itthon ülök a kedvenc, mostanság megint egyre ritkábban látott, szokás szerint jéghideg szobámban, Yann Tiersent hallgatok és próbálok ébren maradni és készülni a hétfői számonkérésekre. és nem akarok itt lenni, és nem akarom ezt csinálni, én szeretném megnézni ahogy jön az ősz, szeretnék sétálni és beszélgetni és zenélni és gondolkodni és játszani és teázóba menni és rajzolni és verset olvasni és nézelődni és könyvtárba menni és ölelni és színházba menni és biciklizni és csak úgy ücsörögni valahol és ráérni kicsit végre... és egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire ne fogjon az agyam, és hogy ennyit kelljen szenvednem a tanulással, pedig nem mondhatnám, hogy sok az anyag.
nem. félek kicsit. valami baj van.
(de legalább szerelmes vagyok. így azért valamivel könnyebb.)
2 megjegyzés:
menni fog,majd belerázódsz.az ősz pedig még megvár,van belőle bőven hátra :)
de már több mint két éve rázódom... az őszt pedig akár őszi szünetben még láthatnám is, csak olyan nekünk nem jár. de azért egyrészt hátha, másrészt köszi :)
Megjegyzés küldése