az jutott eszembe, hogy lassan talán kéne másról is írnom, mint az egyetemről, és annak örömére hogy egyrészt túlvagyok a félezredik blogbejegyzésen, másrészt a tanulást befejezve, az alvást még nem elkezdve konstatáltam a kettő közötti bizony még hatalmas üres időintervallumot (igen, amúgy nagyonálmos vagyok, mint mindig), harmadrészt ma beszélgettem a szobatársammal (kivételesen nem msnen), gondoltam ezeket jól le is írom. illetve még azt is, hogy kaptam meghívást egy gólyabálba, ahol a fejemhez vágták hogy a mi egyetemünk bizony nem is igazi, én meg egy kisebb tömeg nevében kértem ki magamnak titokban, és ahol volt gólyatánc, sóderklubdélután, brazildob, pezsgő, újra gólyatánc, UV-lámpák, Quimby, Kispál, teaház, szépruhás fiúklányok, néhány elsuhanó ismerős és egy gyönyörű gólyalány... és volt hétvége kettesben, benne lófrálással és boltozással és vacsikészítéssel és tanulással és beszélgetéssel és hódítóhódokkal és a többi.
amúgy az egyik kedvenc részem a gólyabálból az volt, amikor Kistürüppel valahogy a gömbaula prémiumakusztikás diszkótermébe tévedve felcsendült ez a fantasztikus szám, amire nyilván mindenki tudja hogyan kell táncolni (nyakból), és egyszercsak megjelent Fegyi, és elkezdte ezt művelni, én is elkezdtem ezt művelni, Fegyi mellett Min is elkezdte ezt művelni, Türüpp pedig még őket észre nem véve felnézett, hogy mi lehet arra, ami miatt ilyen furán csinálok a fejemmel, ezután meglehetősen meglepődött, amikor meglátta Minéket a háta mögött, pláne ilyen fejmozgással, én meg az ő nagy ijedtségében egy hirtelen táncirányváltással (majdnem megszégyenítve a a híres zsóri szinkronúszókat) sikeresen lefejeltem kicsit szegényt, amin leginkább Min kezdett el nemkicsit szakadni a nevetéstől, és közben szólt ez a fantasztikus szám... :D
na ez van velem.
remélem ti is jól vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése