyvben járok valahol -- valahogy nem húz magával, pedig eredendően nagyon szerettem volna rajongani érte. a félbehagyott verseskötetet is folytattam, de hagytam ebből is a következő évre. asszem ennyi, vagy csak nem emlékszem, hogy mi volt még. de asszem inkább ennyi.
talán már nem nekem való ez az olvasás dolog, pedig kölyökkoromban nagyon lelkes voltam eziránt. lehet, hogy ha majd minden játékot végigjátszottam, minden filmet megnéztem, minden sorozatot kipörgettem, és minden képregényt elolvastam, majd elkezdem hiányolni a könyveket is -- igaz, valójában sosem a hiányolással volt a baj.

Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?
nem új, de újrafelfedezettem idén az Esti Kornél. az Ugyanaz a jelszó c. dalt pl különös módon a szövege miatt hallgattam sokat (a többi dalukkal sem ártana ezt tennem amúgy), politikailag és sorskönyvileg egyaránt értelmezhető, pedig nem sok benne a sor. hasonlóan jártam a Platon Karataevvel is, ez sem idei újdonság, de szerintem elkezdtem komolyabban figyelni őket. ami viszont számomra új, pedig posztrock (amit régen hallgattam már sokat), az a Törzs. emellett váratlanul eljutottam egy szuperpáholyos Ivan & The Parazol koncertre a Parkba, akik az új lemezükkel olyan szépen megragadták a '80-as éveket (végre), hogy öröm volt nézni. legfurább új zene kategóriában egyértelműen az Aebsence debütált nálam, a disszonáns spleen és a népies szövegvilág kifejezetten izgalmas elegye ez, nyomokban perihelionos énekkel.

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
egy nagy kupac D&D-s cuccot black friday örömére, ami karácsonyra végül mind meg is érkezett. alig győztem kicsomagolni! meg havat karácsonyra, ami végül újévre ért ide (el is akadt tőle minden busz).

Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
az, hogy a korábban megrendelt Cyberpunk társas végül 2026-ra csúszik, az számít?

Mi volt a kedvenc 2025-ös filmed?
az imdb listám 38 filmet jegyez erre az évre, de volt még legalább 3, amit elfelejtettem értékelni, meg kb 20 órányi Critical Role epizód, amit bár oda sorolok, de valójában azért masszívan az esti filmnézés kategóriájába esik. idén amúgy végre rendesen belevetettem magam a Cinefestbe, egy héten át napi 1-2 filmre sikerült beülnöm, és ha időben megtudom, hogy a rövidfilmes vetítésekre nem azért nem lehet jegyet kapni, mert már mind elkelt, hanem mert jegy nélkül megtekinthető, akkor most végre azt is megnéztem volna. egész jó élmény amúgy egy ilyen filmfesztivál, bár a filmeknek kb a felét simán kihagytam volna, ha előre tudom, hogy milyenek utólag.
mindenesetre a 8+ pontosra értékelt filmjeim ebben az évben ezek voltak: Lopott idő, ami egy izgalmas alapvetéssel induló disztopikus scifi, egész szépen elkészítve. Véletlenül írtam egy könyvet, ami egy kifejezetten aranyos magyar családi film, bár nem emlékszem pontosan miért, de egészen tetszett. újranéztük a Magyar vándort, amit végre rendesen figyeltem, és így egy csomó jelenet többletjelentést kapott, ami biztosan eddig is benne volt, de hiába idézgettük őket a srácokkal már mióta, eddig nem tűntek fel vagy nem ragadtak meg. nagyon örültem A Gyűrűk Ura: A rohírok háborújának, hiányzott már ez a világ, és a sorozatnak még nem láttam neki. bár mese, de Lúdas Matyi színvonalú szövegkönyve miatt ide kerül a Csongor és Tünde, kifejezetten jól mulattam rajta. aztán félbehagyott, de most folytatott filmsorozatként a John Wick: 3. felvonás - Parabellum és a Balerina volt még fontos film számomra az évben, és asszem van még egy rész, aminek nekiláthatok valamikor. tetszett a József Attila pszichoanalízisét fejtegető Reménytelenül, bár elég lelombozó is volt egyben, a mostanában látott színdarabokkal és koncertekkel asszem egy kis időre jobb lesz pihentetnem Attilát. robotos scifi műfajában kifejezetten bejött a Morgan, nagyon sok minden izgalmasan elkerülhetetlenül bekövetkezett benne, és volt olyan is, amit egészen az utolsó előtti pillanatokig nem láttam jönni. zenés animációs filmek kategóriájában a K-pop démonvadászok vitt magával nagyon, többnyire vicces volt, néhol cuki, de a dalok valahogy nagyon betaláltak, szerintem sokan így lehetnek már gyerekkoruk óta a Disney mesék dalaival, mint ahogy én most erre rácsodálkoztam (bár kívülről azért nem fújom őket). a Cinefest egyik legérdekesebb filmje nekem a deUsynlige lett, amely a zenéről és az újrakezdésről szóló kifejezetten elgondolkodtató film, és a rendezőtől is sikerült megtudnunk róla néhány érdekességet. a másik pedig a Szivi ne!, amely számomra (a kritikusokkal szemben) az a fajta harsány, kicsit közönséges, nagyon színes, fanyar humorú, érdekes karaktereket bemutató nyomozós film, amilyeneket egész biztosan jobban járnánk, ha Tarantino is csinálna.
az év csalódása számomra a Madarak volt, amit próbáltam érdeklődéssel és a saját korába helyezve szemlélni, de a Psychóhoz képest sokkal kevésbé tudtam komolyan venni, hiába az akkor technikához képest bravúrosan sokféle műmadár, talán egyetlen jelenet volt benne valóban para, jellemzőbb volt viszont az, hogy vagy a szereplők viselkedtek irracionálisan, vagy a madarak csináltak hovatehetetlenségeket. akikről amúgy (spoiler!) végül nem is nagyon derült ki, hogy mi bajuk volt az emberekkel valójában. a másik pofáraesés a kritikusok által a Lopott időnél jóval magasabbra értékelt Az ember gyermeke, amelyben bár disztópia szintén volt, de scifi helyett másfél órán át rohantak a sárban, golyózáporban, mezitláb.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
37, és a Nyíregyházi Állatparkba mentünk jegesmedvebocsolni!

Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?
ha az eb nem szenvedett volna váratlan mozgásszervi problémáktól, attól szerintem mindenkinek jobb lett volna ez az év.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
tavalyhoz képest annyi a változás, hogy végre sikerült nyugodt szívvel megszabadulnom a régi, kopott / szakadt, de amúgy még hordható, kár lenne kidobni, hát jó lesz az még valamikor! jellegű pólóimtól. így sokkal több hely lett a mintás qwertees és pamutlaboros pólóimnak, amiket igazán büszkén hordok gyakorlatilag minden nap. arra kell csak figyelnem, hogy ne válasszak kedvenceket, mindegyiket hordjam rendesen, ne kopjanak el idő előtt pont a legjobbak.

Mi segített józannak maradni?
ezt a kérdést is le kéne cserélni, egyre kevésbé tudok mit írni rá évről évre. mindenesetre ebben az évben szerintem jóval józanabb voltam, mint a korábbiakban, pedig eleve elég óvatos duhaj vagyok ugye. a reptérről azért hoztam haza két üveg skót whiskyt, szó ne érje a ház elejét.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Margaret Qualley idén sokkal menőbb lett vagánynyomozóként a Szivi ne!-ben, mint amit tavaly hozott össze A szerben. Sydney Sweeney idén nem tűnt fel a képernyőmön, de azért még bízom abban, hogy a tavalyi Imádlak utálninál jobb filmekben is felbukkan majd (vagy felbukkant korábban, csak még nem láttam). Keanu Reeves pedig továbbra is a példaképem, akár John Wickként bukkan fel a Balerinában, akár angyalként bénázik a Jó szerencsében.

Ki hiányzott a legjobban?
idén is akadt 1-2 barátom, akivel a kelleténél kevesebbet találkoztunk, de szerencsére ennek legalább egy részét a téli szünetben még sikerül(t) pótolni.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
most, hogy kezdek beletörődni ebbe a munkahelybe -- olyan értelemben, hogy már nem maradok csak azért távol a csapatépítőktől, mert miért lennék kíváncsi ezekre az emberekre, hát úgyis csak a munkahely köt össze bennünket, az meg minek --, rá kell jönnöm, hogy egészen jó arc arcok is dolgoznak itt. eleve már az nagy rádöbbenés volt, hogy a munkatársaimnak a munkahelyen kívül is van életük, de hogy lehet ezt a helyet annyira komolytalanul venni, hogy erről a másik életről odabent is beszélgessek velük, az az elmúlt pár év újdonsága számomra.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2026 történéseiből?
használd ki, amíg egészséges és mozgékony vagy, és addig mozogj, amíg tudsz!

Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
Büszke leszel-e a vérre, a te fiadéra
Ez ugyanaz az ország, ugyanolyan éra
Neked a besúgó, nekem a plakátok
Ugyanaz a jelszó: "befogom a szátok"
Iszol-e a vérre, a te fiadéra
Ez ugyanaz az ország, ugyanolyan éra
Neked a besúgó, nekem a plakátok
Ugyanaz a jelszó: “befogom a szátok"
Iszol-e a vérre, a te fiadéra
Ez ugyanaz az ország, ugyanolyan éra
Neked a besúgó, nekem a plakátok
Ugyanaz a jelszó: "beverem a szátok"
Iszol-e a vérre, a te fiadéra
Ez ugyanaz az ország, ugyanolyan éra
Neked a besúgó, nekem a plakátok
Ugyanaz a jelszó: "bebaszom a szátok"
Esti Kornél: Ugyanaz a jelszó